Pest, octob. 4.
Pest, octob. 4.
E perczben az ungi önkénytes csapattal a Károly laktanyában vagyok. Levelezői tollamat fegyverrel cseréltem fel, s ha isten ugy akarja mint én, hiszem, hogy ezt ügyetlenebbül nem fogom forgatni amannál. Fegyver tiszteletet, a toll becsületet ad; midőn ezzel birok, amazt rnegszerezni akarni elég hiú vagyok. A század 200 ember, kik négyszáz kézzel birnak, hogy a hálátlan ellenből ugyan annyi számu guzst csavarjanak.
Gróf Buttler Sándor őrnagyunk vezette fel e csapatot, mellyben Ung megye vándorol a harcztérre, s ha azon szellem, melly e harczfiakat a haza többi fiaival átlengi, nem hazug hangulat, akkor hiszem az istent, hogy minden csapásra egy-egy horvát fog elhullni. Főispánunk az erélyes Bernát Zsigmond otthon állott a toborzás élére, s hol olly erős akarat van mint az övé, ott a siker nem maradhat el. Ajánljuk neki a kandurságot, mert mi igen sok hamis egeret hagytunk otthon. Oh háromszor boldog pecsovicsok és hoppon maradt renegátok, nektek szabad a vásár, ha tetszik az akasztófa. – Mult héten két pansláv izgatót emelt fel a lakó Zichy Ödönnel egy rangba. Csak rajta, a kinek tetszenek az illy felmagasztalások! Curiosumképen ide irjuk, hogy nálunk következendő ép s erőteljes nyugalmazott tisztek u. m. Vőnöky József őrnagy, Bekényi Mihály kapitány, Pribék Imre, Hatkics és Kornfeld Stefi szinte kapitányok, a magyar tábor részére otthon tököt gyalulnak, miért is az országgyüléshez fizetés nagyobbításért petitiót készülnek benyujtani. Hogy lapja minden koholt hirektől ment legyen, levelezői jogomat feltartva, ideiglenesen levelezőnek Szőke Zsigmond készült férfiut s barátomat kértem föl. – Tordai Ede.
