FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
395FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Alig élt fővárosunk a mult szombat reggeltől vasárnap reggelig tartó 24 órához hasonló időszakot. Csak percz egy nemzet életében, s tanulságra talán némelly századdal is felérő. Köd, vihar és napfény nem cserélik egymást nagyobb gyorsasággal a természetben, mint az események, s ezek szülte érzelmek, rémes caleidoscop képzeményei gyanánt omlottak át lelkeinken. Szombaton a Jellachich-féle gyalázatos manifestum, reá vasárnap reggel a bécsi kedvező hírek, és Roth elfogatása, két olly szélsőség, mellynek egyikétől a másikra ébrednünk senki sem reménylé. Az első gonosz hír bősz haragra gerjeszté a lakosságot, gúnykaczaj és átkok kisérék azt, s arczokon örömünkre komoly elszántság mutatkozék. De ha lett volna is csak egy csüggedő, fel kelle bátorodnia a képviselőház férfias viseletén. S más nap a hajnallal reményeink is derültek. A bécsi forradalom monda „jó reggelt” s a császári város ellenünk közös ellenségünk által annyiszor, de, istennek hála, hiában bujtogatott népének sympathiája üdvezlett. Budapest ünnepi szint ölte magára. Az utczák estig tömvék vidám néppel. De isten átka azokra, kik pokolra méltó ármányaikkal annyira vitték a népeket, hogy örülnünk kell azon, mit a természet gyászolni parancsol. Kik annyira vitték a népeket, hogy vétek volna részökről gyászolni egy vagy számtalan halott felett. Fejekre szálljon az elontott vér, mert a gyilkosnál bűnösebb a gyilkolásra kényszerítő.
– Végre készül Pest lemosni egy foltot eddigi viseletéről, mondhatnók az egyetlent, értjük a zsidók iránti türelmetlenséget. Eddig zsidó nem lehete nemzetőr, nem volt neki szabad magát, s keresztény felebarátját vagy vagyonát védeni. A törvény ezt megengedé, sőt parancsolá, de tiltá embertelen türelmetlenség, és sötét butaság. De a tegnap reggel ezen sötétbe is vete egy fénysugárt. A pesti nemzetőrség tisztikara gyülést tartott, s elhatározá, a zsidókat a pesti nemzetőrségbe befogadni. Hála ezért nekik, az emberiség nevében. Léptessék életbe mielőbb a szép határozatot.
– Bocsánat kéréssel kell e sorokat kezdenem. Bocsánat kéréssel egy derék férfiútól, kinek a fővárosi hírek következtében becsülete perczekig s ártatlanul a legnagyobb meggyalázást szenvedé. A török bálinti lelkész ez, kit mult vasárnapi lapunk felakasztottnak hirdetett. A borzasztó hír – hála az égnek – nem igaz, sőt a tisztes lelkész ellen soha sem volt a legkisebb gyanú sem, de az ez időszakban fővárosunkban gombaként termő hírek közt szinte lehetlen tévedés nélkül kiigazodni. Óvatos voltam eddig, mennyire csak lehete, de ezen gyalázatos hír által szinte lehetlen volt meg nem csalatnom. Olly ember, kit a dologban beavatottnak kelle hinnem, beszélé azt számos csoportnak a budai hidfönél, s mint részvevő indult a kivégzéshez. A hír, legalább Budán átalános volt, s bizonyosnak tartaték. Többen mentek ki a városból, látni a kivégezést. E körülményeket meggondolván megbocsátand a tisztelt lelkész úr, s ezt annál inkább reménylem, mert mint értesülni azóta szerencsém volt, fedhetlen élete őt minden gyanún felül emeli. E felett helysége részéről bizonyitvány jött szerkesztőségünkhez, melly szerint a tisztelt lelkész nemcsak semmi indalatot nem táplál szívében hazája ellen, sőt ellenkezőleg a ministeri rendeleteket mindig buzgón hirdeté, s hiveit azok iránti engedelmességre inté.
– A Wilhelm huszár ezred két osztálya ellenrendeletet kapván csak tegnap reggel indult nem Fejérvár hanem Bécs felé, hova ha szükség leend néhány ezer embert küldend segítségűl képviselő házunk, kiirtani a camarillát. Vagy negyven képviselő ma déltájban indult gőzösön Bécsbe, szövetkezni vagy harczolni szomszédaink szabadságaért, mint a körülmények kivánandjált. Az elindult Wilhelm huszár ezred lelkes vitézei szombaton esküdtek az alkotmányra, nemzeti lobogót nyertek s tegnap már mind nemzeti cocárdákkal s valódi nemzeti lelkesítő bszédet intéze hozzájok s hadügyi miniszter, mellynek végszavai: „Éljen a haza! Éljen a szabadság!’ riadó és szívből fakadt viszhangra találtak a deli huszárok ajkain.
– Tegnap délelőtt ismét 250 fogoly hozaték Pestre; köztök néhány Kress könnyü lovas és Hardek vasas, a többi csekély kivétellel szándékozást gerjesztő ringyrongy nép, Róth, Philippovics és tiszteik perczenként váratnak. Δ
