PEST, OCT. 6.
PEST, OCT. 6.
A Fülöpök politicája, a bécsi cabinet zendavestája szélnek ereszté egyetemes butorát és a jesuitai fogások ismert seregével törekszik hazánkat anarchiába, socialis revolutióba korbácsolni.
Ezen spanyol rendszer gyászos befolyását édes hazánk története tetemes részében szemléljük siralmas eredményeiben. Nevezzük azt Guizot vagy Metternich politicának, absolutismusnak vagy camarillának: bélyege, természete ugyanaz, működése változatlan. Nápolyban a lazarónikkal, hazánkban a ráczokkal.
Ezen rendszertől a bécsi cabinét nem tud menekűlni, bármilly alkotmányos formákkal vegye körül azt; mert életfeltételét csak a rendszerben keresheti, s igy elkerülhetlenűl fog vele együtt pusztúlni. A bécsi cabinet nem hiszi a civilisatiót; hitvallása a barbaries, butaság és erkölcstelenség természetes alapján áll; a bécsi cabinet nem ismer népet és nemzetet, előtte a társasági fejlődés utopia, a népszabadság ábránd vagy veszélyes betegség.
De a civilisatio nő és terjed, a butitó seregek daczára és az örvénybe sodorja esztelen elleneit. Magyarországban a spanyol politica kevés gyümölcsöt élvezhetett, mert a magyar nép természeti hajlama a szabadság és függetlenség által van kifejezve; szokásai, társasági és polgári szerkezete a magyarnak sokkal inkább viselék az önkormány eszméjét, mint Európa szárazföldének bármelly népe. Ehhez járul, hogy a bécsi cabinet vagy is ama roszul kezelt spanyol rendszer, hazánkban szükségképen a czélzott eredmény ellenkezőjét hozá elő, ő mint a nemzeti függetlenséget erősíté, a királyi tekintet és befolyásnak csaknem eltörlése által. Távol tartá t. i. amaz otromba politica hazánktól az apostoli királyt és vakságának tulajdonítsa a most már elkerülhetlen eredményt.
Hazánkat anarchiába dönteni, nyilt revolutióba kényszeríteni, – melly revolutio Magyarországban egyedül csak socialis lehetne – a bécsi cabinetnek nem sikerült és állíthatjuk, nem is fog sikerülni. Láthatta, miként áll ki az egyetemes lakosság nyomorult zsarnokai ellen. A bécsi cabinet még ma sem érti az európai irányt és gondolja, hogy a brutalitas a civilisationál erősebb! Gondolja, hogy jogokat és törvényeket rabló csapatokkal semmivé tenni még lehet!
Hazánkban a czélzott anarchia és revolutio nem sikerülend, már azért sem, mert a nép, melly eddig csaknem egyedül volt alkotó része mind annak, mit a bécsi cabinet olly csínosan fejez ki, a had- és pénzügy kérdése által, most már gyakorlatában levén a politicai jogoknak – tehát polgár, nem fog többé a spanyol rendszer gyáva eszközévé alacsonyulni.
Ha a királyság visszavonúl, nem járul segítőleg a nemzeti kifejléshez, hanem akadályozólag; a dolgok természetében fekszik, hogy az illy nemzetet egyenesen a köztársaságra kényszeríti. Igy vagyunk a hierarchiával és aristocratiával; viszszavonulván ezek, egyéb mint a democratai elem nem maradhat.
És itt szemléljük a mai európai mozgalmak nyugponlját, bármilly tartósak, bármilly véresek legyenek a küzdelmek. A népek sulidaritása tény, a dolgok kifejlése világos. Kárt tehet még vég pusztultáig e rendszer, de győzni képtelen. A kezdemény nem Magyarországé, nem a magyar nép és faj hivatása, de egy egyetemes ügy. Az események lánczolata annyira megragadák hazánkat és nemzetünket, hogy a visszalépés vagy részvétlenség nemcsak lehetetlenné lett, de mondhatjuk, hogy hazánk és népe egyik hatalmas tényezőjévé vált már is azon átalános szabadságnak, melly Európa népeit a testvériség lobogója alatt egyesítendi.
A magyar nép küzdeni fog, érezvén és tudván, hogy önfentartása mellett az emberiség szent elvét és ügyét támogatja, s hogy a mint szabadságát és függetlenségét biztosítja, consolidálja egyszersmind nemcsak Francziaország szabadságát és függetlenségét, hanem mindazon népéit, melly kettőjük közt és mellett ma még hasonló küzdésekkel törekszik a democratiára. – N. K.
