FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
402FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Róth és Philippovics tábornokok s tiszteik tegnap hajnalban értek gőzösön Pestrr, s a budavári laktanyába szállíttatván, további rendelkezésig ott őriztetnek.
– Mári Károly budai tanácsos urra kénytelen vagyok ismét visszatérni. Bocsánat, hogy illy nagyszerű időszakban egyes emberrel untatom a tisztelt közönséget, de egy derék polgártársunk, egy a haza védelmében életét veszélyeztetett tisztünk becsülete kivánja. Olvasóink ismerik Rapun Jenő főhadnagy s az unalomig emlegetett budai tanácsos történetét. Rapun megérkezvén egy budai nemzetőri köztiszteletben álló hadnagy kiséretében egész illedelemmel elégtételt kivánt senator uramtól, gorombaságokkal s többi közt olly ocsmány szóval, mellyet leirnunk nem szabad, utasíttatott vissza, sőt a következett szóvita közben, senator úr szuronyt szegezett mellének, aztán az utczára rohanván, gyilkost, rablót, tolvajt ordított, s a segitségére siető fegyveres szomszédokkal, elfogatá a két derék tisztet, s maga is puskát ragadván, mint poroszló és tanácsos egy személyben, a vizi város egy távol zugából fel a várba, a városházba kisérteté, őket folyvást gyilkosoknak czímezve, s mint illyeket mutatá be a város kapitánynak is, elzáratásokat követelvén. A kapitányban – elég hiba – nem volt annyi bátorság, hogy a két férfit, kiknek becsülete felől meg kellett győződve lennie, szabadon bocsássa, vagy csak Mári ocsmány czímezéseitől megóvja. Ezt csak a talán egy óra mulva érkezett polgármester tevé. Ez is azonban csak a tanút bocsáttatá szabadon. Rapun főhadnagyot, ki a haza szolgálatában, s pedig a legfontosabb s egyszersmind leghálátlanabb szolgálatban, életét veszélyezteté, másnap reggelig fogva tartatni parancsolván. Esti tíz órakor azonban, néhány a dologról értesült nemzetőr-tisztek közbenjárására és kezességére bocsátá szabadon. Addig a nemzeti hadsereg egy tiszte ártatlanul négy tolvaj vagy kóborló társaságában volt bezárva. A budai nemzetőrség, mellynek nemcsak a tanu jelenleg tiszte, de Rapun Jenő is előbb tisztelt tagja volt, természetesen nem türheté torlatlanúl e gyalázatot. Azon Kiss Miklós lelkes őrnagyuk vezérlelete alatt számosan jelentek meg a tanács előtt, elégtételt kérni egyik tagja embertelensége miatt. A tanács többi tagjainak dicséretére megvalljuk, hogy mindnyájan, utálattal tekintik társok ezen tettél. Vonjunk fátyolt a teremben történtekre. Mári, ha józan ész, ha legkissebb méltány által vezéreltetni tudja magát, kevés percz alatt vége van a bajnak, de nyakassága miatt, olly dolgoknak kelle elmondatni, mellyek más embernek utolsó csep vérét is lánggá forralták volna s ezekben magokban elégtételt nyertek a megsértett felek, de Rapunnak efféle nyilatkozatot Mári a tanács által solemnizálandó irásban is kénytelen lőn adni. – Igy ez untató baj ki levén egyenlítve, nem akarom élesebb s érdemlett megrovással még tovább nyujtani. Ha tanácsos ur arczát a puszta tény el nem pirítja, különben sem fogna rajta semmi megrovás. Vegye szivére derék Házmánunk mai tanácsát, és siessen magát átalakítani, most, midőn Európa alakúl át, talán neki is sikerülhet; mert ha illy tettek jőnek dívatba, nem lesz okunk örülni a városok annyira óhajtott szabályozásán. Δ
