Pozson, oct. 8.
Pozson, oct. 8.
Tegnapi levelem folytatásául sietek megirni, mi városunkban azóta történt. Tegnap kimondhatatlan rémülés szállt meg bennünket, midőn Jellachichnak, egy főtisztje 7 legény kiséretében jött hozzánk, Knőhr parancsnoktól kérdezni, miért késik a számára rendelt három ezred seregéhez csatlakozni. Azonban nagyon csalatkozik a rablófőnök, ha azt hiszi, hogy Pozsont ellenszegülés nélkül fogja bevenni. És ámbár ma visszaindult küldöttei azzal fenyegetőztek, hagy ha a hidat 11 óráig be nem rakjuk, a várost ostromoltatni fogja, mi védelmi állapotba helyezzük magunkat. A híd be nem rakatásáért Jankó alispán fejével kezeskedik, a házi uraknak pedig meghagyatott, hogy a padlásokról minden gyulékony szereket lehordjanak, ha netalán néhány congreve-rakétával találnának üdvözölni. Legújabban azt hírlik ugyan, hogy Jellachich Sopron felé vonul, de a készülés még sem árt. A hazafiúi-bizottmány folyvást együtt ül, s kémeket küldött ki mindenfelé, a dolgok állását kitudni. A nemzetőrökből alakult tüzérség gyakorolja magát, az itt tanyázó olasz granátosok velünk tartanak, ma pedig 12,000 fölkelő kaszás érkezett városunkba. És igy bizonyos, hogy ha a rablóbanda csakugyan erre találná venni utját, mi nem úgy fogjuk üdvözölni, mint a győriek.
