Némelly román fondorkodók és a National.
Némelly román fondorkodók és a National.
A legfelületesb karzati hallgató figyelmét sem kerülheté el azon kiáltó ellentét, melly némelly derék románajkú követ hazaszeretettől lángoló szavai és románajkú polgártársaink nagy részének tettei közt van. De ha valahol, úgy bizonyosan itt mélyen kell áthatva lennünk azon elismert igazságtól, miszerint egyesek tettéért – mert hiszen bármelly nagy tömegekben is mutatkozzék a haza ellenes mozgalom, mégis csak egyes bujtogatók műve – egy egész nemzetre kárhozatot mondani nem szabad; szükséges fontolóra vennünk, hogy egy olly népfajnál, mellynek többségét a mult idők mostohasága a müveltség legalsóbb fokán hagyta, minek következtében egy roszakaratú izgató után ezerek vakon indulnak – a szabály és a kivételek kikutatásában nem az összesség többségének, hanem a műveltebb és saját gondolkozása után cselekvő résznek nyilatkozatát kell tekintetbe vennünk, hogy itéletünk igazságos legyen. Mi csak annyit óhajtanánk, vajha érintett követ urak szónoki tehetségöket ne csupán a ház meggyőzésére forditanák, hanem mennének ki a vidékre választóik közé, s azokat törekednének valódi érdekeikről fölvilágosítani. Hiába minden protestatio a redoutteremben; mig Balázsfalván s máshol is ollyanok történnek, mik szép szavaitokkal, mellyek hogy egyénileg őszinték, pillanatig sem kétkedünk – homlokegyenest ellenkeznek. Ott azon nép keblében, mellynek bizalma szószólóinak választott, üssétek föl szószékeiteket, nyissátok föl szemeit elcsábított véreiteknek, rántsátok le álarczát azon gaz bujtogatóknak, kik az „imperatu” nevével illy ocsmány játékot űznek. Ekként cselekedve jobb szolgálatot teendettetek a hazának mint a legtündöklőbb phrásisok elmondásával.
Nem szemrehányásul – hiszen ez titeket legtávolabbról sem illethet – de csupán fölvilágosításul, s hogy lássátok, miként a sorsosaitok közt mutatkozó mozgalmak nem csupán az ujonczállítás és katonáskodástóli idegenkedés, hanem messzire ható jól kiszámított lázadás; fölhozok egy tényt, mellynek valódiságáról annál kevésbbé lehet kétkednetek, minthogy a forrás, mellyből merítém, legforróbb rokonszenvet tanusított s tanusít nemzetiségetek és szabadságtok iránt; értem e párisi Nationalt. E lapnak sept. 30-ki számában olvasható, hogy több román polgár a nevezett lap szerkesztőségéhez némelly észrevételeket külde be az e lapnak a magyar-horvát ügyben közlött czikkeire. A National nem közli a mondott észrevételeket, de az azokra adott czáfolatból látható, miszerint azok a magyar ügy ellen voltak irányozva, s az absolutismus béresének a gaz bánnak, szabadság hősévé canonisatióját tárgyalták. „Mi rokonszenvvel viseltetünk – mond a National – minden nemzetiség iránt és fölbátorításunkkal támogattuk mindazon nemzetek törekvéseit, kik kelet felé hirdetői a szabadság eszméjének. Ennél fogva a magyarok ugy mint a moldován-oláhok is egyenlő rokonérzetre találtak hasábjainkban, ámde Horvátország viszonyai különböznek a románokétól. Magyarország eleget tett mind azon méltó követeléseknek a horvátok részéről, mellyek a nemzetiséget illetik, ámde Jellachich nem mint horvát, hanem mint austriai general tört be Magyarországba. A nemzetiség kérdése rég meg van oldva, a bán csak a reactio érdekében működik. Mi köze lehet a horvát nemzetiségnek a magyar pénz- és hadministeriumnak Bécsbe leendő áttételéhez? Birunk eredeti leveleket – folytatja a National – született horvátoktól, kik élnek halnak nemzetiségökért, de nyiltan kárhoztatják a bán osztrák politicáját.” Szerencsénkre a National jól levén informálva nem hallgatott a néhány fondorkodó román szavaira, de láthatják ebből románajkú hazánkfiai, miként, az oláh mozgalmak nem csupán az újonczállítástóli idegenkedésben veszik eredetöket, s hogy vannak egyes áruló románok, kik fondorkodásukat egész Párisig viszik, igaz ügyünket a világ foruma előtt befeketitendők. – d. –
