Utóhangok a verbói táborból.
Utóhangok a verbói táborból.
Verbó, oct. 3.
Baljóslatom beteljesedett, a szlav propaganda kiütötte hydra fejét. Hurban, megyénk felső részeinek ismert lázítója, három hónap ótai eltünése után, több száz cseh s morva csavargóval sept. 20-án a már régen felizgatott Miava, Brezova, Lubina s Ó-Tnra mezővárosokba ütött, s a közel községekből s irtványosokból, körülbelől 5000 népet összegyüjtvén maga körül, a népet vakitva, egy roppant tót birodalom alkotására készült. – Hogy a martiusi napok óta találkoznék izgató, ki a hűbéri rabviszony alól felszabadított milliónyi népeket még lehető jogos követelések elnyerése végett fellázítani tudná, ezt alig hinné valaki, ha a legujabb napiesemények világosan nem tanusítanák: hogy a balul értesített nép nem annyira szabadsága elnyerését, mint egyes szokásai, s ősi emlékei megtartását óhajtja. Ez kifolyása a fanatismusnak, melly müveletlen népeknél az érzelmeket kormányozza, és ez egyetlen tényező, mellyel a népet rabigában tartani vagy fellázítani, a milly nagy bűne az észnek, olly könnyű a sikeresítésben. Honunk éjszaki lakosai régen álmodtak a nyitni királyságról, ingereltetve az egyes költészeti krónikák, s a legujabban támadt tót literatura zsebkönyvet, s lázító énekei által, mellyeket a censura szabadon bocsátott sajtó alá. Másnak pedig, főleg a magyar academiának nem volt alkalma ezen könyvek titkaiba pillantani, hogy a készülőben volt nyelvharcznak elejét vette volna. Mindezekhez járult a valláskülönbség, a vallásalapitványi kutforrások aránytalansága, s más egyenetlenségek, mellyek a régi rendszer által nem hogy kijavíttattak, sőt a hol csak lehetett, a nép előtt fellepleztettek. S ime! a nép, a helyett hogy szabadságát innepelte volna, a nyelvszabadság álérzelmeitől ingerelten, a bomladozás s polgári háború küszöbéhez vezetteték. Azonban mi volt tulajdonképi czélja ezen rögtönzött lázadásnak, azt minden józan ember könnyen felfoghatja, ha a camarilla működéseit figyelemmel kiséri. Több lapokban egészen hibás tudósításokat olvastam az itteni táborozásról; azért megkisértem, rövid vázlatban adni a történteket s ugyan: Hurban eljövetele után sept. 22-én Ceccopieri ezredből fél század, s mintegy 120 főből álló galgóczi és nyitrai nemzetőrük Brezowa felé indultak, azonban ezen Ceccopieriek a brezovai tótokkal már ezelőtt több napokkal megismerkedvén, s velök fraternisálván, önszántokból adák meg magokat, a nemzetőrség pedig egy völgybe szoríttatván, nagy életveszély közt vonult vissza. Sept. 23-án Simonffy őrnagy az érsekujvári, tardoskedi s megyeri, több mint 900 főből álló nemzetőrökkel lepé meg Verbó mezővárosát, melly ugyan e napon a Hurbaniakra tárt karokkal várakozék; azonban sikerült ezen erőnek és Simonffy őrnagy erélyességének a verbói rosz szellemet lecsillapítani, s egyszersmind Hurban csoportjainak utját állani, és itt különösen megemlítendő: hogy, valamint a hadi munkálódás fő pontja részünkről is Verbó volt, ugy ha ez egyszer Hurban birtokába kerül, a lázadás egész Nyitráig elharapódzott volna. Azért hála a lelkes nemzetőrségnek, kik Simonffy őrnagy vezérlete alatt e pontot jó idején elfoglalták. Ez alatt Szenicz táján is mozgott a pozsonyi és nagyszombati lelkes nemzetőrség több század rendes katonasággal, Verbó táját is ellepték a porosz herczeg nevet viselő bátor sorkatonák, s Ceccopieri ezredből mintegy 12 század. Vágujhelyen pedig a trencsini, nyitrai nemzetőrök állomásoztak, s igy Hurban csapatjai egészen körülvétettek. – A tót ministerium, melly Hurbanon kivül, Stur és Hodzsa társaiból állott, Zsiska Blaudek, és Czach vezérlete alatt Szenicz táján akart kitörni, s lázadását arra folytatni; azonban néhány órai maneuvrirozás után a pozsonyi derék vadászok által megfuttatott, honnan Brezován keresztül Miavára s innen Ó-Tura felé nyomulván, miután csapatjai sorezredbeli s nemzetőri seregeink által több helyen megszalasztatott volna, néhány napi rablás s gyujtogatás után rabló csordáival Morvaországba menekült. Végső megütközése volt Sept. 28-án Krajna nevü helység közelében, hol legfőbb kitüntetésre méltó Linke százados vezérlete alatt 2 század Ceccopieri, s az erős és bátor érsek-újvári első század nemzetörség által másfél órai lövöldözés után szinte megfuttatott. A csata bizonyos békés maneuvre szinét viselé, s ugy szólván ezen lázadás által a minden oldalról meg támadott édes hazánk védletére annyira szükségelt erők felosztása czéloztaték, mindazáltal a lázadók részéről, a számtalan foglyokon és sebesülteken kivül, több mint 40 halott számláltatik. Köztük két vezér s bizonyos Borik nevü Lutheránus pap, ki lázitások miatt Nyitra megye börtönében fogva tartaték; de az illetök vigyázatlansága miatt onnan megszökött. Részünkről az egész csatában egy nemzetőr esett el; megsebesíttetett 3 nemzetőr s 12 Ceccopieri sorezredbeli közvitéz. – Sept. 30-án síri csendbe öltözék e vidék. Csapatiaink Brezovát Miavát Ó-Turát, Krajnát, mint a lázítók gyűlhelyeit megállották. A merre indulánk, mindenütt békét hirdető fehér kendők lebegtek a házak tetején; de e viskók belől puszták s elhagyottak valának; több helyen romokba dülve, főleg, hol összeütkozések történtek. Itt ott néhány gyermekre s asszonyokra akadánk, kik térdén állva esdék a könyörületet. A férfiak meg most az erdőkben bujkálnak félelmükben, s csak az éhség hajtja le őket a rengetegek sürüjéből, mellyeknek minden szegletét ismerik. Valóban e regényes tájnak képe jelenleg igen szomorú, s a méla hallgatagság uj vésznek jeleit mutatja! – A mezővárosok lakói sápadt, mogorva s gyanús arczokkal bujkálnak siránkozó asszonyaik, s nemzetőreink elől. – Most a vizsgálatok kezdődnek; a katonaság egy része itt maradt, s az érkező barsi nemzetőrök; a mi nemzetőreink pedig haza sietnek azon tiszta önérzettel, hogy a mennyire lehetett, kötelességüknek eleget tenni iparkodlak, és egyszersmind azon lelkesedéssel, hogy Jellachich ellen indulni szinte hazafiui kötelességüknek ismerendik. – Burián Imre.
