N. Sz. Miklós, sept. 27.
N. Sz. Miklós, sept. 27.
Bánát szunyadozó része is ébredez végre, Temesből minden nap vonúlnak át ujonczok Szegedre; Torontálnak lelkesebb járásbeli tisztjeinek sikerült ujoncz illetőségöket egybegyüjteni; a szomszéd német községek felfegyverkeznek; általános felkelésről beszélnek s végre átlátják, hogy jobb s dicsőbb a hon védelmére közösen harczolni, mint egyenként kipusztíttatni s lemészároltatni. De a n. szt. miklósi járásban mind ezekről szó sincs, itt semmi felszólítás sem hallhaló; itt siri csend uralkodik.
Sept. 30-án. A Schwarzenberg dsidás ezred itt volt. Nem leend érdektelen a haza előtt, hogy mindenütt megvetéssel fogadtattak, s több községek még élelmet is csak parancsra adtak. – A legénység pirúl, ha a verseczi csatáról szó intéztetik hozzá, és szidja – sok német mágnás tisztjeit; mi pedig még inkább bámuljuk a köztök levő magyar születésű tiszteket s lengyeleket. Sokan érzik a közlegények közt, minő piszkos érdek vezérli tisztjeit. Néhányan hallomás szerint átmentek a magyar csapatokhoz, az egész legénység pedig hajlandó Voronycczky csapatához csatlakozni. – Ma esik értésemre, hogy Makón az átmenetel tőlük megtagadtatott. – Egész utjokban magyarellenes demonstratiókat tett a tisztikar. – Éljen Jellachich, a magyarnak veszíteni kell!” stb. szavajárásuk.
