FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Pest városi közgyülés oct. 12. Képviselők föltünőleg kis számmal, mit az elnök polgármester méltán megrovólag említett. Legérdekesebb tárgy lett volna elnöki jelentés nyomán a városi beligazgatás és hivatalok rendezése; de részint készületlenség, részint a jelenlevők kis száma miatt e tárgyban jövő vasárnapra rendkívüli közgyűlés tartatik.
Reméljük hogy e fontos ügy behivandja a képviselőket, főleg ha megtudandják, hogy derék polgármesterök jelentése szerint, az igazgatás mielőbbi rendezés nélkül a legnagyobb zavarba dőlend, miután a jelen, nagy részt helyettesített sőt fizetéstelen tisztek a munkára elégtelenek, s vannak, különösen a jegyzők közt, olly lelkiismeretes uracsok is, kik hivatalaikban már hetek s havak óta láthatlanok. Az illyeket nem ártana egészen láthatlanná tenni.
Előfordult némelly nemzetőrök vitézsége, különösen a budaörsi hadjárat óta. Ez abból áll, hogy e vitézek golyóval töltött puskáikat a városban s környékén lődözgetik ki; egy hazaszerte ismert derék képviselőnk feje felett csak néhány ujnyira fütyölt el egy illy itthon vitéz nemzetőr golyója a Ludoviceum kertében. Mások a Dunán át Buda felé próbálják fegyvereiket, mivel aztán a budaiak sem maradnak adósak, mint a pesti Dunapart házain láthatni. Valóban alig hihető, hogy nemzetőreink közt illy éretlen ficzkók találkozzanak, kik semmi szerencsétlenségre sem gondolva, magoknak olly mulatságot szereznek, melly polgártársaik életébe kerülhet. Igen jó lesz ezekkel a mai határozat szerint rendőrileg bánni, a nemzetőri tiszteknek pedig szoros kötelességök volna a kemény töltényeket, mihelyt nem szükségesek, beszedni, tapasztalván, hogy sok nemzetőrünkröl elmondható: „kés nem való gyermek kezébe.”
– Pest városára 1012 újoncz állítása esvén, miután a város által alakított s felszerelt zászlóalj már 800-on szinte felül van, ezek betudásával az egész szám megadatni határoztatott, még pedig teljesen fölszerelve, mint az előbbiek, a kormány csupán a fegyverek kölcsönözésére kérettetvén fel, miután azok most más úton meg nem szerezhetők.
A város által a haza felsegélésére ajánlott 200,000 ftból eddig csak 70,000 fizettetvén le, jelenté a polgármester miképen a belvárosban már szétküldé a felszólításokat s másutt is szétküldendi, a nemfizetők igen rövid idő mulva biróilag levén fizetésre szorítandók. Fájdalom, ha ezen erélyre szükség leend.
A derék de szerencsétlen debeliácsiak számára, városszerte sőt az egyházakban is fog segedelem gyüjtetni, a város közpénztárából, melly annyi roppant költség által majd kimerült 200 p. ftnál több e szent czélra nem utalványoztathatván. Polgártársak, alig áldozhatunk szentebb czélra! Debeliács vitézségét és gyászos esetét mindnyájan tudjuk. Sziklája volt ez a hazának, rablók s árulók tengerének közepette. Elzárva minden segélytől hónapokig harczoltak a hősi falu lakói, a talán százszorta számosabb rabló csorda ellen. Végre ki kelle fáradniok. Falujok hamuvá lett, magok vagyontalan számüzöttekké. S im Torontálba menekülve, első kérelme a mindenből kifosztottaknak, nem kenyér vala, hanem fegyver, hogy tovább is harczolhassanak a hazáért. Ki volna érdemesebb segélyre, mint illy hősök és szegény családaik. Azért járuljon segedelmekhez mindenki, fillér, garas vagy forintokkal, a hogy birja, de teljesitse e szent kötelességet. Δ
