Sz. Fejérvár, oct. 7.
Sz. Fejérvár, oct. 7.
Kossuth jóslata valósúlt nálunk; annyian vagyunk, hogy csak akarnunk kell és kővel is agyonverjük a beütött pártütő horvát sereget.
Tudva van, hogy Jellachich sept. 26-án 27,000-re mondott, de valósággal csak 18,000-nyi csapattal városunkba jött, 27. és 28-án ott nyugodott, 29. és 30-án Pákozdon bátor bár kisebb seregünk ellen csatát vesztett, és 30-án reggeli 8-tól délután 3 óráig városunkon keresztül Moor felé Győrre vonult. Még itt volt a tábor és már a városi lakosok főképen ingereltetve a pusztítások által, és mert Jellachich még a vadászfegyvereket is elszedte, a magánosan barangoló fegyveres horvátokat agyonverték; 29-én délután villámsebességgel elterjedvén a hír, hogy Jellachich megverettetett, egykét horvát nem mutathatta magát utczán vagy útfélen, mert a nép agyonverte. 29. és 30-ik sept. 1-ső és 2-ik octoberben a város határában több mint 200 horvát veretett agyon; a városi sirásók a hatóságtól 4 napszámost kértek, hogy az agyonütött horvátokat eltemethessék.
És most mondok tényt, melly a hadviselés historiájában majdnem példátlan és melly fényesen tanúsítja, hogy a nép akaratának ellenállni lehetlen.
Jellachich Fejérvárt főrakhelyévé tette, 2000 mázsa lisztet, 80 mázsa kétszersült kenyeret szállíttatott ide, főkorháza itt volt, egy sereg katonai és polgári tisztje tanyázott itt és 1200 főből álló fegyveres serege volt őnizetül; ezekből 450 a belvárosban az életes tárban, 750 a város melletti dombon táborozott. Az életes tár fallal kerítve levén, valóságos várnak lehet tekinteni, a domb pedig fekvésénél fogva uralkodik a város felett, e csapatokat hadedzette régi sorkatonasági tisztek vezényelték és e nevezetes haderő megtört a nép összetartásán és szilárad akaratán; pedig fegyvertelenek voltunk és a kezdetben használt puskákat az ellenség egyes katonáitól csikartuk ki, de a nép az elhatározó pillanatokban mint egy ihletésből megtalálja a legsikeresbb módot és eszközt.
Folyó hó 3-án reggel 8 óra után néhány lakos a fegyveresen vásárló horvátoktól, egyenként mint egy 8 szuronyos puskát elvett, ezekhez vagy 20 vadászpuskás egyének csatlakoztak és kétkét csapatkába oszolva, a kisebb csapat az utczán az életes tár előtt megállott, a másik de nagyobb csapatka az életes tár udvara felé kerülvén, az ott főző mintegy 60 horvátra tüzelt, kik közől 4 halva maradt, 3 pedig megsebesíttetett, a többiek a katonai laktanyába menekültek, részint társaik közé szaladtak. – Leirhatatlan a rettegtető benyomás, a mit ezen határozott és visszalépést nem engedő fellépés az életes tárban tányázott 400 horvátra tett, hinniök kellett, hogy a melly népség így lép fel, annak van is ereje a kezdett munkát bevégezni. A tisztek réműlt népöket rendbe állították, és egy tiszt, a szokott kisérettel segitségért kivánván menni, a mint az utczán kilépett, az oda állott bátor férfiak által kiséretével együtt egy szempillantásban lefegyvereztetett, a többi csapat pedig felszólíttatott, hogy adja meg magát, mert egyenként agyonlövetik; ezalatt az utcza és az életes tár udvara mögötti hely megtelt néppel, a Jellachich elől eldugott fegyverek előteremtek, és így a horvát csapat felingerlett nagy néptömeg közt látván magát, azon kikötés mellett, hogy élete és magán vagyona biztosítva marad, megadta magát és 5 percz alatt fegyverei a nép kezében voltak.
Lehetett 10 óra reggel, mikor ez történt, és akkor jött a híre, hogy Roth 9000 horváttal még ma Kálozdra és onnan másnap reggelre Fejésvárra jő. Tüstént minden közlekedés a dombon táborozott horvátoktól hermetice elzáratott, és elhatároztuk a dombon levő horvátokat minden áron azonnal lefegyverezni vagy megsemmisíteni, és a nép kiállott, apraja, örege mindennemű fegyverrel és egy főcsapatba, és két mellékcsapatba oszolva a dombot megközelítette, és a toronyban a vörös zászlót a horvátok felé kidugva, a horvát tábort felszólította a fegyver letételére, egy órát tűzvén ki a végelhatározásra. A népválasztotta vezér és a horvát kapitány alkudoztak, végre a harangok félreveretésével fenyegettetvén a kapitány és a felingerelt nép általi kivégeztetést szem előtt látván, egy órakor délután a városházán csapatjával együtt megadta magát, részünkről a horvátok személye és magán vagyona biztosíttatván.
Lefegyvereztük tehát e 750 embert is, és akkor értettük, hogy a megadásra főleg az birta a csapatot, hogy 12 órakor egy 407hadnagyot és 30 fegyverest a városba küldöttek és azok vissza nem tértek, mert a nap a piaczon tüzelést parancsoló tisztet és legénységét leszúrta.
Öszszetereltük a foglyokat és számos pisztolyokat, handzsárokat, szervián puskákat foglaltunk el, és ezeken kivül 1200 szuronyos fegyvert kapott a nép. Látva e csordát alig hittük, hogy ennyi embert a fegyvertelen nép legyőzött – megolvastuk és egy csapatban 1154et találtunk s ezeket f. hó 5-én Budára szállítottuk. 6-án az egyenként öszvefogdozott horvátok közől ismét 245-öt szállítottunk Budára, ma pedig orvosokat, élelmezési tiszteket, kórházi tiszteket küldöttünk.
Az oct. 3-ki napnak nyereménye tehát ezekből áll: 1154, ismét 245 legény, 5 főtiszt, ismét 4 beteg horvát tiszt és Jellachich megsebesített segédje b. Aldenshausen a Hardegg-vasasoktól, két életes tári tiszt, 1 kórházi kapitány felügyelő, 1 számvevő, 8 orvos, a tábori pap, és még 91 részint a pákozdi ágyú-golyók által sebesedett, részint beteg horvát, közel 1500 szuronyos fegyver, mert a betegek fegyverei is birtokunkba jöttek, egy sereg pisztoly, handzsár és szervián puska, 200 mázsa zágrábból hozott liszt, 600 mérő zab, és mindenféle ingóságot, és mintegy 60 ezer kemény töltés.
E győzelem miatt bizony volt köztünk octob. 3-án délutáni 3 óráig zavartalan öröm, de ekkor jött a hivatalos tudósitás, hogy Roth Kálozdra, a mi ide 2 órányira fekszik, megérkezett, és másnap reggel 6 órára ide érkezik. Előttünk 9000 ellenség, köztünk 1500 bár lefegyverzett fogoly horvát; e helyzet valóban nem kecsegtető volt. Küldöttünk is sürgönyöket és futárokat köröskörűl és csakugyan elsőben a Sürtembert-huszárok esti 8 órakor, és 11 órakor Bég őrnagy vezénylete alatt 5000 főnyi magyar csapat és 8 ágyú jelent meg, és a városon kivül táborba szállott. Érezte a nép a segítség fontosságát, mert 3 óráig folytonosan önként szálította a táborba az eledelt; volt elég, mert 1500 egész kenyér volt készen Roth számára, mellyet a horvátok előre készíttettek, mi pedig elfoglaltunk.
És bizony ideje volt, hogy segítség jött, mert 4-kén reggeli 8 órakor megjelent Ruth határunkban, azon hiedelemben, hogy a város Jellachich embereinek birtokában van; de megkondúltak a vészharangok, a magyar tábor rendbe állott és a városi közel 2000 fegyveres nép az ellenség elébe indúlt. Roth a csatát el nem fogadta és a sárrétek mellett Soponyára és Táczra visszavonúlt.
5-én a tábor és a fegyveres felkelő nép egész Táczig csatarendben ment, de Rothot, ki Filippovicscsal egyesűlt, nem találván, visszajött.
6-án Bég 5000 fegyveressel kocsikon Komárom alá vitetett és csak Perczel alulról, az itteni nemzetőrség és népfelkelés és 1 zászlóalj nógrádi önkénytesek maradtak felülről Roth megsemmisítésére. De szökik a horvát, Perczel pedig űzi és ma Dég és Ozona tájékán erős ágyúzás hallatszott és ha Roth meg nem adta magát, pár nap alatt teljesedik Kossuth jóslatának első része, mert Roth táborából egy sem látja többé a Száva vizét.
