NÉHÁNY BIRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL.
NÉHÁNY BIRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL.
IV. A „Wiener Zeitung” ;172ik számában és melléklapjában az „Abendbeilage”-ban gr. Lamberg megöletése adatik elő. Az esemény sajnálatos, de a politica, melly azt előidézte és a Wiener Zeitungban kiséri, ördögi. Az isten fizesse meg az illetőknek, ha mi meg nem fizethetnők.
Sok fejlett már ki, mióta ez észrevételeket irom; sok bizonyult be, mit csak sejtettünk: gr. Lamberg megöletése a szomorú drámában, mellyet hazánkban a gonoszság játszik, fordulat (paripetia.) Szükséges a tényeket összeállítani, hogy a bécsi politicát megérthessük.
Régen szövik az ármányt, és teszik a készületet. September 10-kén visszajött a ház küldöttsége Bécsből azon bizonyosságot hozván le, hogy ő felsége nem a magyar ministerium tanácsából cselekszik többé; hogy az 1848-ki törvény, melly nem uj alkotmányt adott, hanem a századokon keresztül fennállottat a jogosság és az uj idők kivánataihoz képest bővítette, és számtalanszor követelt, és számtalan törvényekben megigért biztosítékok által (mellyek az idők kivánatai szerint csak felelős kormányzatban állhatnak) biztosítá, mondom, hogy az 1848-ki törvényt tényleg megsemmisítették, s így a magyar alkotmányt félretették. A legnagyobb merény, mellyet udvar vagy udvari cselédség ország ellen elkövethet, irányunkban el volt követve.
Az országlók lemondának, s elhagyák helyeiket. Ők hibát követtek el: nekik mindaddig meg kellett a tárczákat tartaniok, mig uj ministerium alakítva nem leend, és a tárczákat kezébe nem veendi; mert az országlók változnak, de az országlászatnak nem szabad egy pillanatig sem félbeszakadni. Kellett azt annál is inkább tenniök, mert jól tudták, hogy a bécsi politica vesztünkre indult volt, s egy hamar uj ministeriumot nem engedend alakítani. Azonban Szemere és Kossuth vállalkoztak a kormányzatot ideiglenesen vinni: Szemere úgy sem adta volt még lemondását.
Sept. 12-kén Batthyány Lajos a főherczeg levelét mutatta be, mellynél fogva ő bizatott meg ismét új ministerium megalakításával. Batthyány azt tudatta egyszersmind a házzal, hogy feltételek alatt vállalja csak el a kormányzást, névszerint, hogy Jellachich az országnak egy talpalanyiját se foglalja el, s ha Batthyány a háznak bizodalmát birja.
Mind a mellett Jellachich előre nyomult; feszülten vártuk Bécsből a választ Batthány feltételeire. Az nem érkezett, de érkezett Csányi László levele, melly Teleky Ádámot árulásról vádolta. Iszonyú csapás a kedélyekre; jobban közvéleményt kinozni nem lehetett, mint történt a bécsi halogatással s a mindenünnen érkező legsajnosabb hírekkel. Vala sept. 15 éjjele, midőn a ház kétségbe ejtetett; mert mikor a bizodalom szálai egyenként elszakadnak, kétség áll be. S még volt nádorunk, István főherczeg utolsó horgony gyanánt nézeték a hányatott országban. Megkerestetvén, menne a táborba, védje tekintetével a hazát, ugy is mint az országnak törvényes fővezére, ugyis, mint ő felségének távollétében királyi helytartó, úgyis, mint a felségnek testvérunokája. S felelt a nádor: Ha mindenki elhagyja is a hazát, ő nem fogja elhagyni, hanem utolsó csep vérig védelmezni.
Másnap reggel az utczán épületes beszédeket hallottam; a közvélemény nyilatkozatai gyanánt említem itt, a közvélemény sokszor kegyetlen, de mindig mutatja a bizodalom fokát. „A grófok jól kezdik magokat viselni – igy okoskodának pesti lakosok a reggeli mellett – az egyik legalább betegséget szinlett (mondom, a közvélemény kegyetlen), neki legalább esze volt; a másik már nyiltan cselekedett: a harmadik, no ez nem fog csalni, de mások fogják megcsalni.”
Az esti ülésben hosszu várakozás után a végre leérkezett bécsi válasz olvastatott fel, melly Batthyányt mint ministerelnököt elfogadja ugyan, de feltételeit illetve, (hogy Jellachich előre ne nyomuljon) még nincs azon állapotban a felség, hogy irántok nyilatkozhatnék; kivánja tehát előbb azon neveket ismerni, kikből álland az új ministerium. Ez vala sept. 16. a képviselő ház bizodalmat szavazott Batthyánynak, de szomorkodék V. Ferdinand szerepén. V. Ferdinánd Magyarország királya, ősei Magyarországnak királyai 300 év óta; austriai császárok, valami 40 év óta..., a magyar király talált életében perczet, mellyben nem tudta ő-e a király vagy Jellachich, Magyarországnak zászlósa. Azonban hiszem, akkor nem voltak még a dolgok megérve, hogysem a királylyal határozott választ adattak volna; a kedves bán nem volt még diadallal bemenendő Pestbudára.
17-kén bemutatta Batthyány a minister jelelteket; azóta több nehéz napok gördültek le, a nélkül, hogy a jóváhagyást elhozták volna Bécsből. Minek is tették volna Bécsben, a mit a törvény parancsolt; ott régen arra voltak elszánva, mit a törvény, mit emberi és isteni igazság tiltanak? S hogy gonosz tervök a létesítéshez közelge, mutatta a 6 szász követnek lemondása, kiknek ketteje az előtt jött vala le Bécsből.
Azonban a nádor hiába igyekezett Jellachichchal szóba állani; Jellachich 23-kán irá, hogy Ferdinand királynak nem engedelmeskedik, s hogy alkudozni nem akar; az nincsen, úgy mond, természetében: a mi pedig a bánnak természetében nincs, legyen bár a királyi esküben, legyen bár a legszentebb törvényekben, az nem történhetik. Bámuljatok egymásra, király és ország, mert a bán kinevet benneteket, a bécsi camarilla kezét dörzsöli örömében, s a bécsi politicusok és ministerium a nemzetek egyenlőségét bizonyítják, azért el nem fogadtatott a magyar országgyülés követsége.
A nádor Bécsbe megy, még egyszer mindent megkisérteni: Jellachich egyre halad; Bécsben a nádor mitsem tehet: jóllehet 26-kán még falragaszt olvastunk, mellyben Pulszky állami titkár, jelenti, miszerint Batthyány futárja Bécsbe érkezvén, ő, Pulszky, mindjárt Ferencz Károly főherczegnél meghallgatást nyert, s ezen biztatást vette (septemb. 25), hogy igérete szerint ő felsége a békességet minden előtt loyalis úton helyre fogja hozni. – Kossuth 24-kén távozott el Pestről a népfelkelést létegesíteni: mert valahára Velenczénél ütközet lesz, mellyben ha Jellachich győz, Budapest az ellenség kezébe jut, hacsak a legrendkivűlibb védelem elő nem áll.
27-dikén a nyilvános ülésben az elfogott leveleknek hárma elolvastatott, mellyek még kiváncsiabbá tették az aggódó keblet, micsoda lesz azon törvényes út, mellyen a békesség helyre fog állíttatni? Mert a legtörvényesebb út, melly egyszersmind számtalan könnyeket nem facsart volna ki az igázott nép szemeiből, melly a felséggel és ország méltóságával egyaránt és egyedül egyezett volna, bizonyosan az vala, hogy Jellachich bese merjen hadakkal lépni. De mihelyt őt beeresztették, vagy beküldték, miután Budapesthez közel állott már mint cs. k. tábornok, akkor loyalis úton történendő békességről beszéltetni a felséget, annyi volt, mint őt a gyermekek nevetségének is kitenni, az országról, és a népképviselet alapján szerkesztett ország gyülésről pedig ollyasmit képzelni, mi nem tudom, embermegvetés-e inkább, vagy teljes tudatlanság: azonban a bécsi bölcs politica cselekedett igy, s mint már tudjuk, a magas birodalmi gyülés többségének jóváhagyásával a bécsi birodalmi ministerium tanácsából történtek mind azok!
De sokáig nem kellett az aggódó kebelnek töprenkednie, mert az elnök kijelenté, hogy Batthyányhoz több rendbeli irományok érkeztek, mellyek miatt az ülés egy órára felfüggesztetik. Tehát végre itt lesz a ministerium megerősítése, itt a loyalis útoni békesség: István főherczeg bizonyosan sikerrel nyitott szemeket, látnak már most azok, s látják, mit eddig nézni vonakodtak, így gondolkodott nem egy ember, midőn egy óra mulva titkos ülésbe gyültünk.
S mit hallánk? Batthyány ministeriuma meg nem erősíttetik: a nádor leköszönt, s a hazát, mellyet el nem hagyni fogadott, az isteni gondviselésre bizta; gr. Lamberg mint királyi biztos kiküldetik, hogy mind két seregnek vezérletét átvegye; nyilatkozat adatott ki Magyarország hű népeihez, és a katonasághoz. Ez V. Ferdinand, magyar királytól nem származik; V. Ferdinánd az 1848-ki sarkalatos törvényt meg nem szegheti, azt gondoltuk mindnyájan, mert Józsefen kivül egy király sem merészelte az alkotmányt egy csapással felfordítani, mint azt most felfordítva láttuk. Mióta a király törvény szerint csak felelős ministerium által uralkodhatik, azóta királyi biztos lehetetlen, ki nem a ministerium által küldetik ki. Országos alkotmány, melly minden jogok biztosítója, nem ollyan csekélység mint szalagcsat a kalapon, melly elől is hátul is lehet. – Azután mit jelenthetett Lamberg kiküldetésében azon szójárás, hogy ő általvevén a két seregnek parancsnokságát, a két félnek igazságos igényei szerint fog egyességet kötni? Kicsodák és hol vannak a két felek? Tán Magyarország hadakozik Horvátországgal? Mikor voltak ezek ollyan állapotban, hogy egymással hadakoztak volna? Jellachich pártütő, kivel egyezkedni nem lehet; nem azért, mert magyarországi báró, de azért sem, mert a kiknek képviselői az országgyülésen helyt birnak, azokkal táborban nem lehet egyezkedni, mig mint győrők azt nem mondhatjuk, „én most felemásod vagyok.” Tehát az egész ismét nem más mint Magyarországnak eltiprása; V. Ferdinándtól nem származik ezen politica, mellynél szelidebb, igazságosabb volt még II. Fülöp spanyol zsarnok király politicája.
Ki tette hát azon összehalmozott törvénytelenséget? A Wiener Zeitung felebb említett számában bizodalmasan így beszél: „Miután a horvátországi bán, báró Jellachich, minden akadály nélkül hadaival a Balatonhoz érvén, Sz. Fehérvár előtt a magyar seregekre talált, s a cs. kir. katonák között, kik mindkét részen állának, összeütközéstől tartani lehetett, akkor az osztrák ministerium kötelesnek érezte magát, az összeütközést meggátolni, s tőn előterjesztést ő felségének, miszerint tábornagy gróf Lamberg, mint kir. biztos küldetnék, az ellenségeskedések azonnali megszüntetésére.”
Ki előtt országos szabadság, ki előtt az igazság, a népnek jólléte csak szikrányi fontossággal bír, az mélyen megindúl a bécsi hitszegő álnok politicán. Először, a bécsi ministerium tanácsolta fejedelmünknek az alkotmány felfordítását. Ezt hajdan is annyiszor mennyiszer tette, azért vívott az országgyülés mindannyiszor a magyar kormány függetlenségeért. A hány törvény hozatott az iránt, annyit meg is szegtek. Bécsben a törvényszegések, törvények megvetései teszik a politicát; igenis, eleitől fogva végig csak ez ott a politica. Ezen régi törvényszegő ususban megmaradván a bécsi politica, szintolly könnyen félretette az 1848-iki törvényt, mint az előbbieket. Másodszor, a bécsi ministerium a fejedelem tudta és híre nélkül készítette ki czimboráját, a bánt; s ha ez a Balatonig ellentállásra nem talált, szinte a bécsi ministerium műve. Harmadszor, az ellenségeskedést csak azért akarta megszüntetni, nehogy a cs. kir. katonaság között történjék összeütközés, nem más okból. Mert különben, ti népek, a ti vagyonaitokat elzsákmányolhatta a nagy bán, földeiteket elpusztíthatta, nejeiteket, lányaitokat meggyalázhatta volna, ezért a bécsi ministenium nem mozdúlt volna; mert tudjátok, Bécsben ma, mint a múlt időkben, azon politica uralkodik, melly Németalföldre Albát, a magyarokra Bastákat, Caraffákat küldözte. Bírhat-e kötelező erővel nálunk, mit a bécsi ministerium rendel? – De a keseredés erőt vesz az irón, tehát csak a tények elősorolása következzék. – Közhit a ház tagjainál az vala, hogy Lamberg bizonyosan már ott van a seregeknél, mert annyi csalfaság után egyenességet várni nem akart senki. Batthyány elsietett a táborba, nézni micsoda lelkület van ott; a ház más nap, azaz 28-kán, 10 óráig akarta visszatértét várni. Azonban este többen összejövén, felszólíták az elnököt, hogy 10 órakor este tartson gyülést. Ez történt, s a gyülés meghozta az ismeretes határozatot, mellynél egyebet nem is hozhatott. (Vége köv.) – Hunfalvi Pál.
