Arad városából.
Arad városából.
Blomberg dsidás ezredes – kinek azon gyalázatos tette, hogy Verseczen a rabló ellenséggel alkudozván, a védelmére bizott várost kiszámított cselszövénynyel akará a rabló ellenség kezébe játszani, isten és ember előtt elegendő ok arra, hogy nevére honárulás bélyege süttessék – a napokban rendeltetése ellenére városunkba akarván tolakodni, városunk jónak látta, őt előlegesen hozott végzése nyomán tudósítani, hogy – nyilt ellenséget kebelében tűrni, annyival kevésbé akar táplálni, s igy vegye utját Makónak, hova rendeltetése van. – Erre a gyönyörű ezredes azt felelé, van 600 lándsása, törend azokkal magának utat a merre tetszik; de mégis szűk levén neki az erőszakos út, jobbnak látta amúgy rablói módon seregét mint kész asylumba titkos útakon lopni be a várba. Hol camarillai ármányainak veszélyes magvait hintegetni kezdvén, a várparancsnokság rokon hangulatával oda érlelte azokat, hogy keserű gyümölcsét városunkkal is megizleltetniök csakhamar sikerült. Folyó hó 4-kén a várparancsnokság egy hozzánk intézett levelében felszólít bennünket 24 óra alatt okvetlen válaszolni, valljon a császárral tartunk-e vagy a provisorius kormánynyal? Erre azt felelénk, mikép mi ő parancsnokságának ugyan felelősséggel nem tartoznánk, annyit azonban mégis felelünk, hogy valamint eddig, ugy ezentúl is V. Ferdinandot ismerendjük királyunknak, s mi eddigelé is törvényes téren álltunk, azon továbbra is szilárdul meg akarunk maradni. Melly válaszunk vétele után a parancsnokság ismét több olly pontokat tűzvén előnkbe, mellyekre igennel felelnünk, – hacsak hozzá hasonló honárulási vétekkel nem akaránk jellemünket beszenynyezni, lehelten levén, megtagadásunk következtében f. hó 7-kén előőreinket nyilvános megtámadással kartácsoztatni kezdé, mire a kemény tüzelés elől előőreinket, kettejök megsebesítése után, hátrább vontuk. Ekkor az ágyúk egyenesen a városnak szegeztetvén, körülbelül egy óráig tartott ágyúztatás után több 12 fontos golyó és gránát vettetett városunkba, de különös isteni gondviselés mellett, néhány ház megroncsolásán, két lelkes debreczeni nemzetőr s egy kis gyermek megsebesítésén kivül minden tetemesb kártétel nélkül. Seregünk tisztán nemzetőrökből áll, számra kevés, de elszánt lelkesedésben elég nagy arra, hogy szabadságáért utolsó csepp vérig küzdjön. Ez alkalommal példás elszántságot tanúsítának a debreczeni lelkes nemzetőrök, kik lángoló boszúval várták a rohanási parancsot, hogy kettejök megsebesítéseért az áruló Blomberg fejével adózzék. Szinte elismerést érdemelnek a békési s kebelbeli nemzetőreink egy része a tüzérekkel együtt. Városunk féltékenyebb részein torlaszok emeltettek, a Maros innenső része több helyeken el van sánczolva, szóval egész városunk tábori alakot visel. Minden intézkedések oda mutatnak, hogy Máriássy és Gál érdemes őrnagyok minden áldozattal készek hivatásuknak megfelelni. E napokban várunk 800 gyalog s 250 jól felfegyverzett s begyakorlott lovas hajdú nemzetőrt. Eddig mi adtunk segítséget, most mi várunk másoktól. Épen, midőn soraimat végzém, esett tudomásunkra, hogy Török Gábor, derék polgármesterünk, N. Becskerekről visszatértében a várparancsnokságtól letartóztattatott. Az eredményről máskor bővebben.* Illés Tivadar.
Halljuk, hogy Török Gábor az aradi várban fogva tartatik. – A szerk.
