PEST, OCT. 13.
PEST, OCT. 13.
A „Transilvania” 79. száma közli a szebeni székgyülés azon határozatát, mellyben kijelenti, hogy Szebenszék az úniót felbontja, Magyarországtól elszakad, a magyar ministeriumnak nem engedelmeskedik, s attól semminemű rendelést többé el nem fogad, hanem egyenesen az osztrák ministeriumtól akar függeni. Közbevetőleg kérdve: mellyil osztrák ministertől akarnak ezen határozathozó szász urak függni? Latourtól talán? De minthogy épen azon nap óta, mellyen e határozat kelt, folyó hó 6-kán, Latourtól nem függhetvén többé, e törvénytipró határozatok által megérdemelték, hogy Latourral függjenek. S mert isten igazságos, a törvény büntető hatalma nem sokára utól is érendi őket. E határozat tele ugyan annyi hazudsággal, mint szemtelenséggel, és én nem ezen bámulok, mert fél éve, mióta a derék szász népet bujtogató néhány gaz zsoldosaitól az átkos camarillának, szokva vagyunk illyféle savakhoz és tényekhez; de bámulom, miként hagyhatá el az eszélyesség, ezen máskor annyira circumspectus urakat, hogy be nem várva, a mire mint bizonyosra számítottak, hogy Jellachich valóban foglalja el előbb Budapestet s léptethesse életbe azon manifestumot, mellyet a lemondása előtt már megszökött hat képviselő közől kettő, ugymint Rusenfeld és Freidensfeld már Bécsben létök alatt megszagoltak volt – bámulom: miként lehettek ezen urak olly balgatagok, puszta reményre épitni határozatokat, mellynek következtében, ha ideje korán észre nem térnek, bűnbánkodva, kisőbbi megtérésökre könnyen e hatalmas két szó lehetend a válasz: már késő! Mert tudjátok meg urak, és én tényt, megtörtént dolgot irok. – Győzedelmes hadvezérünk vitéz magyar katonáival e perczben a Lajta partjain áll, kiűzve e szép szabad hazából, a ti és minden hitszegük és árulók rabló kapitányát kedves Jellachichtokat; tény – hogy Jellachich seregéből 3000 harapott földbe, két generál: Roth és Philippovics, 61 tiszt és 11 ezer közember esett fogságba, 9 zászlója, 29 ágyúja, s csak nem minden lőszere esett kezeinkbe. S mit gondoltok ti, a derék szász nemzet bitang fiai? Azt hiszitek-e, hogy a magyar hadsereg tétlenűl fog vesztegelni, s e nemzet tűrni fogja tovább, hogy saját kebelében, néhány, tulajdon testvéreit elárult bujtogató, ezután is vakmerő szemtelenséggel űzze ármányait; lázítson testvért testvér ellen, s bűnfertőztetett kezét testvér vérbe mártva, feldulja a hon békéjét? A leszámolás órája ütött! E diadalmas hadsereg – ha addig mea colpát nem mondnak az illetők – ellenetek forditandja győztes fegyverét s fehér kendőt, a béke olajágát hordva maga előtt, vonuland a Királyhágótól Segesvárig, testvér kezet nyujtva, szabadságot és egyenlőséget a békés derék népnek; legyen az szász vagy román; de ágyú is puskagolyót és kardélet azoknak, kik tévutra vezeték, s elárulák saját testvéröket, s fellázadni merészlének törvény és haza ellen.
Azért tehát intlek titeket az emberiség nevében, mellyet ti levetkezni akartok, hagyjatok fel, még nem késő e merész játékkal, s térjetek meg, mert a megtérőnek isten is megbocsát.
Titeket pedig, derék, becsületes szász és román nemzetek, testvéreim, jog és szabadságban! kérlek ábránduljatok ki a csalódás mámorából, űzzétek el magatok közől, sőt jobb: szolgáltassátok ki magatok törvénykezébe azon gazembereket, kik az unio és törvények ellen lázítnak, mert ők titeket tévutra vezetve, örvény szélére fognak állítni előbb vagy utóbb; ők nem testvéreitek nektek; a ti igazi testvéreitek azon magyarok, kik megosztozának veletek jogban, teherben és szabadságban, kik veletek békében akarnak élni örökre.* – Pálffy János.
A Kolozsvári Hiradó szerkesztősége szívesen kéretik ezen czikk átvételére. – P. J.
