PEST, OCT. 13.
PEST, OCT. 13.
A nemzetiségek pártolása, mint ez némelly csak napjainkban közzétett oklevelekben szemlélhető, az osztrák politicának új, maig nem sejdített phasisát mutatja.
Honnan vette magát a nemzetiségek iránti szerelmes részvéte azon osztráknak, melly, mint siralmas története mutatja, szakadatlanúl működött a nemzetiségek kiirtásán? Miként jött az a szánakodást gerjesztő politica azon ötletre, hogy kivételként és elkülönözve nemcsak az európai, de az átalános társasági józan politicától, a nemzetiségek függetlensége mellett szerepel vagy inkább handabandáz?
Szem előtt tartván az említett siralmas osztrák történetet, bámuljuk rögtöni átmenetét, valóságos salto mortaléját a bécsi cabinet politicájának.
Napjainkig a makacsságig, a megátalkodottságig nyúló következetes németesítése mindegyik, kormánya vagy befolyása alatt nyögő fajnak: és most? mindezen, eddig nemcsak erkölcsileg és polgárilag ignorált, de valóságban elnyomott faj független nemzetiségének pártfogása.
Miként értette és érti az osztrák politica a nemzetiséget, de főleg a függetlenséget? többé nem titok.
A hazudságtól, a perfidiától, ha nem volnának is állandók, az erkölcsiség és nemesebb érzelmek felé hajló népek undorodással fordulnak el.
Nemzetiség felől csak nemzeti tag értekezhetik tényezőleg; a nemzeti politica csak egy és ugyanazon nemzetiség körül működhetik; azon politica, melly több vagy sokféle nemzetiség pártfogójáúl tolakodik fel, az absurdumot takarni akaró ámítás s még ennél is roszabb.
Az osztrák cabinet, kormány vagy uralkodás eredetileg, születése, helyzete, természete, nevelése és hajlamai után német, tagadhatatlanúl német, csakhogy irányát és rendeltetését tévesztette, ingadozásai és habozásai közben a század szelleme által szerepéből kilöketett német.
Miként teljesíté kötelességét a független nemzetiség körül, ha nem is kétségtelen nemzetisége, de bizonyosan tulajdon faja iránt? megjegyzendő, hogy a római császárság megszünte után erősödött porosz látszott a német elem vezérletét átvenni, de csak látszott, mert a porosz politicának sincs nemzeti színe; elég volt mégis a porosz űzlet más térre szorítani a bácsi cabinet-politicát, s észrevehető volt emennél az orosz felé hajlás és a szláv elemmeli kacsingatás. Teheti ezt az osztrák, ha nemzeti érzelem vezérli politicáját? A legújabb európai események, a még szülési fájdalmakban kínlódó frankfurti gyülekezet transcendens philosophiája; az osztrák nemcsak határozatlan, de kétes tartása a német kérdés átellenében: absolutismus végvunaglásai az európai átalános nép-emancipátio miatt; a felhasznált s ezért minden részleteiben elkopott kormány-bölcseség hasztalansága ugyannyira megzavarták az osztrák politicát, hogy tájékozási képességét is elveszté.
És világos lett, miként kell szükségképen pusztulnia azon politicának, melly sem hiten, sem elven, sem eszmén nem alapúl. Ha csodálatosnak kell neveznünk az osztrák azon új politicáját vagy is ötletét, melly szerint egyszerre ma, a valami 40 év óta ugynevezett osztrák monarchiában lakó népfajok nemzetiségét emlegeti, és ezen nemzetiségek függetlensége szilárdításáról, biztosításáról szól; közelebbről kell e dolgot tekintenünk, mert a tárgy minden egyéb körülmények felett komoly és szent.
Az osztrák hatalomnak, az osztrák uralkodásnak elég ideje volt a vezérlete alá esett népek, fajok és nemzetek kifejlését elősegíteni, jóllétöket biztosítani, eredetiségöket szilárdítani. Miként felelt meg azon hivatásának, mellyet csak épen ma kezd bevallani? a történet elmondja; de való, hogy ha megmaradt erejével gondolna czéljai szerint eszközölhetni valamelly kedve szerinti eredményt, hatalmasan csalódnék.
Európa mai népei a szabadság, egyenlőség és testvériség lobogója mellett törekszenek nem a nemzeti, hanem a polgári függetlenségen és egyetértőleg, kétségtelen egybehangzással tépik szét a zsarnokság bilincseit, a nemzetiségek ki fognak emelkedni bélyegző sajátságaikkal, akár pártolja azokat az osztrák politica akár nem.
Melly értelemben veszi a nemzeti függetlenséget, és melly hitelt érdemel azon osztrák politica, melly a németet – tehát az uralkodó család vérét – a magyart, az olaszt, a lengyelt és a csehet egyenlőleg pusztítja és gyilkolja? Miféle nemzetiségeket akar e fattyú – de criminalis politica pártolni, ha épen azok kiirtásán működik, mellyek nemzeti éltök jelét adják? Nem, nem; vége a szemfényvesztésnek, és nem számíthat többé ama gyászos és véres politica a népek azon értelmi sülyedtségére, mellyet vastag fogásai föltételeznek. Egy ideig csábíthat, kárt iszonyút még tehet, de czéljait érni többé nem fogja.
De ki nem látta és látja világosan, hogy az osztrák politica uj phasisa, t. i. a nemzeti függetlenség pártolása kirekesztőleg és egyedűl a magyar ellen volt irányozva, azon magyar ellen, mellynek nemzetisege és alkotmányos szabadsága állott utjában a mármár hozsannát kiáltott absolutismusnak? A magyar volt azon veszedelmes elem, melly polgári szabadságait az országot lakó népfajokra egyenlően és általánosan kiterjesztette; ez nem férhetett meg az osztrák politica független nemzetiségeket alkotó törekvésével, s azért mind az, minek tanúi vagyunk. A magyar él és élni fog, mert fölébredt; de az osztrák politica meg fog halni, ha még él. A magyar kivívandja azon köztiszteletet, mellyet önelhanyaglása által már-már koczkáztatott, és hazánk különböző nyelvű lakosai örömmel fognak velünk kezet a szabadság, egyenlőség és testvériség zászlója alatt. – N. K.
