Kolosvár, oct. 10-én.
Kolosvár, oct. 10-én.
Hosszas hallgatásomat mentse ki huzamosabb idei távollétem, mialatt Kolosmegye több oláh helységeiben megfordulván, jó lélekkel elmondhatom: incessi per ignes suppositos cineri doloso. Ugyanis az udvari politica által csaknem baromi butaságra kárhoztatatt ezen lusta, alattomos nép a helyett, hogy hálaérzelemre gyuladott volna jóltevői iránt, kik őt kihozák a szolgaságnak házából: bűnös martalékául oda áldozta magát a szoknyás camarilla alacson czinkosainak. Az izgatások körükben, fajunk ellenében, kéz alatt rendszeresen üzetnek. Igy például Mikás-szerü, magokban véve figyelmet sem érdemlő, ostoba, tudatlan lázasztókat nem is említve – Urbán vitéz, a Latourrali értekeződése óta elhirhedett naszódi alezredes, alig egyfelől nemeseink néhányát, kikkel érintkezésben áll, ollyasmivel áltatja; mintha ő a régi rendet, urbért s isten tudja még mit mindent szándékoznék visszaállítni másfelől az oláhságnak fordul, s azzal bolondítja, hogy a magyar nemesség az imperatu által ajándékozott szabadságuk ellen tör, s őket a régi járomba készül visszaigázni, stb. Ezt ugyan a legbutább oláhnak is bajos volna elhinnie, midőn olly szabadságról semmi tudomása nem lehet; mit közvetlenül királyunktól, vagy ha inkább tetszik: a császártól nyert volna, mig ellenben arra igen is tisztán emlékszik, hogy a magyar nemzet nagylelküsége még junius 18-án, tehát hamarább, semmint koronás királyunknak rés is nyilhatott volna a nemes határzathoz szentesítésével járulni, széttöretének hűbéri szolgasága lánczai. De azért, miután az imperatu iránti hűséggel kaczérkodás ürügye alatt az 1784-belihez hasonló tobzódásokra lát alkalmat készíttetni: miért ne zarándokolna Naszódig, kezet fogni Latour rettentő biztosaival? miért ne kerítne egy rozzant puskát, kaszát vagy lándsát a magyar ellen, holott írva áll: „tény jól az ebbel s megugat érte”? s azért, hogy közelebbről nemzeti teljes korúságra lőn emelve, s úgy szólván: polgári aetatis veniat nyert: ugyan miért czáfolná meg, román létére (oh, meggyalázott ős Róma!) épen ő a római irót kiállítja, hogy naturam turpem nulla fortuna deterit?! Egy mint száz: a dolgot tovább is takargatni nem szükség az osztrák kormány mellé nyilatkozott szászok büntetlenül bujtogathaták oláh feleinket, s most a dolgok oda jutottak, hogy nyilt lázadás torka előtt találjuk fel magunkat!! E felől kétségünk nem lehetvén, részint közgyülésileg, részint ótalmi bizottmányunk utján mi is megtettünk mindent, hogy készületlen semmi vész ne érhessen. Legközelebbről ágyuk iránt is intézkedtünk, és pedig e végett a kormányszék utján a főhadi tanácsot is megkerestük, tisztán kifejezvén s fejeztetvén, hogy ha e hadi kormány többszöri kérésünkhöz képest haladék nélkül nem küld számunkra hat ágyut s illető tüzéreket: annak jeléül veszszük, miként csakugyan ellenséges lábra tette magát ez is nemzetünkkel és a magyar kormánnyal szemben. Városi fogházaink népesedése mindig dusabb eredményekben jelentkezik. E napokban a közel Fejérd helység két szép madara került ide, kik a hetivásárunkra összesereglett oláh véreiket János pap országával kecsegteték azon esetre, ha sietve indulnak az igéret földére, a naszódi alezredes schwarzgelb zászlója alá. Csak hamar azután, october 6-án, Pap László, Kővárvidék királyi pénztárnoka is ugyanazon födél alá jött, Zeyk Károly ügyes intézkedése nyomán. Hja, pedig a pénztárnok ur tulajdonkép nem is szándékozott Kolosvár felé jőni, hanem egyenest Naszódnak tartott volna, a 10,206 pftnyi cassát Urbán hű kezei alá helyezni! De az ember soha nem tudja: mire lép ki.
Épen ma jelenté derék főbíránk, Groisz Gusztáv, hogy e pénzöszszeg már is tartományi pénztárunkba tétetett be. Se baj, jó helyt van a pénz is, pénztárnok is! Urbán ur pedig, ki az oláh ezredekhez tartozó falusi közönségek dróton forduló bubái által fölmondathatni vélte a magyar kormánynak tartozó engedelmességet, s szabadosnak hitte félre tenni az uniot (l. a Siebenbürger Bote sept. 22-kei számát); ki vakmerő kezekkel a polgári kormány gyeplői után kapkodva, nem irtózik az álladalmi törvényes rend felforgatásának bűnével fertőzni magát: emlékezzék meg ollykoron a legközelebbi hetek krónikáiról, s gondoljon jövőjére is. Sapienti sat! Folyó hónap 5-kén honvédeink és a polgárság értesülvén a felől, hog y az excelsum (nem csoda, ha a tisztelet egészen el fogja a szivet!!) gubernium az e hónap 15-én, Agyagfalván tartandó székely nemzeti gyülést körlevelei által megkívánja akadályozni: elnök b. Kemény Ferencz urnál rögtön megjelentek, hol azon igeretet eszközlék, mikép elnök ő méltósága az érintett rendeletek kiküldetését megengedni nem fogja.* Nem is küldethettek ki biz azok, már csak azért is, mivel a honvédő erélyes fiatalság ama körrendeleteket a kormányszék illető hivatal szobájából egyuttal brevi manu el is kobozta. Erre october 6-kán a még mindig felséges kormányszék komolyabb fontolóra vevén meghiusult körleveinek tárgyát, tökéletesen meggyőződött a felől, hogy a czélba vett nemzeti gyülés székely nemzetnek „általános közohajtása” lenne; ezért többé nemcsak nem kivánta gátolni, sőt maga is kihirdettette ugyancsak october 15-dikére, Agyagfalvára illy feltételek alatt:
Valljon nem illőbb lesz vala kormányszékünknek arról rendelkeznie, hogy a törvénytapodó Urbánhoz egy helység se merjen hódoló követséget intézni?! – K. M.
1.) hogy azaz e végre kinevezendő k. kormányszéki biztos elnöksége alatt tartassék meg. 2.) ide minden székely közönség képviselői által jelenjék meg. 3.) a katona-közönségek és egyének e felől illető előjáróiknak előleges jelentést tegyenek. 4.) minden gyülési tagok a gyülésre fegyver nélkül jelenjenek meg.
A tanácskozás tárgyait pedig ezekben méltóztatott a felséges kir. főkormányszék kijelölni:
a.) a székely nemzet uralkodónk felséges személye s dynastiája iránti hűségének nyilvánítása.
b.) a székely sérelmek iránt egy kéremény a kormányhoz.
c.) a hazára csoportosúlt veszélyek elhárítása végett, a kormány által elrendelt honvédelem elintézése feletti tanácskozás.
d.) eloszlatása azon balvéleménynek, mintha a „székely nép” az oláh és szász ajku népek iránt ellenséges hangulattal viseltetnék.
A körülbelül e pontokban határzódó körrendelet taglalgatását, olvasóim helyes tapintatáról meg levén győződve, föleslegesnek tartom, Csak annyit kivánok tehát itt igen röviden megjegyezni, hogy, miután a mi felséges főkormányszékünk, pályavégéhez közelitve, ez életfontosság a gyülést elnyomni nem birta, s ennyiből élére kiván állani: tespedező programmja daczára is emlékezzék meg, hogy napjaink rendkivüli idők napjai. S üdvöt számunkra csak bátor elhatározás s villámgyors tettek adhatnak.
Ugyancsak mai napon, u. m. october 10-kén tartott közgyüléseinkről üdvözlő átirás indítványoztatott székely véreink nemzeti gyüléséhez. A szerkezet Simon Elek tollából került. Ez üdvözlet, melly „fölhivás”nak is beillik, lelkesen és jellemzőleg festi multunk s jelenünk szomorú képét stb. Egyszersmind ama gyülésre rokonszenvünket szóval is tolmácsoló követséget választánk, Simon Elek s Minorics Károly személyeikben, kik üdvözlő átirásunkat is kézbe szolgáltalandják. – Kriszbai Miklós.
