Szász-Régen és Marosvásárhely környékéről. Octob. 2.
Szász-Régen és Marosvásárhely környékéről. Octob. 2.
A reactio ugy elhányta maszlagát, s Erdély népe ugy beszedte, hogy nagyon kevés van, nelly még a szabadság oltárán áldozni kész, s azon kis töredék is a székelyek egy része, egy része mondom, mert köztünk is székelyek közt a reactio fekete lelkű zsoldosai működnek.
A balázsfalvi és orláthi bujtogatók Erdély délnyugoti, a naszódi- és munoriak pedig éjszaki részét, egész a székely földig kezükben tartják, s a melly pillanatban a schünbrunni jel megadatik a magyarnak véres koránya derűl.
Besztercze vidéke, hol Nászod van, azon kivül Doboka megye, Kolozs, Torda megyék felső kerületei, az egész mezőség, a Maros tére, Gyergyótól Marosvásárhelyig, mind fel vannak esketve Naszódon és Monoron. Fájdalom! egész magyar helysége mentek s mennek most is vidékünkből Monorba. – Mire esketik meg nem lehet tudni. Annyi világos: azon hírrel jőnek haza, hogy nehány nap mulva a földeket egyaránt osztják. Tehát Jellachich tana hirdettetik nekik itt is. A volt földesurak iránt boszúsabbak; megyei tiszteknek semmi tekintélyek, az administratio szinte meg van akadva. Volt eset, hogy még urbéri viszonyokban is Monorba ment, nem a megyére némellyik. E felett haragusznak, hogy őket mért csalták meg az „urak”; Monorban beszélnek jól „ott nem csalják” stb. – Támaszpontra talált itt a reactio minden Tisztviselőben, a táblabirák nagy táborában, a közép nemességben, az aristocratia 3/4-ben és az oláh és szász nemzetben.
A marosvásárhelyi várat már el is foglalta, september 30-kán délután 3 és 4 óra között a következő módon:
Az irt napon és időben, minden hír nélkül a Mezőség felől négy compania Sivkowics ezredbeli katonaság, csak a városban termett, és sebesen a várba ment, s ott magát beszállásolta. – Az egész várost egyszerre rémülés és aggodalom fogta el; minden ember egy egy kérdő jel volt, de senki sem felelhetett.
A város birája, a szék főtisztje, és egy alkirálybiró, s az itten levő önkénytes csapatok tisztjei azonnal a várnagyhoz siettek, kérdést tenni az iránt, hogy ki híre és rendeletére jöttek ezen katonák? A várnagy valami illyen formát felelt, hogy ő hozatta volna, minthogy a várat nem hitte bátorságban, s azon kevés Turszki ezredbeli legénység is az önkénytesek közé akar állani.” Vak, a ki nem látja, hogy az egész árulás. Hogy a négy compania megérkezett, azonnal, a mennyi sorkatona tiszt volt, mind a várba költözött. – A várban minden szobát kiürítettek a katonák számára, de még sem férnek, hanem az udvaron sátor alatt vannak, hadilag. – A Turszkiakat egy bástyába szoritották fel. – Mint halljuk várnak 9 ágyút és egy csapat könnyű lovasságot. – Mindez nem egyébre való, mint arra, hogy bennünket székelyekűl szükség esetében megtámadhassanak.
Fennebb mondám, hogy a Monorban és Naszódon megesketett falvak között is igen sok kézre keritett magyar falu van; azonkivül a székelyek között is a reactio bérenczebei sebesen működnek, ugy, hogy ha a szabadnág bajnokai erélyesen fel nem lépnek, a reactio annyira halad munkájában, hogy nagy erő kifejtéssel lehet legyőzni. Fel azért gyorsan minden igaz magyar és székely a szabadság és haza nevében, mig a reactio felül nem kerűl!
Milly vadúl el van csábítva a Naszódra és Monorba járt nép álljon itt egy példa:
Vada-Szent-Iván nevű helységben – Torda megyében – az oláhok, nem különben a magyarok nagyobb része is Monorba járt eskűt tenni. – October 1-ső napján a helységbeli reform. pap a templomban egy jeles, és a körülményekhez alkalmazott beszédet tartott, mellyben világosította hallgatóit a jelen körülményekre, s intette s felhívta hazafi lelkesedésre stb. – és mi lett belőle? a templomból kijövén, hallgatói közűl azon egyének, kik Monorban megesküdtek, megtámadták, s piszkolódások között adták tudtára, hogy nekik többet ollyat ne beszéljen; s őket ne pirongassa. S különösen a monori kapitánynyal ne bajlódjék stb. efféle, tudják ők, mit csinálnak; holott a monori kapitányról szó sem volt a beszédben. – Röviden, oda ment ki a dolog, hogy ha a mester közbe nem ugrik, a pap élete veszélybe forgott volna. – A pap kénytelennek látta magát, mig élete nem biztosíttatik a templomot bezárni – és helyesen! – Az eset megyei hatóság elibe jelentetett .... hogy semmi se legyen belőle. – A Torda megyei felső kerületnek nincs főispánja; ezen mozgalmak alatt egyetlen egyszer se mutatta magát a főispán.
De térjünk vissza Vásárhelyre. Itt nem csak a városi polgárság, hanem kivált, a 900-ra menő önkénytesek és a 350-ből álló Kossuth-huszárok, annyira ingerülve vannak az említett polyák katonákra, hogy minden perczben véres jelenettől lehet tartani. – Hát ha még a székely falvakba elfútt a hír? Akkor kiszámol a nem remélt szerencsétlenségről? Egy rongyos német várnagy-e, ki a maga fejétől nem is intézkedhetik katonai erőről, – vagy a reactio? A kitörés meglesz, hihetőleg mielőtt e sorok útnak indulnának. – A történendőket azonnal megirom. – 50.
