Temesvár, oct. 2-kán.
Temesvár, oct. 2-kán.
Hitelt érdemlő személyek állítják, hogy az itteni börtönökbe zárt rácz rablók mindenek tudomásában vannak, mi künn a mozgó világban történik. Mi igen valószinü, mert minap bizonyos Illich nevű nyugalmazott katonatiszt annyira izgatta ablakom előtt a rablókat, hogy ezek iszonyú káromlásokat és fenyegetéseket szórtak tömlöcztartóik ellen. Egy lengyel őrkatona ezen veszélyes izgatást nyugodtan türte. Ez ránk nézve annál kellemetlenebb, mert a vár is ellenséges kézben, azaz báró Rukavina parancsnok kezében van, ki horvát érzelmeiről ismeretes. Kár, hogy hazánk védelmére szánt ágyúink és lőszereink az itteni fegyvertárba küldetnek, honnan nem minden körülményekben kaphatjuk vissza szabadságunk védelmére, sőt tartani kell, hogy ellenünk fognak használtatni. Az itt tanyázó Rukavina ezredféle zászlóaljban meglehetős szellem uralkodik, mondják, hogy közőlök kétszázad a honvédekhez akarna áttérni, de keményen őriztetnek.
Mi temesváriak, kik Urban alezredest, ha az alatt, mig ezt irom ezredessé nem lett, körünkben ismertük meg, tudósíthatjuk a közönséget, hogy ő párját ritkítja az ármányban, és mint Lajos főherczeg kegyencze, bizonyosan jó utasítás szerint fog szerepelni a Királyhágon túl. Ezen mérges féreg is az insbrucki jesuita-fészekből került elő.
Boszantó e városban seregenként a határvidéki katonatiszteket látni, kik magokat futamodóknak nevezik. Gyávaság-e ez vagy roszlelküség? Ha nem az első, miért nem támogattátok önkénytes csapatjainkat földetek védelmében? Vagy ha talán igazságos ügyünk nem birja annyira rokonszenveteket, mint a szerb rablóké, miért vagytok Temesvárt, emésztve semmittevésért az álladalom oly sok részről igénybe vett kincstárát?
Topolovacz, oláh flau szomszédságunkban fellázadt. Nemzetőreink egy osztálya oda menvén, rohammal vette be a falut, de a mint látszik, még több ideig őrködniök kell az ottani nyugalom felett.
Rajasich pópa meghagyta Boballichnak, hogy a fejértemplomi vitézsereget ki ne bocsássa mostani helyzetéből, hanem tegye semmivé. Azonban a lelkes fejértemplomiak e rendeletet igen nevetségesnek tartják, mert ők bizony nem félnek. – Tihamér.
