AUSTRIA.
AUSTRIA.
Az oct. 14-diki országgyűlésen előfordult tárgyak között nevezetes azon jelentés, melly szerint Pillersdorf a katonai előőröktől a városba jötteket elfogatván, s a bejöveteli engedelemért a tábor főhelyére menni kénytetvén, onnan Jellachich és Auersperg aláirásával következő tartalmu iratot hozott az országgyüléshez: kivánják, hogy a magyar sereg előnyomulása gátoltassék, s ha igen, nem akadályozandják az élelmi szereknek Bécsbe szállítását, de követelik egyszersmind, hogy a hátrahagyott katonai eszközök nekik kiszolgáltassanak, valamint azt is, hogy élelmezésüket a városból nyerhessék. Kivánják végre, Récsey minister kiadatását.
Ennek irányában elhatározá a bizottmány, bár mennyire megunta is legyen a levelezgetést, még egy választ küldeni a táborba. Schuselka felolvasá azt. A bán (még mindig ?) szavai s eljárása közt éles párvonal van abban huzva. Kimondatik továbbá, hogy az országgyülés csak akkor fogja az őt élet-halálra üldözni megesküdött magyar sereget feltartóztatni, ha Jellachich seregével együtt minél előbb csendesen haza takarodik. Fölszólíttatik egyszersmind az elszedett fegyverek visszaadására; ellenkező esetben óvását jelenti ki az országgyülés, a sorsnak pedig szabad menetet enged.
Az irat, minta nép akaratának nyilvánulása, örömmel fogadtatott.
Goldmark ezen iratot egyedül Auersperghez kivánja intéztetni, ő levén alsó Austriának parancsnoka, s mint illyennek Jellachich alárendelve van.
Maga Pillersdorf engedményeket kivánt adatni; azonban hatalmasan lezúgták őt; Goldmark perdig azt válaszolá neki, hogy egyezkedésről többé szó nem lehet: nemcsak Bécs, de az egész monarchia fölött függő damoclesi kardot végre be kell, ugymond, hullatni. Végtelen helyeslés követte e nyilatkozatot.
Fedorovitsch határozottan szólal föl, kinyilatkoztatván, miként az országgyülés az események kezdete óta mindig törvényes uton volt, s mindig békitőleg lépett föl. Midőn, ugymond, a hadügyminister Jellachich serege végett interpellálatatott, azt válaszolá, hogy ez idegen hadsereg. Most idegen földre lép ezen idegen sereg, s még élelmezést is követel.
Mi akkor a teendő, ha valamelly sereg; neutralis térre lép? Le kell fegyverét raknia. Ez mindenütt népjogi eljárás, sőt Austriában is megtörtént 1830-ban. Jellachichnak le kell fegyverét tenni, vagy más uton keresni ,ogát. – Volt köztünk egy császár, volt egy ministerium, most egyik sincs, és mi hívek maradtunk kötelességünkhez. Mindent megtettünk; a császárnak csak egy tolvonásába került volna békét eszközölni, s nem történt meg; küldöttségünk alig hallattatott meg; kötelességünk be van fejezve, most szálljon a kiomlandó vér azokra, kik azt erőszakkal fölidézik.
Itt megemlítendő, hogy a császárnál igen czudarul fogadtatott a követség. Ferencz Károly és Lobkovitz voltak jelen. A küldöttség elnöke átnyujtván az adresset, a czászár arra egy papirról olvasá válaszát; tartalma hasonló azon manifestumhoz, mellyet Kraus vonakodott ellenjegyezni, – aztán ő felsége hátat fordított.
Mielőtt pedig előbocsáttattak, az őrök közt a hideg kövön kelleték jó darab ideig várakozniok, mit az őrök magok is megsokallák. Mondják, hogy valami Lazanski nevű ember nagy szerepet játszik a magas körben, melly egyébiránt most tökéletesen katonai. – Hihetőleg szebb egyenruhájuk van, mint az Arbeitereknek.
Récseyről, továbbra is az Aula fog gondoskodni.
Az Allg. Öst. Zeitungnak irják, hogy Lengyelországból seregek vonulnának be, hátok megett pedig a nép kel föl.
Bécsben jelenleg számos lengyel katonatiszt van, s a köz szabadság kivivására hathatósan közremunkálódnak.
Gróf Wickenburg, Stájerország kormányzója a bécsi ügyet karolta föl. Helyes! illyen embereknek kell a dolgok élére állni. Jellachich 14-ére virradón a Kahlenberg felé Nussdorfnak vonta seregeit, hihetőleg azon czélból, hogy Windischgrätz a Duna bal partját foglalandja el. Mig azonban ez utóbbi Bécs felé huzódik, a csehországi német kerületek kezdenek mozogni. – A gonoszok, egészen megrontják a szép katonai operatiókat.
Kudlich és egy academicus a katonák által elfogattak; 5 órai fogság után azonban szabadon bocsáttattak. Igaz, volt annyi eszök, hogy nem tálalták ki nevüket, de hallottak is ám a katona urtól úságot: a császár Jellachichot a hadsereg generalissimusává nevezte, ő lesz a jövendő hadügyminister, s Bécs átadására 5 napot enged; az academiai legio és nemzetőrség lefegyverzését, ha máskép nem, erővel is végrehajtandja, sőt fölhatalmaztatott azon fészket halomra lövetni.
Mondják, hogy a bécsiek ezen műtét közben ezt fogják énekelni: Gott erhalte unsern Kaiscr Ferdinand.
– A Prager Zeitungban olvassuk, hogy Stur és Hurban oct. 13-án az ottani Aulát haranguirozták. Beszédeik Jellachich eljárása dicséretében áradoztak.
