Nyitramegyéből, Privigye völgyéből.
Nyitramegyéből, Privigye völgyéből.
Oct. 5. vettük főispánunk felhívását, mellyben az elárult hon védelmére felszólíttatánk. Örömmel ragadta népünk a fegyvert, kaszát, dsidát, lándsát, s egész Privigye városa harczias színt öltött. Oct. 10. járásunk minden bírái nemzeti szinű lobogók alatt vezették be városunkba népeiket, s már indulandó volt szekereken 800 elszánt harczosunk (és ez csak negyed része járásunk nemzetőrségének), midőn megjött kormánybiztosunk azon rendelete, melly szerint indulásuk elhalasztván, továbbra is fölhivatunk, hogy 24 óra alatt bármikor készen legyünk sikr szállani. E parancsot sajnosan s leveretve vette csapatunk; népünktől ennyit a legvérmesb reménnyel sem mert volna senki várni. Köszönhetni ezt leginkább erélyesen működött papságunknak, különösen pedig gr. Forgács Alajos lelkésznek, ki a privigyei nemzetőrség kapitánya, a gyakorlatokban, a népet buzdítólag, rendesen részt vesz. Méltán örülhet a haza, látván, hogy e mostoha vidéket lakó idegen ajkú polgárai is, szivben s lélekben magyarok, s készek, ha kell, életöket is áldozni érette. Rudnay József, Nyitra megye egyik szolgabirája.
