Szeged, oct. 16.
Szeged, oct. 16.
Négy nappal ezelőtt innen 7 század indíttaték el a nemzetőrségből gőzösön Magyar-Becsére, tegnap 4 század Kikinda felé. Mindkét ízben az elindultak lelkesülve valának; Kossuth a szó teljes értelmében megvillanyozott bennünket. Hirszerint Magyar-Becsén nemzetőreink a rácz egyházban lőport, töltényeket és pénzt is találtak elrejtve. A szomszéd Szőregh, fél magyar fél rácz helységben van egy Barakovics nevü rácz jegyző; ez a helység házánál letett fegyvereket hitsorsosai közt kiosztogatá, mit az azon éjjeli magyar őrök észrevevén, másnap övéiknek tudtokra adák. A jegyző előre megszökvén,fia véteték a kiosztás felől kérdőre, s minthogy ez a kérdésre a magyarok istenének káromlásával felelt, a magyarok által bilincsre veretett. Ez időben érkezék meg Szőreghre a négy század, melly előtt a fiu hason káromlásokat tevén, egy nemzetőr által legott agyonlövetett. Erre a szegedi nemzetőrök és szőreghi ráczok közt egy kis összeütközés támadt, mellynek az volt eredménye, hogy a ráczok némellyek szerint 15-en, mások szerint mintegy harminczan halva maradtak, a többiek pedig, férfiak és nők, öregek és gyermekek Deszk szomszéd helységbe menekültek. Ez összecsapás városunkba kissé elferdítve jutott. Ugyanis az híresztelteték, hogy nemzetőreinket a szőreghi ráczok puskalövésekkel fogadták, melly hír harangfélreverés-, dobpergés- s városunk honlevő lakosságának általános fölkelésére szolgáltatott alkalmat. Mindenki, kinek fegyvere volt, kezibe ragadta, ki pedig nem birt azzal, a városhoz futott, hol kasza, pisztoly és töltények osztogattattak. Tiz, tizenkét éves gyermekek is fegyverrel kezökben szaladtak. „Halál a rácznak!” kiáltá a bosszús s dühbe jött nép s mint oroszlán a kölykeit rablóra, rohant Szőregh felé, véreit megvédendő. A városház előtti országúton épen ez időben hajta mintegy 8 moldvai oláh egy falka bivalt, s minthogy őket a bosszutól hevített nép szerviánoknak hivé, egyig fölkonczolta. Ez időtájban futár hozá hirűl, miszerint nem való, hogy nemzetőreink Szőreghen lövésekkel fogadtattak; erre a nép a hidtól visszatért. Ámde az e hirt nem halló nemzetőrök egy részének tölténye s puskapora elfogyván – miután ezeket a városháznál kapni már nem lehetett – Zseravicz gazdag rácz kereskedő boltjába mentek, honnan a tulajdonos azzal akarta elutasítani őket, hogy illyenekkel nem szolgálhat. Ezzel a népet egészen magára huszítá, s minthogy különben is gyanú volt rá, miszerint a rabló ráczokkal tart, agyonlövék, s boltjából, szobáiból mindent kiszórtak. – Egy Lausevics nevű rácz szatócs házát a nép hasonlag megrohanta, s itt mindent porrá zúzott. Ezen ember két fiával együtt városunkból igen rég eltünt, s a rablók táborában van. A nép a megtámadást még sem teszi, ha az itthon levő harmadik fiú az ablakból a népre nem lő. Itt ülés nem történt, minthogy a lövéstevő a szomszédba s onnan tova ugrott. – A felsővároson egy Szubó nevű rácz ügyvéd és testvére gyilkoltattak meg. Ez utósó minapában ugy nyilatkozott, hogy a ráczok nem sokára a magyarok hátán fognak járni. Ugyan e városrészen egy ráczbolt tartalma is semmivé tételék. – E sorsban az alsóvároson két rácz bolt osztozott. – Templomok sem kiméltetett meg, mert több az ablakokra tett lövés után oda is betörtek, de, mint mondják, semmit sem találtak. – Minden, tegnap d. u. 2 órától 4-ig történt. Mult éjjel nehogy valami újabb történjék, az utczákon lovas örök czirkáltak. Itt a ráczok elleni elkeseredés leirhatlan; min csudálkozni épen nem lehet. Ők adtak ugyan a hirlapokban egy nyilatkozványt, miszerint a hazának hű fiai akarnak maradni, s a rablókkal összeköttetésben nincsenek; de ezen nyilatkozványnyal magok viselete, a Lausevics háztól polgármesterhez vitt levelek, a Zseravicznál állítólag talált 200 pisztoly, s fölől rizskásával s alól lőporral töltött zacskók, aligha ellenkezőt nem tanusítanak. Meg kell vallanom, hogy a városi tanács a ráczok irányában tulságosan engedékeny; s ezen állításomat most csak azzal tanusítom, hogy Lausevics ügyvédet, ki s szőreghi jegyzőnek írt, hogy a megszökött oláhezred alá kocsikat rendeljen, és a szőreghi jegyzőt, ki ezen scarterára azokat
csakugyan meg is rendelve, elzárta, de ártatlanoknak találván, őket szabadon bocsátotta. Ezek szerintem akasztófát érdemlettek volna.
A tiszántúlról a magyarok nagyobb része holmiét hozzánk szállítja. Hiteles kútforrás szerint a tablók Török-Becsén szörnyű vesztességet szenvedtek, ugyanis a mieink által két tűz közzé szoríttatván, huszáraink köztük olly nagy vérontást tettek, hogy vérrel 431beföcskendett ruháiknak még valódi színe sem volt kivehető. Kikinda alól 5000 bánsági sváb a mi részünkről, hallván a sokkal kisebb számu rablók puskalövéseit, fegyvert-elhányva gyalázatosan megfutamlott. Épen most hallám, hogy a tegnap elindult nemzetőrség után lovas futár küldetik, annak visszahívására, mi lehet ennek oka? nemtudom. –
