Utasítás a népfelkelés tárgyában.
Utasítás a népfelkelés tárgyában.
A népfelkelés eszközlésére s rendezésére nézve az utasítás magában a népfelkelés eszméjében, a haza nagy veszélyében s a hon mindenároni megmentése kötelességének érzetében fekszik, s azért csak a következő lényeges utasítási pontokat szükség kijelölni.
1. Az átalános népfelkelés, nem máról holnapra halasztható, azonban hosszabb időre sem számított rendes katonáskodási hivatást, hanem azt foglalván magában, hogy az ellenség berohanásának közel fenyegető veszélye elháríttassék; – szükséges, hogy a felkelésben az összes fegyverfogható nép, mind, ki csak karját birja; korra, rangra, vagyonra való különbség nélkül személyesen részt vegyen. Itt meghatározott számról vagy helyettesítésekről szó sem lehet, mert gazdag és szegény egyiránt tartozván életét s hazáját menteni, – aki helyettesíthető volna, az maga személyében tartozik felkelni. Azért első alapszabálynak tekintendő, hogy a népfelkelésben minden férfi, ki csak karját birja, személyesen részt venni tartozik, s e kötelesség alól csupán csak az erőtlenség s betegség menthet fel bár kit is. – A teljesen nélkülözhetlen cselédségnek honmaradására nézve azonban vagyonbátorsági tekintetből méltányos figyelem lehet.
2. De mivel a fegyverfogható férfilakosságnak felkelése és kiindulása mellett a közbátorságot gondoskodás nélkül hagyni nem lehet; azért kivétel alá esnek azon, de csak azon köztisztviselők s községi előljárók, szolgák, pusztázó katonák és őrök, kik a közbátorság tekintetéből nélkülözhetlenek. Hogy azonban ezen kivétel kibuvó ajtócskává ne váljék, kötelességül teendő az illető polgári biztosnak s katonai parancsnoknak, az ekként honmaradható egyéneket személyenként kijelölni, egyszersmind arra is gonddal leendvén, hogy a honmaradó gyámolatlanabb lakosság lelki vigasztalás és orvosi segély nélkül ne maradjon; de az is szükséges, hogy ebben a felkelő nép se szenvedjen hiányt. Semminemű más kivételnek hely nem adatik.
3. E szerint a honmaradó gyámoltalanabb lakosság közbátorságának fentartása csak a legnélkülözhetlenebb személyzetre levén szoritva, a védkaroknak hiányát a törvény szigoruságának kell pótolni. És azért az illető királyi biztos mindazon vidéket és községet, honnan a népfelkelés mozduló állapotba téteték, a király s haza nevében ostromállapotba helyezendi, s ennélfogva rendelendi, hogy a közbátorságnak megháboritói a legszigorubb katonai törvények szerint kérlelhetlenül büntettessenek, melly végett addig, mig a rögtönitélő biróságok a megyei hatóság által kellő számban rendeltetnének, addig, mig a felkelt nép hazulról ki nem indul, a katonai és polgári biztos egyetértőleg, azutánra nézve pedig a honmaradandó előljáróság bizandó meg, a teljhatalmú kir. biztos által, a közbátorságnak illyképen fentartására.
4. Méltányos, hogy mig a védelmező, férfisereg távol van, a honmaradottak polgári keresetekkel ne zaklattassanak, azért is a népfelkelés idejére s azon helyekre nézve, honnan a felkelő sereg mobilizáltatik, a polgári perlekedés felfüggesztendő.
5. De mindenek felett szükséges, hogy az ostromállapotból következő fenyíték és szigorúság a népfelkelés sikeresítésére kérlelhetlenül alkalmaztassék, azért e részben az engedetlenség, hanyagság és mulasztás, de kivált az ellenszegülés, néplázítás, bujtogatás, s a hazafiui készségnek lehangolására számított áskálódások a haditörvényszék teljes szigorusága szerint büntetendők.
6. A népfölkelési seregnek fel kell fegyvereztetni, s e végett nemcsk mindenki köteles, a kinek arra módja van, magát bárminemű fegyverrel ellátni, hanem egyszersmind
elengedhetlenül szükséges mindennemü vegyvert, bárkinl találtassék, e felkelő sereg számára mindenkitől requirálni, és használat végett jegyzék mellett átvenni.
7. Azonban a népfelkelésnek nem az levén közvetlen czélja, hogy az ellenséggel hjomloksorban szembe álljon, hanem, hogy őt hátban s oldalról nyugtalanítsa s fogyaszsza, haladását, hátrálását, közlekedési eszközeit megrontsa, akadályozza, marhát, gabonát előle eltakaritson, az ellenség élelmi szereit elfogdossa, társzekereit elfoglalja, betegeit s elmaradozóit, kisebb csapatait elvágja és elfogja, s őt e szerint pusztítsa s kevesítse; a nyilt csatáktól óvakodjék, de a nyugtalanitásokkal soha fel ne hagyjon, őtet soha pihenni, nyugodni ne engedje; – kivált pedig a folyókoni átszállást akadályozza.
Mindezen czélok végett nem épen szükséges, hogy a felkelő nép mind lőfegyverekkel legyen ellátva, mikkel különben is a gyakorlatlanok bánni nem tudnának, hanem elégséges, ha mindenkinek, kitől más nem telik, legalább egy lándzsája, kaszája, fejszéje van. E szerint kell tehát a népet fölfegyverezni. – De világosan megjegyeztetik, hogy azokat, kik maguk vagy községük részéről még illy Fegyverrel sem láttatnának el, az ország kormánya fogja felszerelt kaszákkal ellátni.
8. Élelemmel az utra nézve a felkelő nép részint magamagát látja el, részint községe által segíttetik: – de a mint rendeltetése helyére megérkezik, élelmezéséről az ország kormányának költségére történjék gondoskodás, magában értetvén, hogy ha élelmet ad is az ország kormánya, de az egész népnek fizetést nem adhat; – zsold tehát a népfelkelésnél nem jár.
9. A népfelkelésnek 3 nap alatt rendeztetni, kiállíttatni s utnak indíttatni kell; éspedig oda, a hol a gyülpont kijelöltetik.
10. Ugy fegyverzési, mint élelmezési tekintetben tájékozás végett mulhatlanul szükséges, hogy minden népfölkelési csapatnak, a mint lakásáról kiindul, száma, minősége, fegyverzeti állapota s kiindulásának s rendeltetése helyére megérkezésének valószinű ideje iránt, a népfelkelési kormánybiztos futár által értesíttessék.
11. Legnagyobb szolgálatot tehet a lovasság; ezt tehát a lehetőségig szaporítani kell.
12. Minden nagyobb községben, honnan legalább is 500 ember kiáll, egy népfelkelési hadiparancsnok s egy polgári biztos fog a teljhatalmu országos biztos által neveztetni, a kisebb helységek pedig egyesítendők.
13. Ezen biztosok és parancsnokok a népfölkelés rendezésében s vezérletében a fegyelemre szorosan ügyelve, helységeikre nézve mindazon teljes hatósággal felruházandók, mellyel a teljhatalmu országos biztos felruházva van.
14. Az önkénytesek és ujonczok kiállítása, a mennyiben már munkában van, a népfölkelés miatt nem késleltetendő, különben magában a népfölkelési seregben folytatandó és eszközlendő; minthogy hon fegyverfogható nép nem marad.
15. Valamint a teljhatalmu orsz. biztos a reábizottakról a kormánynak felelős, ugy maga irányában mind a hadi, mind a polgári biztos a sikeres végrehajtásról személyesen felelősökké teendi.
Eljárásának további szabályozását az illető biztos a körülményekből, a veszély nagyságából s azon hazafiui indulatából merítendi, mellytől várja a haza, hogy a hon megmentésének eszközlésére hivatása körében fáradhatlan buzgalommal közredolgozandik. – Pest, octob. 16-kán 1848. a honvédelmi bizottmány. Kossuth Lajos, elnök.
