A CSATATÉRRŐL.
A CSATATÉRRŐL.
Vidos, nemzetőrvezér, jelentése a honvédelmi bizottmánynak.
Vidos, nemzetőrvezér, jelentése a honvédelmi bizottmánynak.
Szombathely, oct. 16-án éjfélkor. Thodorovich generál táborát, Kargrer alezredes, gr. Zichy Manó és Ottó, és Kovács Zsigmond őrnagy urak, mintegy 1800 emberrel f. hó 12-én, d. e. 11. órakor, sopronymegyei Horpács és Salamonfi helységek közt megtámadván, nagy veszteséggel háteavonulni kényszerítenék; később azonban az ellenség a támadók csekély számát észrevevén, 4 három fontos ágyúval s erős fegyvertűzzel visszafelelt, és ámbár a sűrű ágyúdörgés által Hegyfaluból rögtön megindított, seregemhez tartozó Miklós huszár 2 század, Berzsenyi Lénárd és Gosztonyi lelkes százados urak vezérlete alatt, oldalvást bevágott s több mint 50 illyrt felkonczolt, mégis a legalább 12,000 embert számláló rabló csorda elől délután 4 óra tájban kénytelen vala visszavonulni, leginkább azért, mivel gr. Zichy Ottó serege s Kovács Zsigmond lovasai a szokatlan ágyúzást, miután egy lovas lova agyonlövetett, ki nem tartották, és a fölkelt nép is elszéledett. Épen e perczben érkeztem meg 1 vasi, és 2 sopronyi zászlóaljjal és bár a kanizsáróli út miatt fáradtak voltak, közel a Csepregh fölötti majorhoz, őket csatarendbe állítottam s ugy vártam az ellenséget. Esti 6 1/2 órakor megtudtam, hogy a segédcsapatok a horpácsi erdő alatt szállottak táborba; én is tehát seregemet a nevezett majorhoz közel, valamint Csepregh mváros alá s a hegyek mellé ollykép szállítottam táborba, hogy az ellenség sem a Sopronyból vezető országúton, sem Csepreghből Kőszegnek, vagy Tömörd felé Szombathelynek vezető mellék úton el ne illanhasson. Azonban mint az ellenségtől elfogott, de tőle szerencsésen megszökött nemzetőröktől értesültem, az ellenség mihelyt seregemet meglátta, Peresznye felé nem annyira visszavonulni mint szaladni kezdett, s csak utócsapatot hagyott hátra, melly később szekeren ment utána, ugy hogy reggel már csak hült helyét találtam az ellenségnek, és mivel Kőszegnél ellenállásra nem talált, Lékán és Pörgölinen keresztűl alig képzelhető erőfeszítéssel az osztrák földre menekült; én pedig Kőszegen táborba szálltam, s az ellenség mozdulatainak figyelemmel kisérésére lovas és gyalog csapatokat küldöttem a határszélre, hol a fölkelt bátor német-ajka lakosság, Vimmer lelkész úr bátor és lelkes vezérlete alatt, csapatainknak hasznos szolgálatokat tesz.
Különös dicséretet érdemelnek lelkes lovas és gyalog sorkatonáink, hazafiui érzésű fő- és altisztjeikkel együtt, valamint a jeles tüzérség, Adorján László tisztjével együtt; ezen félágyútelep 1 embert és 4 lovat vesztett. Többi veszteségünk áll 4 agyonlőtt, 4 sebesült derék huszárból. Az ellenség 200 halottat és igen sok sebesültet számlál. Foglyokul estek 1 kapitány és 1 hadnagy, kiket Vécsey nevezetű Miklós huszár fogott el szekerestűl s lovastul; 1 altiszt a határőröktől, a 34 közember, többnyire nyomorult föld
népe. Ezen csata óta majd mindennap fogatnak el a hegyek közt elszéledt illyrek.
A barbár ellenség Zsira helységét felgyujtotta, Salamonfát kirabolta, erőszakos nőfertőztetést követett el, miért a népet alig lehet viszatartani, hogy a fegyvertelen foglyokon véres boszút ne álljon. – Gr. Batthyány Lajos és Festetics Tassiló, mint segéd kartisztek, mellettem hatályosan működnek; az első lova elbukása és keze sérülése következtében jelenleg ágyban fekszik.
