FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
A budai első zászlóalj első százada, midőn a horvát foglyokat Komáromba kisérni küldetett, két napi díját a harczban sebesültek részére oda ajándékozá. Illy szent czélra akart rendelkezni közelebb azon pénzzel is, melly nekik a négy napi táborban lételért járt volna, s melly egy századra, fejenként 32 p.krval számítva, szép sommácskát tenne. E nemes szándékjokat azonban ezúttal nem foganatosíthatták, mert járandóságuk mindeddig nemcsak ki nem fizettetett, de még említést sem tettek róla az illetők. Annálfogva, az első század több tagjai, a nyilvánosság utján kérdeztetik általunk: kinek kezénél van négy napi táborozásért járó illetőségök; s miért nem kináltattak meg azzal egész ekkorig; holott a második zászlóalj első századának, ugyanez alkalomra járó napidíjaik, már valósággal ki is fizettettek?..
– Az őrállás rendezőihez azon szerény figyelmeztetésünk volna, miszerint legyenek ügyelettel arra, hogy a foglyokhoz ne állítsák azon „tartalék nemzetőrségi öreg urakat” kiket nem egy ember, de a szél is képes eldönteni. Jók ők oda, hol az őr úgy szólván csak parádénak áll, pl. hidon, országháznál stb., de hol ember kell a gátra, oda a rendes nemzetőrségből kell alkalmazni. Ezt csak azért, mert már egy párszor igen gyönge agg urakat láttunk őrálláson a foglyok mellett.
– Midőn Budaváros e héti közgyülésén az előleges adó kivetéséről volt szó, az eddig adómentes osztály, (hunoratiorokat, capitálistákat) többen ki akarták hagyatni még most a lajstromból, azon okért, mivel azok először jövén jelenleg a rovatba, összeirások nagy munkával, az adóalap kitudása pedig sok bajjal járván: ez sok idővesztésséget vonna maga után, holott a dolog sürgetős, mert a pénzre nagy szükség van. Ennél nagyobb méltánytalanságot nem lehetne elkövetni azon osztályon, melly a jelen zavarok miatt most különben is legtöbbet szenved! mert föl van akadva minden üzlet, pang a kevesbedés és mesterség; s ehhez ráadásul még az adót is csak ő maga viselje; holott mi hivatalnokok, a háborús idők következményeit legkevésbé sem érezzük, nem vesztettünk semmit, fizetésünk pedig rendesen jár most is, midőn mesterember, kereskedő stb. alig birja beszerezni az enni valóját. Aztán nem is kell hinni, hogy az összeirás olly sok munkával járna. Nem szükség minket házanként sorra járni, és vallatni, mennyi jövedelmünk van: ott vannak a főfizető hivatalnál Budán a jegyzőkönyvek, irják ki azokból a neveket és évifizetés mennyiségét, ebbe nem telik két nap; s mindjárt nevezetes adaggal szaporodott az adóösszeg, mert hivatalnokok bizony jó számmal vagyunk. A capitalistákra nézve, kissé bajosabb ugyan az eljárás; mert ha fölnyitná is pénzes ládáját az összeirók előtt, mondhatja, hogy kint meg ugyanannyi passiv adóssága van; mint szintén megtörténhetik, hogy talán két annyi öszvegig hitelező, mint a mennyi készpénzt bevall. De a pénzügyministeri javaslatban erre nézve is van egy jó szabály, melly azt mondja: minden felszólított egyén, tartozik mindazon jövedelmező vagyonát, mitől eddig adómentes vala, s annak egész mibenlétét, vagy pedig keresete módját bemondani. A ki valamit bármelly részben eltitkolna, s ez világosságra jön: az eltitkolt vagyonra vagy keresetre eső adóilletéket négyszeresen tartozik megfizetni.* Ez tehát igen jó szájnyitó eszköz. Egyébiránt ha most nem lehetne is mindent olly tisztán kifürkészni: ne legyünk igen scrupulosusok, rójjuk ki most úgy a mint tudjuk; s ha többet vagy kevesebbet fizetteténk, mint kellett volna, ott lesz a rendes adószedés ideje, betudni a hiányt vagy fölösleget, s kiigazítani a most történhető hibákat. Tehát csak adó alá a honoratiovukkal és tőkepénzesekkel! Szathmáry K.
Melléklet a pénzügyi jelentéshez. B. 6% Törvényjavaslat. 15. §.
