A Pressb. Zeitungban következó czikk olvasható:
A Pressb. Zeitungban következó czikk olvasható:
„Mint gyalázza meg magát ismét a Bäuerleféle Theaterzeitung. E lap, a jellemtelenség remeke, e megtestesült következetlenség, melly a Wiener Zeitung után Eitelberger szerkesztése mellett a legmértéktelenebbül és legszemtelenebbűl támadta meg Magyarországot, e minden szinházi statistát 5 bankó forintért égig magasztaló piszoklap, melly előbbi számaiban Magyarországot sárral dobálta, Jellachichnak tömjénezett és vele kacsintgatott, e jellemtelen firka martius óta harmadizben fordította köpönyegét a szél után, s f. h. 13-ka óta ismét liberalissá és a magyarok barátjává lett. E lap 246. számában egy czikket közöl illy czím alatt: „Magyarország Austriával szövetkezve,” mellyben e szavak jőnek elő: a nép hónapok óta részvétet tanusít Magyarország iránt”; Kossuth már nem szemtelen ficzkó többé, és a magyarok már nem pártütők, és Bäuerle ur a 4 nap előtt általa istenített horvátokról ellenségesen nyilatkozik. – Hazája javát valóban ohajtó egy becsületes embernek sem szabad e gazságot pénzzel gyámolítani, s valamint Pesten már egyesületek alakúltak, mellyek nemcsak szavokat adták, hogy a Theaterzeitungra nem fizetnek elő, de azon helyeket is kerülik, hová e lap jár, nálunk is hasonló egyleteknek kellene alakúlni, hogy e lap Magyarországból kirekesztessék. Magyar és német lapok minden szerkesztői kéretnek a haza érdekében e sorok fölvételére.”*
Poloskára ágyút sütni! kár, egy kis tiszta levegő és illy büdös férgek magoktól pusztulnak el. A sajtónak európaszertei szabad mozgása már nagyobb marhákat is leejtett lábáról. Im az augsburgi „Allgemeine”! Amaz undok s az absolutismus cloacaiban hízott patkány, melly saját hazájában az „augsburgi gemeine k–va” név alatt ismeretes – miként voltunk vele martius előtt? Hát csak ugy, mint az avas sajttal; bűzhödt volt az s kukaczos, de mikor censura gazdasszony nem engedett frisebb, egészségesb eledelhez nyulnunk, telhetlen hirvágyunkat ezzel kelle csillapítnunk. Most azonban meggyőződhetik kiki, hogy nem csak mi – Páris és Londonnal közvetlen összeköttetésben állók, de némelly kortársaink is, ha nem előbb, de bizonyára nem később közlik a legfontosb külhireket, mint a gemeine. Aztán minő lelkiösmeretes hűség s igazságszeretet a legegyszerűbb tények közlésében! Szerinte az ő „kedves bánja”, kinek egész biographiáját – a S – asszonynyali viszonyt kivéve – eucomiumként adá – Budavárába már be is rukkolt. Képzelhetni már most, mennyi hitelt érdemlenek azon vidékekrőli hírei, mellyekről azt mondhatja: ki nem hiszi, menjen oda a kérdezze! Illy gazok kiirtására nem kell egyesület; kis józan ész, és elvesznek saját gazságukban. Vannak kávéházaink, hol mártius előtt 4, mondd négy, példányban is járatták, most alig tartanak egyet, s ez az egy is csak régi megszokásból tartatik, vagy a kávésok tudatlanságából a fölszabadult sajtó újabb napi terményeivel. Ezek kedveért ide iktatunk egy pár híresbb lap neveit: Reinische Zeitung, Deutsche Oder Zeitung, Deutscher Zuschauer, Berliner Zeitungshalle, s a bécsi: Die Constitution, Der Demokrat, Der Freimüthige, Garade aus stb. – A szerk.
