Szepesből.
Szepesből.
Becses kéz közlött velünk egy, épen nem közönség elébe szánt, magánlevelet, melly teljes hitelű tollból eredvén, belőle a következőket írjuk ki, mik egy nem rég közzétett adatot újra megerősítnek. A levél Szepesből érkezett, s oct. 11. iratott. „Messze bár – így a levél, szóról szóra fordítva – az ország nézőpiaczától, mégis politicai életünk e honi hegyek közt nem kevésbbé mozgalmas, s tán még mozgalmasabb: mert a ti életetek a mi életünk is, a ti győzedelmetek kettős győzedelem ránk nézve: mindnyájunkra nézve kivívja a közös nemzeti szabadságot, és elnyomja egyszersmind a legborzasztóbb barbariest, melly bennünket itt fenyegetett. Kebledet iszonyodás fogja ellepni, mint az enyémet: olvasd. A gallicziai határszéleken levő határvadászok (Gränzjäger) parancsolatot kaptak, a szomszéd gallicziai parasztokat ellenünk feltámasztani, velök betörni, s a nemességet, polgárokat, zsidókat és árendásokat kiirtani. Három zsivány határfalu már kész volt betörni, s megerősödésére még más falukat szólított fel a velök szövetkezésre: emezek nem tanácsolták az átkelést, mert, ugy mondának „a magyarok több idő óta gyakorolják magokat a fegyverfogásban, és a betörők közől egy sem térne meg; másodszor: mit használna nekik az urak legyilkolása? hiszen ugyanazt tették Gallicziában is, és most katonai erővel kényszeríttetnek a földet mivelni: uraik lemészárlásának tehát semmi gyümölcsét nem látták.” A Javorina esett volna tán első áldozatúl. Trencsén már egyszer szenvedett egy betörést, Árvába most készül* azért ma indultak ki szepesi nemzetőreink a gallicziai szorosokat megrakni. Ime, nem vagyunk tehát kevesbbé érintve a közmozgalom által. A gyorsszekérrel tegnap érkezett híre Latour sorsának minden szivet kimondhatatlan örömmel töltött el. A népek sympathiája ki fogja víni a zsarnokság felett a nemzeti szabadság végdiadalát. Mint a tenger árad és apad, úgy hánykódtunk a jövendő fátyla s az élesztő nap néhány sugárai között. Latour estével, ugy hiszem, a szabadság koczkája szerencsésen van vetve.” Korai reményed, derék ember! a hydrának kilencz feje van! De végre csakugyan, akadt mind a kilencznek Herculese. Fog talán a mi hydránknak is. – Egyébiránt azt is meg kell említenünk, hogy a fenebbi sorok irója egy, kedélyessége, humanitása és loyalitásánál fogva tisztelt ember. S oda vittétek ti a dolgokat, hogy még a szelíd emberek szive is egy kegyetlen tett felett örömben úszik!! Utójegyzékül még: a szepesi szászokra számolhatunk: szivök magyar, karjok hatalmas.
Azótal Sárosban meg is történt. És pedig császári kir. zászló és vezér alatt, elül a császári hadak, megettök a szláv (lengyel) hősnép, hogy gyilkoljon és raboljon – „a közmonarchia és valamennyi nemzetiségek hasonjoga érdekében!” – A szerk.
