Bécs.
Bécs.
Előttünk feküsznek a bécsi lapok, mellyek tartalmáról itélve, az egész város chaoshoz hasonlít, mellyből alkalmasint nem világosság, hanem sürű sötétség fog kibontakozni. A gyülés, az állandó védelmi bizottmány, s egyéb köz befolyású testületek mind félszeg rendszabályok s ingatagság bélyegét hordják magukon.
Schuselka bejelenti a gyülésnek, hogy a frankfurti gyülés baloldalának 4 követe küldöttségképen megérkezett Bécsbe, a bécsi népnek legújabban tanúsított democrata törekvéseiért köszönetét és rokonszenvét nyilvánítandó.
Az állandó bizottmány felszólítá a gyülést, mikép szükséges lesz a császárt egy futár által értesíteni, hogy a Bécs körűl öszpontosúlt seregek miatt a városban a csend mindig nagyobb mérlékban zavartatik, továbbá felkérni, hogy a katonaság az alkotmányra feleskettessék, haladéktalanúl egy uj ministerium alakíttassék, s a horvát sereg minél hamarább eltávozzék. Melly indítvány egyhangúlag elfogadtatott.
Szegény bécsi nép! A szabadság érzete Aetna-tűz gyamánt ég keblében, 15,000 ember áll készen a bán vad csurdájának megrohanására, s mi történik? A gyülés a Sicherheits-Ausschusstól várja az erélyes föllépést, emez pedig a gyüléstől, és igy a tétlenség alatt a rabló csapat keményen érezteti az austriaiakkal vadállati dühét.
October 6-dika nagyobb eredményeket igért a februari napoknál, de, mint látszik, hasonlít ezen nap egy iszonyú förgeteghez, melly dúló perczeiben a föld felületét a szeméttől megtisztítván, áldásthozó eső helyett egy mindent elborító homályt szűlt.
Latour vércseppjei harmatként kezdik a szabadság lombjait feléleszteni, a szent érzelem-hajtotta nép viharként zuzá szét az ő megsemmisítésére irányzott eszközöket, a fiatalság puszta kézzel győzte le a nyers zsoldos hatalmat, az absolutismus gépezete megakadt, a minden gonoszságokat költő dynastiafészek kimuzdíttatott helyéből, s ime midőn a bécsi nép dicső tetteinek hire már a Rajna és Duna hullámain elterjedtek, szóval, midőn Frankfurt és Berlin koszorúkat kezde a bécsi népnek fonni, melly a szláv elem kigyófejét lecsapva, mintegy alapját tevé le a teutonismus egysége és nagyságának: Bécset homály lepte meg, mellynek leple alatt az árulás szétszaggatott hálójának szálai csendesen szövetnek össze.
A barbar sereg több napok óta dúlja az austriai földet, a már szinte mindenéből kifosztott nép riadásai a bécsi barricadokat hasítják át, s mit csinál az országgyülés, s mit csinál az állandó védelmi bizottmány? tán seregeket gyüjt, a bán czinkosai ellen? dehogy gyüjt, dehogy gyüjt! Csendesen nézi Auersperget, ki az austriai sereget ezen minden emberi érzetet levetkezett gyülevész néppel egyesíti. S miért tűri ezt az országgyülés? Azért, mert a szegény bán az asylum kegyelmében részesült, s mint illynemű emigrans szivesen láttatik, ki, ha magyar karok által semmivé nem tétetik, kétségen kivül emigransi jogánál fogva Bécsbe vonúland, onnan a lelkes Aulát s minden egyéb szabad elemet kiirtandó.
A magyarok látván Bécs kétséges állapotát, bátor lovag módjára minden felszólítás nélkül siettek, a lieber Bán szemtelen lépéseinek megboszúlására. Seregünk epedve várta a bécsi néppeli egyesülését, a szolgaság zsoldosainak szétszaggatására. De, mint látszik, sötétség szállotta meg mind a gyülést, mind az állandó védelmi bizottmányt, melly a magyarok baráti kezeit hidegen visszautasítá.
Hiában! Bármerre fordítjuk szemeinket, mindenhol zavar és önmagokkal ellentétben álló rendszabályokra akadunk. Bécs, melly, ha akarta volna, csak egy kis erélyes lépéssel is, az egész német elemet, úgy szólván, a hozzá méltó fokra emelhette: közönösen nézte a dynastiának saját kárára történt sláv elemmeli egyesülését, mig a szerencsétlen frankfurti gyülés még sereget akar küldeni a reactionarius bécsi pártnak.
Ezek olly ellentétek, mellyek a középkor történeteiben is alig találhatok, s mind látszik, ez mind a sátán utósó működése, melly halála közeledését érezve, özönként találja ki rövid perczekig tartó fekete terveit. – Szabad Imre.
