Debreczenből, oct. 16.
Debreczenből, oct. 16.
Debreczenről – mint tős gyökeres és tiszta magyar városról, s nem egyszer mint úgynevezett kálvinista Rómáról – a hirlapokban nagyobb részint csak fogyatkozásokat kiemelő s hibákat megrovó czikkek jelentek meg. Azokról, miket e város jól és nemesűl cselekedett, hirlapokban aligha egy két szót is olvastunk.
Mi legyen ennek oka? Valljon ama szép s az igaz magyart mindig jellemző elvünk-e: „Nem látszani de lenni?” vagy szerénységünk, melly nem akarja bal kezünkkel tudatni azt, mit jobb kezünk tett vala? vagy talán magyar indolentiánk, sőt épen hanyagságunk? Ezeket nem kérdezem, ama közleményeket pedig czáfolgatni, s ez által a hirlap hasábjait mintegy meglopni és a közönséget untatni épen nem czélom.
Czélom csak ennyi, hogy Debreczenből hiteles adatok nyomán legyen közölve, mit tett e város hazánk átalakulási mozgalmai között? mit tett a veszély növekedtével?
A haza közszükségei segedelmet igényelvén: ajándékpénzt egyesek adakozásából gyüjtött 13977 pftot s 13 krt. Kölcsönűl gyült 4000 pft.
A hazának önkénytes honvédekre levén szüksége: a IX-ik s X-ik honvédzászlóaljakhoz fiai közől 520 önkénytest adott.
A X-ik honvédzászlóalj 1200 vitézeit majus hónaptól kezdve julius 28-ig, a lakosok házainál szállással és élelemmel ellátta. Ugyan ezek számára hölgyeink 322 pár fehérruhát ajándékúl varrtak, egy hét alatt.
Nemzetőreink, 3000 gyalog s 450 lovas egész tavaszon s nyáron a legnagyobb mezei munka közben is, hetenként szombaton és vasárnap szorgalmatosan gyakoroltattak.
Mozgó nemzetőrségűl 320 önkénytes állíttatott, csinos honvédegyenruhába öltöztetve s egészen felszerelve; kikről – ha mi magunk hallgattunk is – édes örömmel hirdeti az aradi nemzetőrség főnöke Máriássy, hogy „illy fiakra büszke lehet Debreczen.” Ezeknek pótléknapdijuk 20 kr., s igy havonkint 3200 ft a lakosság által adóaránylag fizettetik.
Ugyan ezen mozgó nemzetőrség költségei fedezésére néhány lelkes hölgy által 600 ft ajándékoztatott. – Szinte a hölgyek által zászlók készíttettek, s a táborba 91 font tépés és nagy mennyiségű fásli küldetett. És
Mellőzve egyesek kisebbszerü ajándékait, például lovakat a társzekerekhez, vas- és másnemü tábori eszközöket, több száz meg száz szekérkatonákat vagy honvédeket szállító fuvarozásait sat. megemlítem Molnár Sámuelt, ki két ágyú felszerelésére 600 p.ftot adott.
Jelenleg a 28-ik honvédzászlóalj 1,600 egyéne ismét a lakosok házainál szállással és élelemmel láttatnak el.
Debreczenben a veszély növekedtével együtt nőtt a lelkesedés, együtt nőtt a tettekben nyilvánuló erő. Midőn Jellachich beütéséről, Teleki Ádám árulásáról, István főherczegnek a táborba vezérűl menetéről szóló tudósitás megérkezett: tüstént honvédelmi bizottmány alakúlt, még e napon népgyülés tartatott, s minden fensőbb felszólítás nélkül rendeltetett, hogy a mennyi a rendes nemzetőrök közől fegyverrel ellátható, számszerint 800 gyalog és 150 lovas, az indulásra magát készen tartsa minden perczben. Ugyan ekkor ennek bejelentése és a szükséges rendeletek vétele végett, az akkori ministerelnökhöz, két igaz ember, a közügyérti munkásságban fáradhatlan Karap és Sápy, Pestre küldettek. Kiknek is Batthyáni Lajos által e válasz adatott, hogy „Debreczen helyzete, s az akkori körülmények rendes nemzetőreink helybenmaradását igénylik,” és csak 320 tag önkénytes mozgó nemzetőrség rendeltetett Aradra.
Azonban kevés idő mulva, a körülményeknek Aradon s az alsó táborbani változtával lovasságra levén szükség, az e tárgybeli ministeri rendeletre tüstént 245 egészen felszerelt lovas nemzetőr indíttatott el, három hónap multával, ha a szükség úgy kivánandja, újakkal felváltandók.
Legközelebb pedig Máriássy őrnagynak önkénytes nemzetőrségünk magaviseletéről méltányló elismeréssel értesítő, s egyszersmind az aradi várparancsnok Berger és az ott körül tanyázó Blomberg miatti veszély növekedéséről, csak említést tevő levelének következtében, a rendes nemzetőrök közől fegyverrel biró 400, minden fensőbb rendelet nélkül Aradra indíttatni határoztatott, pedig házainknál 1600 honvéd szállásoltatik s élelmeztetik.
És ezeket tartom én valódi lelkesedésnek, igazi erőnek!
Ennek tulajdonítom azt is, hogy noha a fennebbiek szerint, részint a mozgó önkénytes nemzetőrség kiállítása, részint a honvédék Hunyadi s más csapatok toborzása, városunk fegyverfogható ifjainak számát tetemesen megfogyasztotta, mind e mellett is a városunkra esett újonczok számának egy negyedrésze 200, sorshuzás nélkül már kiállíttatott.
Működtünk szellemileg is ez úgynevezett kálvinista Rómában. Szoboszlai Pap István és alólirott által népvilágosítására különösebben intézett népszerű egyházi beszédek nyomattak. Egyik 4000, másik 6000, harmadik 12,00 példányban; s ingyen kiosztattak. Az itt szállásolt X-ik honvédzászlóalj számára, hogy a haza vészes körülményeit ismerjék és értsék, Szoboszlai által különös isteni tisztelet rendeztetett reggeli 6 órakor. Népgyüléseket is tartottunk, hol ismét vagy közlő, vagy mint közelebb a lovas nemzetőrség kiindulásakor Sz. P. I. oktattuk, buzditottuk, lelkesítettük népünket. ... És ez utóbbi mint püspök nagyobb körre is kiterjeszté szellemi munkásságát. A felügyelete alatt álló 578 ekklézsia lelkipásztorihoz, tanitóihoz 9 rendbeli lelkesnél lelkesebb körlevelet bocsátott. Ezek közöl némellyek 3000 példányban kinyomattak, némellyek lithographáltattak. Egy szóval, püspökünk lelkiösméretesen és erélyesen teljesítette mind azt, mit igaz magyar honfi, lelkes magyar főpap, édes hazánk szent érdekeiért teljesíthet.
Az alföldi magyar embereknek nem szokott szájok hiában járni. Ezek nem a szó, de a tett emberei. Szólítsa fel őket a haza kormánya bármikor: az egész hon szine előtt magyarhoz méltólag bizonyitandják be, mikép ők, a hazát vitéz karok által szerzett ősökhez illő utódok, kik az imádott hazáért, s a magyar nemzet érdekeiért, vagyont, s ha kell életet is áldozni, tudnak is akarnak is.* – Könyves Tóth Mihály, debreczeni ref. lelkész.
Szives köszönetet mondunk e felvilágosításokért, derék lelkes polgártársunknak, kit régóta van szerencsnénk ismerni, mint buzgó fáradhatlan előmozditóját minden jónak és szépnek. Isten tartsa meg őt a hon javára, isten tartsa a lelkes püspököt tükrűl a többi papságnak, s isten tartsa a derék debreczenieket, kik a vészben forgó haza ügyét olly melegen és annyi áldozatkészséggel gyámolítják. A szerk.
