Szerény kérdés és buzgó kérés.
440Szerény kérdés és buzgó kérés.
Sokan a táborba mennek, ollyanok is, kiknek szándékuk nincsen katonai szolgálatot tenni, ollyanok is, kik hiányát itt lenn hivatalban s egyebütt sajnosan érezzük. Kérdem szerényen, nem árt-e inkább mint sem használ e táborbai bucsújárás? Nekem legkisebb fogalmam sincs a tábori életről s a katonai müvészetről: de annyi tudatom van embernek általános kötelességéről, hogy mulatságra ne menjek oda, hol mulatni bűn. A római a pogyászt „impedimentum”-nak, azaz, hadak alkalmatlanságának, nevezte: vallon azon néző, vagy hoszabb ideig ott tartózkodó urak nem valóságos alkalmatlanságot okoznak-e? – Tábori életről s katonai művészetről nincs fogalmam: de azt igen is jól tudom, hogy a hadak élelmezése roppant baj, s ha legszorosabb renddel nem jár, súlyos nehézségévé válik azon vidéknek, hol a tábor van. Sok nem odatartozó ember, s a hozzávaló kiséret, ló, szekér stb. bizonyosan neveli a bajt, súlyosbítja a nehézséget: s uraim, háború idejében az, hogy pénzzel fizetjük, mit emésztünk, csak fél pótlás, mert jobb lett volna nem is emészteni ott, hol táborozás van.
Buzgó kérésem tehát, hogy az impedimentumok maradjanak ott, hol szükség van rájok, s ne menjenek oda, hol rájok szükség épen nincs. Mert vitéz seregünk új, s bizonyosan a szoros rend benne még nem régi, nem megállapodott. Kinek nincs dolga a seregnél, s mégis benne van, az alkalmasint a felette drága rendet és fegyelmet inkább bontja, mint erősíti. Egy képviselő.
