Kisbecskerekről, oct. 17.
Kisbecskerekről, oct. 17.
Esti 10 órakor irott magánlevélből következőket közöljük olvasóinkkal, mik elég világosan mutatják, hogy Temesvár teljes katonai zsarnokság alatt nyög.
Tegnap délben Temesvár József-külvárosába érkeztem s egy magánháznál megszállván, gyalog besétáltam a várba. E szép város külseje mintha egészen megváltozott volna. Az utczák üresek s csak a katonaságot látni kurta kutyákként az utczákon fel s alá szaladgálni. Innét mindenki igyekszik költözködni, ki szerét teheti, mert az itt maradás jobb érzésű embernek lehetetlen. Épen akkor érkeztem a várba, midőn a megyeházba kényök szerint sáfárkodtak. Az új háznál a kapukat fejszékkel verték be, s valódi vandalok módjára rohanták meg. A politicai vétségekért elzártakat, számra 216-ot, szabadon bocsátották, sőt, úgy hallom, a servianusokat 439a katonaság soraiba osztották, fegyvert adván nekik. Ez jellemző! Becsületes polgároktól elszedik a fegyvert s rablók, haramiáknak adják. Ezután neki mentek fegyvertárunknak; az ott levő megyei fegyvereket elfoglalták, s egyszersmind átvették azon kasza és vasvilla-tömeget, melly a marosmelléki ráczoktól elszedetett. A katonai épületben volt nemzeti lobogókat leszedték. Tehát épen ellenkezőjét tevék annak, mit a Közlöny oct. 9. számában a magyar kormány e tekintetben rendelt. Temesvár most nagyszerű rácz tábor. Boldog, ki távol tőle, nem szivja ama dögletes léget, mellyel annak köre el van árasztva. Ambrózy et pecsovics comp. kidugták fejeiket. Ambrózyt – értem Lajost – martius óta nem láttam Temesvárott. Igaz, most sem láttam, de barátink azt beszélik, hogy folytonosan a generalitás körül ólálkodik; most már nem csinál mély complimenteket, csak sétapálczájával viszonozza az őt üdvözlőket. Gyuri a katonai őrtanyán egész napokat tölt, sőt Csiki Meni is gyakran megfordul e helyen, hol ezelőtt senki sem látta. Szóval ezek kibujtak, mint a baglyok szoktak kibújni odúikból, midőn a világosság eltűnt. Csak sikerüljön az ellenünk szőtt ármányokat legyőzni, ezekkel sajátszerű hangon kell beszélnünk. Loyalisoknak nem szabad többé lennünk, mert azt eddig még mindig megbántuk.
Hogy Gläsert Török Gáborért cserélték ki, ez hazudság. Ő szegény most is fogva van az aradi várban. Vukovics kormánybiztosra mindenfelé vigyáztatnak, hogy hálójukba kerítsék, s ebből többé titkot sem csinálnak.
Most a Temesvár körűl fekvő községek nemzetőrségét fegyverzik le. Tegnap Mehálát és Szakálházát, ma Gyarmatot érte e sors.
A verseczi Rukavina osztályt egy zászlóaljjal s ágyúkkal akarják e napokban erőszakosan Temesvárra behozni. Én nem hiszem, hogy ezen expeditio, ha csakugyan megtörténnék, a rukavinákért fogna történni, mert Temesvárott elég, sok is a katona. Itt iszonyú gazság rejlik, s alig ha nincs igazságom, midőn azt mondom, hogy nekik czéljok a rabló ráczokkal egyetértőleg, s egy időben Verseczet megtámadni több oldalról, s ez által a szegény lakosokat a ráczoknak martalékúl oda vetni. Mi is lehetne egyéb czéljok? Hiszen ezeknek s az aldunai rablóknak tökéletesen egy czéljok van, t. i. elnyomása mindenkinek, kiben csak szikrája él a szabadság érzetének. Illy helyzetben a megyét Verseczre által tenni nem tartom tanácsosnak. Versecz felé a közlekedés sem biztos, mert essék el Zichy-falva, mellynek eleste a ráczoknak nem is esik nagy megerőtetésébe, s a verseczi út el van zárva.
A dsidások folyvást barangolnak szerteszét a megyében. Beregszón is voltak, s a népet azzal bujtogatták, ne engedelmeskedjenek a tisztviselőknek; üssék agyon; ne adózzanak stb. Erőt, erőt ide, mert különben veszve vagyunk! Az oláhság csoportosan jár a várba, hallani eme borzasztó tanokat, s a katonatisztek egész nap folyvást predikálnak neki; már magán-panaszaikat is ott kivánják eldöntetni.
A megye házaiból kaszárnyákat akarnak csinálni. A várnagy naponként kétszer köteles a várparancsnoknál megjelenni, jelentéstétel végett.
A németek között igen jó a szellem, nemcsak benn Temesvárott, de künn a falukon is. A lefegyverzés megtette a maga hatását, ezeket, úgy hiszem, soha sem fogják ügyöknek megnyerhetni.
Tegnap egész délután a várban voltam, de szobámat nem hagytam el. Barátim meglátogattak, s ezek intettek, hogy ne mutassam magam, mert az elfogatásra kijeleltek között én is fel vagyok jegyezve. Estve kitakarodtam a József-városba, s itt meghálván, ma tovább mentem.
Az ujonczozás egészen megszünt. Kálóczy öt nap óta egy ujonczot sem kapott.
