A VESZÉLY TORNYOSODIK!
A VESZÉLY TORNYOSODIK!
Ime itt következnek néhány iratok.
A császár-király herczeg Windischgrätzet, a csehországi zsarnokot, Prága bombardirozóját, tábornagygyá, s kivevén az olaszországi tábort, miden hadsereg főparancsnokává nevezi ki, és felhatalmazza, hogy a népeket ollyan eszközökkel zabolázza meg, a millyen eszközöket, ő a városlövő, alkalmazni czélszerűnek vél.
Prágából már megindúlt Windischgrätz Bécs felé, s útközben a sajtószabadságot felfüggeszti, a nemzetőröket lefegyverzi erőhatalommal, s ekképen a régi rendet, azaz szolgaságot, viszszaállítani törekszik.
El van határozva, Bécset erővel bevenni, ha így nem lehet, éhséggel veszi be. Ha sikerül ez, akkor Pestre jövend, Magyarország elnyomására.
A király neve alatt, oct. 16-káról, 1848-ban Olmützben költ egy felhívás a népekhez, mint alább következik.
Ebből világos, hogy a király szívét a camarilla a népektől tökéletesen elcsábította, ha ez irat szabad akaratának kifolyása. Cseh-, Morva-, Stájer-, Gácsországból összevonta minden katonáit, és a nép gyermekei a népek leigázására fordíttatnak. A rendet akarják visszaállítani, azaz a szolgaságot. A törvényességet, azaz a vak engedelmességet. A nyugalmat, azaz a rettegést és halálcsendet. És a fegyveres erő ha diadalmaskodik, a szabadság hívei lakolni fognak, a zsarnokság nyomán a sírok dombjai emelkednek.
Bécsen kezdik a műtételt.
Azaz, ott akarják kezdeni. De a feladat ott nehéz; az ellenség a Duna balparajára vonúl – ravasz természetű – talán végre is Magyarországot támadja meg előbb.
Az uralkodó ház rabja a camarillának.
Eljött a végharcz ideje. A katonai zsarnok hatalom a király nevében hadat izent a népeknek, a szabadságnak, az emberi és polgári jogoknak.
Itt van a nyilvános hadüzenet e levelekben és rendeletekben.
Népeimhez!
Midőn engem az oct. 6-án Bécsben elkövetett istentelenségek arra birának, hogy azon várost elhagyjam, melly a legvadabb és legelvetemedettebb szenvedélyek tűzpontja lőn, akkor még azon reményben lehettem, hogy lakossága egy részének vétkes őrjöngése tartós nem leend. Én fő- és székvárosom lakosainak különben egészséges és becsületes érzelmétől megvárhattam, miszerint egész erejökkel oda munkálnak, hogy a félreismert törvénynek a tisztelet, a gonosztevőknek az érdemlett büntetés, a városnak a fenyegetett élet és tulajdonra nézve, a biztosság legrövidebb idő alatt ismét visszaadassék.
Ezen várakozás meghiusult.
Nemcsak az, hogy a lázadás támasztóinak sikerült Bécsben a magokhoz ragadt hatalmat olly rettentő uralom állal, millyenre a történet csak egy példát mutat, a részint félelem által ereje vesztett, részint vad mámorba ejtett város felett megerősíteni, és az által a törvényességre való visszatérést Bécs falai közt meghiúsítani, – hanem még ezen falakon túl is nagyobbodott erővel terjedt ki anarchicus törekvéseik vészterhes hatása. Egy nyilt lázadásban álló szomszéd tartománynyal felségsértő szövetkezések köttettek, statusaim minden részébe követek küldettek, hogy azon képmutató ürügy alatt: mintha a fenyegetett szabadságot kellene megvédeni, ott is, hol a rend eddigelé meg nem zavartatott, a lázadás zászlóját kitüzzék, és az én még békes, szabad intézvények törvényes kifejlődésének elébe néző országaimat a fejetlenség, polgárháború és enyészet iszonyatosságainak martalékúl vessék.
Trónra léptem óta népeim java volt életfeladatom. Kormányom története, különösen az utóbbi hét hónap története ezt egykor tanúsítandja. De a gondviseléstől rám bizott kötelességekhez hűtelen lennék, ha olly törekvést tovább is el akarnék nézni, melly a trónt és monarchiát az örvény szélére viszi, és az általam megerősített alkotmányos szabadság helyébe a rakonczátlan erőhatalom állapotát tenni igyekszik.
Ezen kötelességekről megemlékezvén; vérző szívvel érzem magam kényszerülve, hogy a fejét már most minden szemérem nélkül fölemelő lázadással székvárosomban, mint szinte mindenütt, hol az magát mutatná, a fegyveres erő alkalmazása mellett szembe szálljak, s ellene harczoljak, mig az egészen le nincs győzve, a rend, nyugalom és törvényesség ismét helyreállítva, és hű szolgáimnak, gr. Lamberg és Latournak gyilkosai az igazság boszuló karjának át nincsenek adva.
Hogy ezen czélt elérjem, a monarchia különféle részeiből seregeket küldök Bécs, a fölkelés fészke ellen, és altábornagyomnak, Windisrhgrätz herczegnek átadom a fővezérletet, minden seregek felett, egész birodalmamban, csupán csak a gr. Radeczky tábornagyom parancsa alatt álló olasz hadsereget vevén ki. Egyszersmind felruházom az említett herczeget a kellő teljhatalommal, hogy ő a béke munkáját birodalmamban saját belátása szerint a lehető legrövidebb idő alatt bevégezhesse.
A fegyveres lázadás kényszerítése, és a csend helyreállítása után, ministeriumom feladata leend, hogy az alkotmányozó országgyülés tagjaival egyetértőleg, az eddigelé féktelen visszaéléssel kezelt sajtó, az egyesületi jog, és a honvéd törvényes korlátozása által, olly állapot idéztessék elő, melly, a nélkül hogy a szabadságot szorítná, a törvénynek erőt és tiszteletet biztosítson.
Midőn ezen, kötelességeim és jogaimérzetében rendíthetlen szilárdsággal hozott határzatimat népeimnek tudtúl adom, mindazok őszinte és hathatós közremunkálására számolok, kiknek császárjok, hazájok, családjok java és az igaz szabadság szivökön fekszik, és a kik jelen határzatomban az egyedüli szabadító szerre ismerendnek, hogy a birodalmat a végromlástól, magokat a fejetlenség iszonyatosságai és minden társasági kötelékek felbomlásától megőrizzék. Olmütz, oct. 16. 1848. Ferdinánd m. p. Wessenberg m. p.
– Kedves herczeg Windischgrätz! Tekintetbe vevés a jelen körülményeket, midőn a fővárosban a nyilt lázadás a törvényes rend helyére lépett, és a birodalom több részeiből a törvény ellenségeinek fegyveres erő küldetik; midőn az alkotmányozó országgyülés, biztosság hiánya miatt, magas feladatát meg nem fejtheti, és székvárosom minden kormány- és közigazgatási hatóságai kötelességeik teljesítésében gátoltatvák, nem marad nekem mélyen érzett benső fájdalmamra hátra egyéb eszköz, mint a törvény elleni feltámadásnak, és az anarchia túlcsapongásának fegyveres erővel állni ellent.
Hogy a teendő rendelkezésekben a lehető legnagyobb egység legyen, és mivel teljes bizodalommal vagyok ön igaz hazaszeretete, és családom irányában régóta híven tanúsított ragaszkodása iránt, kinevezem önt főparancsnokká hadseregem minden csapatai felett, kivevén a gr. Radeczky tábornagy alatt álló sereget, és felhatalmazom és megbizom önt, hogy ezennel mind azon katonai intézkedést megtegye, melly önnek alkalmasnak látszik, legrövidebb idő alatt, a csend és rend helyreállítására, melly nélkül a törvény hatástalan, és az alkotmányos szabadság szabályzott kifejlődése lehetetlen lesz.
Számolok hadseregem annyiszor megpróbált hűségére, és vezére tanúsított belátására, hagy a birodalmat a fenyegető veszélytől megmentendik, mint szinte Austria népének, melly atyai szívemnek olly kedves, kilátást egy jobb jövőre nyitandanak. Olmütz, oct. 16. 1848. Ferdinánd m, p. Wessenberg m. p.
– Kedves herczeg Windischgrätz! Tekintetbe vevén önnek kitünő érdemeit, valamint önnek jelenlegi állását, elhatároztam magamat, önt tábornagygyá előléptetni, melly tekintetben a megkivántató rendeletet a hadügyministeriumhoz kibocsátom. Olmütz, oct. 17. 1848. Ferdinánd s. k. Wessenberg s. k.
