BÉCS, OCT. 19.
BÉCS, OCT. 19.
Bécsre nehéz napok jöttek.
October 6-kán az absolutismus fölemelhedő karjából a nép a szabadság ellen irányzott pallost kiragadta.
És az igazságos Nemesis a camarilla egyik becstelen eszközét, Latourt, ha bár sántikálva is, de mégis utólérte.
A camarilla elillant, magával ragadván a fejedelmet, s most már valóságos fogságba tevé ezt, annyira, hogy az úgynevezett „kedves Bécs” követeit is csak alighogy fogadhatta.
A dolgok különös fordulatot vőnek, bonyolultabbak ezek, mint millyen az ezelőtti állapot volt.
A ministerium elbomlott. Wessenberg a felség körében van, de nem közvetlen mellette. Dobblhoff Salzburgban fekszik betegen. Bach, a camarilla philistere, megszökött. Hornbostel leköszönt és visszavonult. Latour a boszuló igazság karja alatt végzette gonosz életét.
Még az egyetlen Krausz állja meg helyét, mint férfihoz illik.
És ezen férfi dicséretet érdemel, minthogy az elv és az alkotmányos kapocs fentartására készen áll.
E férfi most a kormány képviselője. Nem mellőzhetem el megemlítését annak, hogy e férfi az, ki a Jellachich hatásköréhez közel első stajer-harminczadokat a pénzeknek ahhoz szállításától eltiltotta, és ki a schweizi postaszerződés tárgyalásakor Magyarországnak a monarchiától való függetlenségét diplomatice tényleg elismerte.
Az országgyülés képviselő személyzete megapadt, minthogy a szláv irányú követek a dolgok új fordulatakor eltünteti.
A szám alighogy teljes. Szelleme centralisáló. Ereje a perczek fontosságának fölfogásában lankadt. Irányában a törvényszerűséget egész a vész-örvény széleig affectálja; részint elvből, részint félénkségből, nehogy a kevesbbé erősek elröppenjenek, mint elröppennek a bankák, ha sas lebeg fölöttük. Ezen affectált irány miatt történt, hogy a magyarok segítségűl hivása mind e mai napig nem decretáltatott. Sőt több mentegetőző lépések történtek és Jellachichhoz Auersperghez holmi egész a nevetségig hajlongó levelezések intéztettek.
De mindezek az october 6-kán olly diadalmasan fölülkerült szabadságnak és erélynek ellenében történtek.
Az állás itt criticus.
Az erkölcsi fegyver, mellyel az országgyülést a szabadság és erélyesség érdekében hozandó határzatokra kényszerítni lehetne, kétélű. Egyik éle levágná ugyan a tántorgás és határozatlanság polypusát, de a másik azon sebet ejthetné, hogy a gyengék a tétlenség terét foglalván el, az olly véghetetlen kis cseppnyi erősbeket is teljességgel meglankasztanák.
És így legyünk igazságosak, és ismerjük el a vas kényszerűséget.
A nép, e dicső hőse a szabadságnak, véghetetlen akadályokat küzdött le már eddig is, és férfias kitartással és példátlan elhatározottsággal vív ma is még, minden emelkedő gát ellen. De a föladat óriási erőt kiván.
Az erő azonban e népben nem fog hiányzani.
Seregeink még most sem csatlakoztak a bécsiekhez. De bezzeg csatlakozott Anersperg és Windischgrátz ereje Jellachichhoz, és tábort ütöttek a leigázás zászlója alatt.
Mit kelljen tenni, azt hirlapokban nehéz megvítatni; mert minden pillanat új meg új irányt támaszt.
Azért a mit mondhatni, egyéni véleményem szerint, röviden ebben áll:
Austriát és Magyarországot rokonszenv kösse össze; karon fogva vívjanak a babérért, mellyet a szabadság nemtője e két társnemzetnek egyszerre tüzend homlokára.
Jellachich, és vele együtt Auersperg rég verve volna, s hatalmas biztosítékok volnának kivíva, hahogy seregeink Bécsig meg sem állapodtak volna.
De most a dolgok máskép állnak.
A honvédelmi bizottmány majd megteszi a magáét.
S az igazság istene velünk van!
A bécsiek hévvel várják a megütközés pillanatát.
A városi erőt az osztrolenkai hős Bem tábornok vezérli.
Jellachich és Auersperg tábora fél kört képez a Dunától Simeringtől Himbergen, Lachsenburgon, Badenen a Himmelen és Weidling am Bachon át Klosterneuburgig.
Windischgrütz Wagram és Gänsendorf táján a Morva völgyön terűl el.
Közlekedésünk zárva van, két nap ismét semmi hír a hazából.
A bizonytalanság emészti a hazánk ügyén csüggő hü kedélyeket.*
Mi is épen igy vagyunk Pesten. Sem hirlapok, sem levelek nem jőnek pontosan, a néha napokig sem tudunk semmit Bécsből és lajthai táborunkból. – A szerk.
Jellachichék az élelmi szerek behozatalát is gátolják már; ugy látszik, ezt rendszer gyanánt követendik.
A muszka követ Varsóba ment, az ottlevő czárral értekezni. A többi követ mind itt van. A moszka, hollandi és belga követek arra akarák a többieket birni, hogy Bécset összesen egyetemben mindnyájan elhagyják, de nem birták kivinni.
Olaszországban, mikor ezt irom, talán már uj csata kezdtetik. Carlo Alberto néhány jó vezérre tett szert, eddig csupán ezeknek hiával volt. Serege derék, szemtanúk alig győzik dicsérni.
Az udvar Olmützben van. István főherczeg Schaumburgban.
A camarilla magyar czinkosai itt Bécsben megfélemlének még a hírre is, hogy az országgyülés legközelebbi határozata következtében haza kellend térniök.
De jól van, csak hadd menjenek, ott hadd camarilláskodjanak!
De a jók – kérlelhetetlenek legyenek ellenökben!
Tegnap már börze volt. A papirok valamicskével emelkedtek. Ma már a kereskedők üzleteiket ujból folytatják, a boltok nyitva vannak.
Auersperg seregében egyenetlenség uralkodik. A németajkú katonákban, nem bizhatik az absolutismus.
Prágából semmi hír.
Frankfurtból a baloldal követség által mondott köszönetet a bécsi népnek, a bécsi nap diadaláért.
A schwarzgelbek Badenben (itt Bécs mellett) ütötték föl a sátort. Saphir hurnoristicus felolvasásokkal mulattatja őket, mellyek részjövedelmét a Jellachichféle kedves vendégek számára ajánlotta fel.
Saphir – tette ezt!
A bécsi lapok még mindig az irántunki rokonérzelmet terjesztgetik, kivevén a Pressét, rnelly malitiosus irányával a pesti Figyelmező czimborája. Isten velünk!
V.
