N.Kanizsa, oct. 18.
N.Kanizsa, oct. 18.
Levelemet szakadatlan ágyúdörgések közt irom, hol lehet azonban a csata. Légrád vagy Csáktornya körül-e? e perzcben határozottan nem tudhatum.
Perczel Móricz ezredes és Gáspár őrnagy urak vezérlete alatti lelkes seregeink tegnap kétfelé oszolva menének ki városunkból. Egy része 8 ágyúval Letenye, másik része 6 ágyúval Kottori felé. A Letenyéhez érkezettek az ellenséget a Mura tulsó partján találván, rögtöni s tovább egy óránál tartott ágyúzás után megszalaszták. Itt három tüzért veszténk! Három illy becses élet olly gaz nép irányában!
Az ellenséges ágyúk által szétrombolt Murahid 5 negyed óra alatt helyreállíttatván, seregeink utánok nyomúltak, s beérvén őket, utócsapatukat (800 ember) elfogták, s lefegyverezvén, 7 tisztjökkel együtt foglyokúl ejték.
Ma reggel óta folyvást foglyokat hordanak hozzánk. 9 órakor kaptunk 25-öt Kottori felöl; 11 órakor Letenyéről 800-at; d. u. 3 órakor ismét Kottoriból 82-tőt; most hoznak ugyaninnen 262-őt. Egész délután pedig kocsikon vérrel borított szinte illyreket.
Most tehát teljes reményünk van, hogy a derék Perczel 3–4 ezere megtisztítandja vidékünket azon rabló csapattól, mellyet egy nagyhirű, 22 ezerből álló sereg kiűzni nem tudott.
T. szerkesztő úr! Itt egy pár szót kérek az igazságnak! Pesten oct. 9-kén egy furcsa placatot olvastam, Nugent megveretéséről; később pedig ugyanerről a Pesti Hirlap oct. 10-ki számában egy még furcsább közlést, Cseh Sándor vasi n.őri hadnagy urtól, mellyekben a küzdelem dicsőségéből mindegyiknek jutott, csak épen azoknak nem, kiket valóban illetett.
A placaton „hiteles tudósításon” ez áll: „Nugent-t a légrádi hegyekbe szorítva üldözik.” Nem volt igaz, nem üldözték.
A csata története ebből áll: Nugent tudva azt, hogy az út mind előtte mind utána el van zárva, kénytelen volt Kanizsa alatt vesztegelni 1800 emberrel. Kanizsa lakosai türelmetlenűl nézték a kellemetlen vendéget, s kénytelenek voltak magok harczra kelni. Ezt két okból tették, 1) mert megtudták, hogy Nugent oct. 3-ki éjjel Kamizsát fel akarja égetni; 2) mert külső segélyre azért nem számoltak, mivel a vidéken még ekkor csak valami tiz ezer emberünk szállásolt, az 1800 illyr ellen. Furcsa, de igaz!
Oct. 3-kán Nugent a város minden részeibe dobosokat küldött, kikről a városiak észrevették, hogy valami jelre várnak; mire nézve ők is a városbeli nemzetőröknek olly rendeletétet adtak ki, hogy a kiállított dobosokat figyelemmel tartsák. Találkozott azonban egy becsületes hazafi nemzetőr, ki a rendeletet melegen vette, s egy fülelő dobost torkon ragadott. Lárma lett, s a városban levő illyrek rögtön elfogattak, köztök az épen ebédlő 5 tiszt is. Ezután a nép az illyr tábor felé rohant ki a városból, s Nugent – hihetőleg tervét elárultnak gyanítván, s a Kanizsa körül tudomása szerint is tanyázó nemzetőrök rohanását vélvén – megfutamodott, s miután az előtte Sz. Miklós felől álló nemzetőrsereget néhány ágyúlövéssel megszalasztotta, szép csendesen tovább vonult. Elvonulása után mintegy 2 óra mulva érkezett meg a roppant erő, mellynek egy része Nugent utócsapatára puskázott is. A csatát izraeliták kezdték meg, s folytaták közösen a kanizsaiak, tehát a mit róla feljegyezni lehet, az egyedül csak ezeket illeti.
A második nap hősei pedig a kiskanizsai nemzetőrök és őrnék voltak. Ezek verték és lőtték agyon ugyanis azon 70 illyrt, kik Letenye felől e napon jöttek.
A vidéki nemzetőrsereg, miután magát Kanizsán két nap alatt kinyugodta, visszament, honnan jött. S kár volt! Nugent a légrádi hegyekbe nem szoritották, s nem üldözték; s ez oka, miért vérzik most Perczel hős serege! Mit mond erre az olvasó, ha még azt is figyelembe veszi: mennyit ehetett meg a husz ezer ember, mig ide és haza ért, s mennyibe kerül Perczel serege is, mig ide ért, és oda ér, hova innen isten vezérlendi?! – Hegedűs József.
