Déva, oct. 17.
Déva, oct. 17.
Hova eddig békésen jöttem, most fegyverrel közelíthettem a tegnapi városi közgyülésre.
Mondják, Erdélynek a forradalom után nincs embere, csalódás. Főispán Kún Gothárd rendkivüli hazafi, egy fenszárnyaló tetterő, megvesztegethetlen tiszta jellem. Dévát eddig honfiak hanyagsága nyomta, de Kún kezeiben óriási egybeforrás, lelkesedés lett. A rabságban élt népnek kitárta a főispán a szabadság bibliáját.
E hó 14-kén Déva ostromoltatott. A Rákosdról visszavonult, mint egy 300 katonaság, csaknem olly számú határőrök, s Tibel őrnagy vezetése alatt több mint 3000 román e határra borul mint sáska. A lovasok a városkapu előtti téren, Tibel ur pedig embereivel az akasztófa-hegyen települnek le. A megyei és városi főbíró Hakucsi Elek, és Váradi Albert a katonaságtól kérdi, mi a szándokok? mellyre azt nyerék: elégtételt kérnek az „insultatiokért” mert Déván tisztjeik iránt roszúl nyilatkoztak. Déva hitszegővé tette a rákosdi katonákat. (Azért, hogy azok mint határőrök megunván a camarillát, a megyéhez folyamodtak, hogy az nyerjen számokra az önkénytesekhezi beállásra engedelmet?) A segítségre jött székelyektől félnek. (pedig a városon egy sem volt) A legfontosabb: nekik a katonáknak a főispánt, mivel úgy nyilatkozott, hogy ő a martiusi forradalom embere, el kell fogni. Ha lehet a szemtelenség magasztos, ez az volt.
Mind ezekre Kakucsi az ész higgadt szavaival s szónoki melegséggel felelvén, annyira lehangolódott az ostromló nép, hogy végtére csak annyit kért, engedtessék meg a katonaságnak tovább vonulás előtt, a városban etetni. „Nincs széna” pénzért hát? „Ugy sincs.” Ekkora kudarcz után eloszlottak éhen, és szomjan. Szántóhalmán nyertek 150 kenyeret.
E jelenet után tartatott a gyülés, mellyen a főispán ügyes szónoklatával a közérdekre lelkesítvén hallgatóit, fölhívta, hogy nyilatkozzék, ki akar a camarillával, ki velünk, – ki akar a pokollal, ki a szabadsággal tartani, mivel Tibel őrnagy azt mondotta, hogy Déván többen mellette vannak. A gyülés egyhangon kiáltá: „esküszünk a szabadságra!” Ezt megmagyarázá a románoknak nyelvökön Kakucsi is. „Ki akar Tibel sárga-feketével tartani, menjen jobbra” Senki. A romanok mieink Déván.
Csudálatra ragadott e gyülés; azon nyugodt méltóság és higgadt vitatkozás, melly Déván eddig nem volt, mi a jó tapintatú elnöknek tulajdonítható. Szerettem volna „honvédelmi társulatról” is hallani valamit, de az jövőre halasztatott.
Az itteni várparancsnok b. Czeh, olvasván az oct. 6-kai manifestumot, az éjjel elillant, s mindenét a várban hagyta. Követnék bár példáját mások is. Hátrahagyott majorságin az önkénytesek toasztoznak. – Brúz Lajos.
