AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécs, oct. 20. Egy a magyar hadvezérektől aláirt és a magyar sereg közeledését tartalmazó placat általános örömet gerjesztett, kivéve némelly egyeseket, kik ezen placatnak nem akartak hitelt adni.
Jellachich főfészke Zwölfaxing; előőrei pedig Fischamentig terjednek, honnan a Nordarmee öszpontosulását várja. Az Oesterreichische némi kárörömmel azt hiszi, mikép Jellachich erejét öszpontosítván, nem Bécset, hanem – az ő véleménye szerint – a wortbrüchige Magyarokat akarja megtámadni, kik az ő megerősödését nyugodtan nézték. (Nekünk ugyan fáj illynemű kifejezéseket látni, de seregeinknek két ízbeni oda s visszafelé való tánczoltatása olly ingatagságot, és gyermekiességet árul el, melly a szegény bécsieket könnyen megzavarhatja.) Windischgrätz seregének egy része Florisdorfba vonult, mire a nép a hidat rögtön kiszedte, s igy a Bécsbe való menetelt meggátolta.
A gyülésben Schuselka inditványozta, mikép Auersperg felszólíttassék, hogy a császári akarattal felfegyverzett nemzetőrségtől elszedett fegyvereket adassa vissza, továbbá, hogy a megszakadt közlekedést nyitva tartsa, mivel a gyülés a császártól helybenhagyott működéseit, a béke és rend fentartására, éhség közepett az országgyülés tovább nem folytathatja. (Hát capacitálni akarják Auersperg uramat?) Dilewszki kivánja, hogy a ministerium részéről is Auersperg irányában hasonló lépések tétessenek. Az inditványok elfogadtattak. Ezután a népekhez kibocsátandó manifestum jött szóba, melly lényegében imigy hangzik: „Az alkotmányos Austriába idegen horvát sereg bevonulása közvetlenűl fenyegeté Bécs kapuit; hiába igyekezett a gyülés a ministerium közremunkálásával ezen sereg visszavonulását kieszközölni, sőt mint látszik, ez csak előőre volt egy roppant seregnek, melly már Bécset körülvette. A császári törvények szerint alkotott nemzetőrség lefegyvereztetik, békés utasok befogatnak, levelek feltöretnek és visszatartóztatnak, s a mi több, az élelmi szerek behozatala is elvágatott.
Ágyúdörgések hallatszottak a külvárosok utczáin, sőt országgyülési követek is elfogatva sérelemmel illettettek. Röviden minden percz mindinkább érezteti Bécscsel az ostromállapot szörnyeit. Austriai népek! Bécs a századok által szentesített székhelye a birodalomnak, s központja az austriai népek érdekeinek. A Bécset érhető szerencsétlenség a birodalom legtávolabb részeibe is kihat: a ki tehát hazája-, az alkotmányos trón- és népszabadságért küzdeni akar, annak Bécsért is küzdeni kell. Gyámolítsatok tehát minket a reactio ellen, egész erkölcsi hatalmatokkal, gyámolítsátok a mi nyilt szavunkat, mindenható szavaitok által. Eskettessétek föl tehát a császárt velünk együtt, hogy ő egy népszerű ministerium alakítása, a seregeknek egész alsó Austriábóli kivonulása és a katonaságnak a nép szabad jogaira való fölesketése által Bécs városának s az egész birodalomnak a békét visszaadandja.”
A községi tanács által a császárhoz irt manifestum pedig körülbelül illy formán hangzik: A bán serege Bécs szomszédságából (és miért nem Austriából?) eltávolíttassék, a többi seregek a szokott mód szerint felosztassanak, legyen átalános amnestia, és alakíttassék egy népszerű ministerium.
– Csehország német vidékein, nevezetesen a szászországi határszéleken, adressek által nyilvánítják a derék hegylakosok rokonszenvöket, a bécsi nép iránt, s csak intését várják a habozó bécsi Reichsversammlungnak, hogy tömegestől s pedig fegyveresen – a hegyi lakosság többnyire el van látva fegyverrel – fölkeljenek. Több helyütt egyenesen megtagadták az ujonczállítást, az executióra kiküldött katonaságot kiverték. Igy boszulja meg a Nemesis a rajtunk Erdélyben elkövetett méltatlanságot. Szeget szeggel. Leitmeritzből (Csehországban) írják a bécsi Gradausnak, hogy István, volt palatinus, e városon keresztül Pillnitzbe utazott, hol Eszterházy herczeg és Batthyány (mellyik?) is lenni mondatnak.
– Prága. A Bécsből megszökött cseh követek Olmützből a királytól legszivesebben fogadtatva visszatértek. Lobkowitz herczeg bitosítá őket, hogy a császár nagy örömmel látta loyalitásuk jeleit, hogy a martiusban és majusban nyert szabadalmak csonkítatlan maradnak, hogy a Bécs ellen irányzott rendszabályok sem ostrom sem szabadságot elnyomni akarásnak nem tekinthetők, hanem csak (halljuk az őszinte istentelen vallomást) a proletariusok és akademiai legiók szándékoltatnak az által lefegyvereztetni, és csak Magyarország, s különösen Pest az, mi ellen egész szigorral fognak fellépni, melly czélból a szerb és lengyel sereg központosíttatik, kikhez a Roth tábora is csatlakozik.
A Slowenska Lipa a bécsi mozgalmak hallatára komoly képekkel kezde tanácskozni, Bécs jelen állása fölött; a tagok közől Rieger és Kröpfl voltak a baklövésekben a legjelesebbek; az első t. i. az egészben csak egy anarchicus frankfurt-magyar pártot lát, melly ha győz, a monarchiának bukni kell, ha pedig a katonaság diadalmaskodik, akkor a monarchia épsége megmarad, Bécs ostromállapotba tétetik, és az országgyülés (nagy örömére) máshová tétetik át, az utóbbi hangosan kiabálta, micsoda igazságtalanságot követ el Jellachich? követeinknek – ugymond – nem kell pacificálni, erősítsük inkább a szláv elemet.
Bécsbe érkezett levelek szerint a Theodorovich serege a styriai felkelt nép által semmivé tétetett.
