NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Berlin, oct. 13. A tegnapi országgyülésen megkezdetett végre az alkotmány fölötti tanácskozás. A központi bizottmány következően formulázta az 1 szakaszt: Mi Fridrik Wilhelm, isten kegyelméből Poroszország királya, tudatjuk, hogy hű népünk képviselőivel egyetemben következő alkotmányt alkottunk stb. A királyi czím hosszabb és heves vitára adott alkalmat, mig végre 211 szóval 134 ellen az isten kegyelméből eltöröltetett. (Mi nem azon bámulunk, hogy ezen őskori sujtás levágatott valahára, de méltó csodálkozásunkat fejezzük ki a felett, hogy 134 egyén találkozott 1848-ban, azon évben, mellynek világrendítő Marcziusa volt, kik annak további megtartása mellett szót emelni képesek voltak. Ha meggyőződve nem volnánk, miként voltak és vannak emberek, kik csak akkor boldogok, ha a dynastiák sötét árnyékában tanyázhatnak, vagy meggyőződésüket egyenesen bérbe adják azoknak, – azt kellene hinnünk, hogy a fölvilágosodott Poroszországban sürű homály uralkodik). A lengyel követek által fölhozott javaslat, hogy a királyi czímben Posen nagyherczege is tétessék, szinte heves vitákat idézett elő. A szegény lengyelek minden szalmaszálhoz kapnak, mellyben nemzetiségöknek némi megmentését vélik találhatni. A kérdés azonban akorra halasztatott, ha majd az ország határairól leend szó. – Ugyanezen ülésben olvastatott föl a ministerelnüknek egy irata, mellyben tudatja a gyüléssel, hogy a király a halálos büntetés megszüntetését tárgyazó törvényjavaslatot ujabbi átvizsgálás végett visszaküldi. Ezen törvényjavaslat igy hangzik: 1. §. A halálos büntetés ezután csak hadi vagy ostromállapotban alkalmaztathatik. Minden más esetben el van törölve. 2. §. A rajnai főtörvényszéki kerületben holtig tartó munkára, egyebütt holtig tartó sánczra vagy fegyelemházi büntetésre leend az változtatva. 3. §. Hadi állapot esetében az eddigi haditörvények birnak kötelező erővel. 4. §. Hol a halálos büntetés már itéletileg kimondatott, a fentebbi határozatok szerint változtatandó. Hasonlókép azon büntetések is, mellyek hadi állapot alatt hozattak, de végre nem hajtattak. – A famosus Bürgerwechrgesetz számtalan óvások daczára 233 szóval 116 ellen elfogadtatott. Ez hihetőleg fölzaklatja a kedélyeket.
– Münchenben ujra többrendű macskazenék és sörkrawallulc háborgatták a Walhalla békés fiait. Nem nagy baj. De a macskazenék, mondá valaki, a szabadság tavaszának pacsirtahangjai, mire aztán majd több is szokott következni. Bajorországban senki sem akar azon hírnek hitelt adni, miszerint német birodalmi és nevezetesen bajor seregek volnának Austriába küldendők, sőt minden jósan eszű belátja, miszerint illy sereg benyomulása csak növelné a zavart s minden oldalról féltékenységet idézne elő. Azt is beszélik, hogy Zsófia herczegnő e hó 15-dikén itteni rokonait meglátogatta volna, persze legmélyebb incognito alatt. Mi sokkal jobban ismerjük e cselszövő asszony szerepét, semhogy hihetnők, hogy csak egy perczig is magára hagyná a netalán consessiókra rávehető Ferdinándot.
