Igazolás.
Igazolás.
Egy névtelen értesítő az igen tisztelt Kossuth Hirlapja folyó évi 100. számában írja: hogy Siófoknál történt táborozáskor Jellachich seregéből egy Moorba levéllel küldetett, s Tihanyban elfogatott draganyos káplár vallomást teve: miként utasítása volna, hogy Tihanyba érvén, az ottani apáthoz menjen, ki őt az nap még födeles kocsin fogja rendeltetése helyére szállíttatni. – A tudósítás olvasásán, igaz levén csekély módosításokkal a tény, épen meg nem ütköztem volna, mert elgondolám, hogy Jellachich Drávától Lajtháigi útjában városokhoz, helységekhez, egyesekhez leveleket, tudósításokat, ordonánczokat küldözgetett, – miből korán sem jut senki azon gondolatra, hogy a helységek, egyesek, Jellachich bizodalmasai, vagy hogy a hon ellenségével egyetértésben élnek, de miután értesítő úr sértő, és gyanúsító szándékát azzal mutatta meg, hogy a P. Hirlapban közlött veszprémi eseményt szánszándékosan kikereste, hogy az egyszerű tihanyi tényt vele összeköttetésbe hozhassa, és bennem, mint egy ujjal Jellachich czimbora-társára akart a világ előtt mutatni; jó nevemnek, s híremnek, mellyet éltemnél nagyobbra becsülök, hazafiuságomnak, és nemzetem iránti hivségemnek, ragaszkodásomnak tartozom, hogy a rágalmat, és gyanúsítást, az, esemény környülállásos elterjesztésével magamtól elútasítsam. Én voltam az, ki hallván Somogy részéről közeledni az ellenséget, szoros parancsolatot adtam, hogy a Balaton tulsó részéről minden hajó, ladik Tihany részére szállíttassék, mi meg is történt; én voltam az, ki a tihanyi révhez, a netalán átjőni akaró horvátok ellen őröket rendeltem, és a helység biráját Füredre útasítván, az ott működő bizottmánytól minden esetre nemzetőröket kértem, kik meg is adattak, mire az egész helység bizonyságom. Igy törekedtem polgári kötelességemet teljesíteni. – Történt azonban, tudtom és rendeletem ellenére, hogy a somogyi részen egy ócska, lyukas, vízzel teli, s haszonvehetetlennek gondolt sajka, vagy lélekvesztő elmaradt, mellyen a küldetett ordonancz, nem dragonyos, hanem könnyű lovag közlegény s nem káplár, a tihanyi részre szállíttatván, elfogatott, hozzám felkísértetett, hol vallattatván, elmondá az értesítő által fennebb adatott útasítását, mire én őt mint foglyot kocsira tétetvén, hogy mi hamarább a bizottmány kezébe kerüljön őrizet alatt, nem Moorra hanem Füredre küldöttem, mi által, gondolom, csak ismét polgári kötelességemnek feleltem meg. – Arról: hogy az ellenség ordonanczát tovább szállitási útasítással hozzám küldötte, épen olly keveset tehetek, mint tehetett volna értesítő úr: ha Jellachich botos káplárját hozzá, bármi czélból, és utasítással küldötte volna, miért is még Jellachichchal bizodalmas lábon nem állott volna, még kevesbé egyetértésben, és igen neheztelt volna, hogy e szerencsétlensége miatt valaki hona iránti hivségét kétségbe hozta volna; úgy fájt lelkemnek, hogy értekező a történeti esetet felakará használni és becsületes honpolgártársának hívségét gyanúba dönteni! mi minden időben undok vétek, jelenleg pedig midőn a szorongatott hazának testvériségre, egyetértésre, együtt-tartásra szüksége van, az alaptalan, és szivtelen gyanúsítás goromba, polgári bűn. – Bresttyenszky, apát.
