Fejértemplom, oct. 20.
Fejértemplom, oct. 20.
Miután azon gaz rablócsoport, mellynek legigazibb neve „haram-banda” két héten át sem éjjel, sem nappal nyugtot nem engedett városunknak s azt szünet nélküli felszültségben, s a benlakókat rettegésben tartá – végre megkapta, a mit keresett. Azon nap reggelén, mellyben őket megzsákoltuk, s újra megtanítók, miként kellessék tisztelni fegyvereinket, szőlőhegyeinkről négy csínos nőt, a legjobb polgárcsaládokból gyalázatosan elraboltak; a fegyvertelen szedőket irgalom nélkül mészárolták, s midőn segély érkezett a városból, azonnal szétszaladtak, vitézi módra, szokások szerint. Megjegyzendő, hogy ezen nőrablást magok a vezérek követték el; oh, hiszen ezek a dynastia Waffenbrüderei gyönyörű emberek!! – A nyomorúltak – Kusitzon táborozának, hol meglehetősen fölhányt védő sánczok is volt. Három századunk ment ki ellenük; előcsatárainkat sűrű puskagolyó- s kartácscsal is fogadák; a harcz mihamar átalános lőn; a gazok, 2 ágyunk ellenében, 3–4 ágyúval s pár ezer emberrel erőlködtek ellenünk, de mint mindig, ugy most is sikertelenül; bátor honvédeink nem hagyának magukra sokáig tüzelni, s mialatt e pár szót le irám, annyi idő alatt, sebes rohanással a sáncz be lőn véve, s a semmirekellő Meyerhofer s czinkosa Bobalics Waffenbrüderei eszeveszetten szaladtak a hegység rengetegébe, szikláik közé. Részünkről egy halott van; az ellenség közől elestek száma bizonytalan, köztük egy vezér, ki lováról lövetett le. Kusitz pedig nincs többé! három izben kegyelmet nyert, de mivel az ellenséggeli czimboráskodással föl nem hagyott, más sorsra nem volt érdemes. Temesvár még most is ostrom állapotban van. Négy öt embernek az utczán együtt beszélni nem szabad; dsidások száguldoznak az útczákon, s mindenkit statariummal fenyegetnek; számos oszlop van felállítva, s hadi tanács hoz rögtön itéletet bárki fejére. A megyei tanácskozások Verseczre vannak áttéve; ott van Vukovics k. b. is. – B. Rukovina temesi várparancsnok, próbáúl kihirdeté, katonái közt, hogy a kinek tetszik, átállhat a honvédekhez; a Rukavina gyalogság mind át akart állni; s ekkor az átlépés szigorún megtiltatott. Ezt két derék Rukavina-közvitéztől tudjuk, kik Temesvártól szerencsésen búcsút vőnek s most 4. századunknál vannak be sorozva. Temesvár, ha ostromoltatik, az élelem szűke miatt legfelebb pár hétig tarthatja magát; azonban most kellene jóeleve vigyázni, hogy élelmi szerket be nem csempészhessenek. B. Rukavina, s Glaeser, parancsnok urak, már jól megértek bármellyikére azon oszlopoknak, miket kegyes parancsuk varázsolt elő, a békes városban. – Rugacs Gy. hadnagy.
