Ó-Becse, oct. 24.
Ó-Becse, oct. 24.
Ünnepélyt élvezénk ma reggel Ó-Becsén, a zöldjéből még ki nem holt mezőn, ünnepélyt, minél classicusabbat az aldunai tartomány még nem látott. Sajátságos vala minden, felvirult nemzetiségünk kivívott szabadságunk szent szellemében. Kedvezett az ég is, lanyha szellő lengvén körűl az ünneplők koszorúját. October 13-kán rabló szerbek váratlanúl ütöttek Török-Becsére, más részről megtámadást intéztek Ó-Becse ellen is. Dandár-parancsnokunknak, Fack ezredesnek, a hős öregnek, ki Ó-Becsén, Csuha alezredesnek, ki Török-Becsén állomásoltak, csodát kelle tenni, miszerint maroknyi erővel a számos ezer főből álló ellenségen diadalt vehessenek. S ez megtörtént. Kudarczot vallva fizetett el az ellenség s nagy veszteséget szenvedve, a részünkrőli kár azéhoz képest igen csekély levén. Fegyvereseink feltűnő vitézségének tanúja vala, az épen hivatalosan jelen volt nemzeti képviselő s a nemzetőrségbe szónoklataival tüzet lehelő derék Bernáth. Egész seregünk tapsra méltólag viselte magát. Még az ó-becsei nemzetőrség közől is különösen kiemelendők, többek közt, Késmárky kapitány s Palásty közlegény. Illő volt hát, miként a nevezetesek közől a legméltóbbak a hon színe előtt feltüntettessenek. Nem is mulasztá el e szép kötelességet a dandár-parancsnok, figyelembe vévén Krain huszár kapitánynak, kit a magyarság gyönyörűségének tartunk, e részbeni hű jelentését is. A honatyák sietének jutalmakat küldeni, s azt gondoltuk, mai ünnepélyünk csupán az illetők jutalmazását fogja tárgyazni, s minden honfi kebel örűlt, midőn hallók, miként tegnap Beöthy és Bernáth megérkeztek az ünnepély fényét díszítendők. Ámde e tábori ünnep mást is foglalt magában, min megindúlt minden szív, mellyet magyar érzelem, rokonszenv, vagy igazság méltánylása lelkesít. Uraim, halljunk szót! Schwarzgelb zászlókat vala szerencsénk magyar szinűekké fel- és átszenteltetni látni!! Négyszög alakíttatott a Ferdinánd-huszárok, Ferencz Károly, Schwarzenberg, 3 zászlóalji honvédek a kökényesi kún önkénytesek kiállított soraiból, részint zöld ágak, részint fehér tollak lengedezvén vitézeink fővevegein, 477itt-ott nemzeti rózsák is pompázván a főtiszteken, kik közől különösen kitünteti az érdemkeresztekkel dús mellű dandárparancsnok, az öreg Fack, s a harczias termetű Damianics, honvédi őrnagy, délczeg paripáján. Illy látmányok már magukban is elragadák a nem irigy lelket, mennyei ihletés döbbenté meg pedig a szívet, midőn a robaj szüntével az eleven négyszögnek közepette egy zöldelő dombra állott Beöthy Ödön, a bihari főispán, a teljeshatalmú kormánybiztos, a hon szabadságának ősz hőse, kit a sok évi küzdelmek nem meggyengítének, de megedzések.
E domb, polgártársak, egy rácz sír, melly azon lázadókat fedi, kik ez idén a husvétutáni napokban Ó-Becsén dúltak és előpostái valának a hazánkat romboló jelen viharoknak. Kaputosok és papok tüzelék vala fel őket, s lelkeik azon az úton sikamlottak ki ez árnyékvilágból, mellyen gróf Zichy Ödön szünt meg Jellachich vasallusa lenni. Honunknak magától az istentől adott szent szabadságát tiprók sírdombján szentelte fel tehát Beöthy, nemzetiségünk elnyomatásának háromszázados gyászjeleit, a feketesárga zászlókat nemzetiekké, honi szinű szalagokat kötvén azokra; s e szent működése előtt és alatt is, demosthenesi nyelvvel, mellel, hatálylyal és észszel szónokolván vitézeinkhez, mellyből épületet vőn kiki, népünk, fajunk elnyomott állapotáról, kivívott igazaink fönséges voltáról, a honárulóknak miképeni legyőzendéséről, a fegyvertelenek kiméléséről, a király s kormány iránti hűségről. Dícsöülés fényében tündöklött az ezüst hajú és szakálu kisded orator; lélekrázó szavait könyhullatásokkal kisértük. Ez elysiumi regényességet élénkíté a zászlók fel- és átszentelését hirdető ágyúknak tizenkétszeri dörgése, mellyet fajunk irtói bizonyosan hallának a földvári és szenttamási sánczokban, mellyeknek létezéseért nem egy hazaárulónak kell még bünhődni. Uram, ne irgalmazz, Krisztus, ne kegyelmezz nekiek! Midőn az így felszentelt zászlókat a katonai sorba visszavitték, a huszárok a reájuk kötözött nemzeti szalagokat csókolgatták.
Kijelölt vitézinknek, az illető kormánytól küldött aranyokat szinte Beöthy osztá ki, de Orbán káplárnak, ki Fack ezredes ur életét menté meg, maga ezredes úr adá kezébe a tiz arany jutalmat még tegnap; most azonban előhivattatván éljen kiáltásokkal tiszteltetett. Német Mihály, Ambrus András, Szabó András közvitézek szinte tiz-tíz aranynyal; Melczer János, Koncz Ferencz és Betlheim őrmesterek négy-négy aranynyal; Csintalan Antal, Banyi József káplárok mindegyik három aranynyal; Pósa József, Homoka Sándor, Nagy János, Ban Imre, Balás István, Fux János, Pintér János, Koskó György, Bern György, Auer József közvitézek, két-két aranynyal jutalmaztattak. E jeles egyének mindnyájan a Ferdinánd huszárok közől valók. Fenmaradt még két arany s ez Veiszkampf káplárnak (Ferencz Károly-ezredből) adatott, a miért az ellenség zászlótartóját lelőtte. Az érdemnek megjutalmazása kinek-kinek megigértetett, igy a tüzéreknek is, kikhez végül a kormánybiztos úr német nyelven tartott méltányló és lelkesítő beszédet. A tisztelet, szeretet, bizalom, sokszoros éljen-riadásokban nyilváníttatott ő méltóságának.
Ó-Becse városának anynyira elnyomott magyarsága, miszerint mindjárt eleinte kényszerülve látá magát, a nemzeti kokárdát letenni, ma nemzetisége megváltóját tiszteli Beöthy Ödönben. Mire az ünnepély mezejéről a városba visszatértünk, nemzeti zászló volt kiütve a róm. cath. templom tornyán, csináltatván azt helybeli postamester Frint és Barna állatorvos. Postamesterünk, kinek éjjel nappali fáradozásait e kitörést igénylő tábori helyen, már Bechtold tábornok figyelemre méltatta, hasonló zászlót lobogtat a postaházon is. A nemzeti rózsák, mik itt láthatók sem valának, nemzetőri hadnagy Szukalics boltjában megrendeltettek, egyre másra vétetnek, s már mindenfelé a magyar nemzetiség jelei csillognak itt, hol pár órával elébb e részben tar vala a város. A katonaság, nemzetőrség szemeiben szabadság tüzét, elszántságot s harczvágyat látsz lobogni. Beöthynek lelkétől vagyon ez áthatva. Ime mit teszen egy ember!! Csodákat fog tenni e nép ha harczra viended.
És mindezek történtek Ó-Becsén, nemzeti újjászületésünknek hetedik, a camarilla elfutásának pedig első havában. – Miskolczy, hadi számvevő.
