Somogyból, oct. 16.
Somogyból, oct. 16.
Röviden és egyszerűen karczolom e sorokat. Úgy forgatják-e mindenütt a szabadság köpenyegét, mint vidékünkön? A martiusi napokban Hadik grófnő volt az első, ki látszólagos kárörömmel hirdeté a szabadságot és egyenlőséget, s ugyan ő volt az is, ki a horvát pusztítás idején hét horvát katonával őrizteté kedves magát és az övéit. Ő volt, az is, ki, miután a Jellachichchal űzött levelezés nyomán vérszemet kapott, úton-útfélen ezen testvériség szűlte kifejezéssel üdvözlé Tab szelíd keblű polgárait: „Kell a szabadság? itt a szabadság!” A szelid nép tudván azt, hogy Rodein, a grófnő veje, Jellachichchal táboroz, hallgatott, nehogy a haramia vezérnek essenek áldozatúl.* Ez okozta azt is, hogy a hét horvát cerberus mindaddig bántatlanúl piritkozott Tabon, Hadik grófné udvarában, mig az ozorai események után Zichy őrnagy által máshova nem rendeltettek. Mi azt hiszszük, hogy ki Jellachichchal levelez s horvát katonákkal őrizteti magát, az hazaáruló. – Mi másként teendettünk, mint Svastics igali járásbeli főbiró, ki a horvát katonák helyét három pandúrral foglaltatta el: mi a grófnő asszonyomnak rendeltünk volna más helyet. Vidékünkön a nép általános fölkelést óhajtott. Lelkesülten készíték a gyilkos szerszámokat, de őket senki fel nem szólította. S illy esetben azután nem csoda ám, ha a lelkesült nép, Csapodit, ki századát – mint százados – elhagyva, közönséges hír szerint Jellachichchal fraternizált és Bernát tabi ügyvédet, ki azonkívül, hogy Jellachich táborába későn korán bántalom nélkül – mert a karjára kötött fehér patyolat eléggé ismeretessé tevé, a horvátok előtt – járhatott, Kossuthot, kinek hogy saruját illesse nem méltó, nyilvános helyen méltatlan szavakkal illette – hazaárulónak nevezé. E napokban Csapodinak valami Ecsedi nevezetű bérlettje járt faluról falura, a népben Csapodi iránt jó hangulatot eszközlendő; de igen csalódik mindenik, mert hiába mondja már: „Én az ország küldötte vagyok, s azért járok, hogy kigyelmeteket felvilágosítsam” – mert népünk tudja, hogy egy hajdani cortes főnökkel van dolga, ki a legközelebbi országos képviselők választásakor is ezen szavakkal lépett fel helységenként, az éjjel tartott falugyüléseken: „Engem azért küldött az ország, hogy felvilágosítsam kigyelmeteket, ki a követnek való ember”? Igaz-e mind ez? vagy olly szükségben vagyunk, hogy illy emberekből kell választani a biztosokat? ... Félő, hogy Ecsedi ur valahol véletlenűl elakad... A 19 és 20 éves fiatalok ugyan összeirattak, de alkalmasint megint csak úgy leszünk, mint vagyunk: azaz csak akkor kezdünk sorsot huzatni, majdha már az egész hazában megtörténik, hogy somogyi szokásként tökéletesen elkéssünk, mint önkényteseinkkel, kik még most sincsenek kiállítva. A fontolva haladás igen szép tulajdon, de nem ám régi modorban. – Brigori Elek.
Most megkérdezhetné a nép a grófnőtől: kell-e neki Jellachich? – A szerk.
