A KÖZLÖNY UTÁN.
A KÖZLÖNY UTÁN.
– Az országos choleraügyi választmány elnökétől. Értérítés a choleráról. (Vége.)
V. A tiszta betegségben az alatt, míg az imént előadottak, mint a vérkerengés és melegség helyreállítására irányzottak történnének; a baj, egyéb kórjeleiből tervezzük egyéb teendőinket. Ezen teendők a belső szerek megrendeléséből állanak. Ezeknek a külsőkkel teljes öszhangzásban kell műdödniök.
Azon szerek közől, mellyek a bőrre ugy hatnak, hogy annak munkásságát elősegítik, fölélesztik, először említendők a savanyak.
Minden savany, mint a bőrbetegségeknél tapasztalhatni, a bőrre hat. Illyenek: az eczet, borkősav (acidum tartaricum); a föleresztett ásványsavak: kénsav, Hallersavany, sósav, salétromsav, villósav. Ezeket nem magokban, hanem vagy hideg vizben, vagy valamelly nyálkás füzetben kell adni, csak annyit tevén belőlök az ital közé, hogy azt egészséges ember kedves savanykás izűnek találja.
Ezen savanyak közől a borkősav lenne nem orvosok által adandó; a többiek rendelete pedig orvosok által teendő. Róluk még az is megjegyzendő, hogy midőn a bőrre hatnak, egyszersmind az alhasi idegeket is kedvesen megnyugtatólag érintik. A nyálkás főzet pedig a szomjat enyhíti, a belső részekből kiürült nyálat pótolja.
Illyen nyálkás főzetet szolgáltatnak a baracsk, szilva, megyfalevelek, mézgák, az arabiai gummi, főkép pedig a selepgyökér pora, a vékony fehér keményitő, és a száraztott vérfű vagy csabavér, melly utósót a vérhasban szokás az alföldön használni.
Ezen szerekből csak kanalanként kell a betegnek adni. Minthogy a szomj iszonyú s a viz alig ért le, már megint kijön, mellettük jégdarabkákat vagy jéghideg vizet kanalanként kell adogatni. Az állott viz csak a bajt növeszti.
Vannak esetek, midőn a beteg majdnem hihetlen mennyiségű vizet iszik és vet ki, végre a hányása megáll; de az illy történetes szerencsét nem kivánjuk szabálynak állítani, sőt a betegnek, ha gyógyszerre fogtuk, a mohó vizitalt nem engedjük, még akkor is igen ovatosak maradunk, ha már a hányás egykét órára megszünik is; mert megint kénytelenek leszünk újra kezdeni azt, a min túlesve gondoltuk magunkat.
Ha a beteg, mebállván a visszatérő test melegével a görcsök, meg a hányás és hasmenés, elszenderedni kezdene, szunyadását nem háborgatjuk, mert az alatt az izzadás legelébb kitör, s ha korán fölébredt is, csöndességre intjük.
VI. Ha az életerő nagyon hanyatlott, már azon időszakban is, midőn a test melegségét visszahozni igyekezünk, szoktunk adni illatos szereket, minőek a menta, székifű, narancs, czitrom, fahéj, gyömbérforrázatok, mellyeket úgy készítünk, hogy egy öt ujcsipetnyire egy pohárnyi forró vizet öntünk, letakarjuk és langyosságig hagyjuk állani.
De ezek használata főkép azon időszakban való, midőn a visszatérő testmelegséggel a főkórjelek engedtek.
Általában megjegyeztetni kérjük, hogy sokat belőlök ne adjunk; minden a mi sok a hányást, hasmenést szokta előidézni.
VII. Maradnak némelly esetekben egyes kórjelek, mint nyakas hasmenés, vagy hányás; s különösen ez utóbbik néha olly makranczos, hogy minden, még a nyálnyelésre is ökrendezést támaszt.
A hasmenést salepfőzettel, mellyhez néhány (legfölebb hét csöp) opium festvényt (tinctura opii) és fél szemer ipecacuanhát adunk, kerülvén minden hígabb italt s ételt, megzabolázhatjuk.
Ha az inger a hasmenésre a végbélben magában rejlik, a miatt, hogy a nyálkahártya véredényei vérrel telttek; akkor klisztért adunk vagy törött árpakását, vagy rizskását főzvén meglehetős sűrűre és hozzá egy tojássárgáját habarván, s arra figyelvén, hogy ezen adag egy findzsányinál több ne legyen.
Megjegyzendő, hogy ott, hol a cholera a hasmenésből fejlik ki, a hasmenést ezen szerek elébb is megállítván, a betegségnek kifejleni nem lehet, és így minden esetben a baj már kezdetében elfojtathatik.
Jelenben Budapesten csak kevés esetek mutatkoztak ollyanok, a hol az előjelek kékséggel mutatkoztak volna. Mindjárt változtak az előjelek úgy, hogy most rendesen hasmenés áll be legelébb, s minthogy itt kevés embert kivéve, többnyire gondoskodnak magokról már a hasmenésben, tehát alig jön elő néhány eset naponként, s ha tovább is így tart a betegség, a halandóság alig lesz nagyobb, mint közönséges időben lenni szokott.
A hányást egy csöp faeczet czukron adva, vgy helyette fényes kormot vízben vagy eczetben fölolvasztva s hasonlókép nyújtva, elnyomni képes. Máskor valamellyik aetherből egy csöp hasonló foganatú.
Nem levén többet előadni szándékunk, mint a mennyit olly helyütt, hol orvos nincs, mig az érkeznék, tenni polgártársaink életmentésére szükségesnek tartunk, mindazon szereket, mellyek a betegségben ügyfeleink által ajánltatnak, elő nem számlálhatjuk; de az illetőket a következőkre figyelmeztetjük.
VIII. Valamint a betegség kezdetén és folyama alatt a vér a visszerekben összetolult s különösen a test környékéből belőlre gyülekezett: úgy tolúl ismét kivűlre a bőrre a betegség végeztével, kivált azon esetekben, a hol a betegség fél- vagy egy napnál tovább huzódott.
Ezen állapotban a kékség helyét pirosság, vörösség foglalja el; álmosság, kábultság s a testi erő olly hanyatlása áll be, hogy a beteg lábra nem állhat, sőt némelly esetekben ülve sem tarthatja fön magát. Ezen állapot az életnek épen olly veszedelmes, mint az elébbi. Minden jelekből az tünik ki, hogy a vér főkép az agyvelőre tolúlt s hasonlít az ideglázhoz vagy hagymázhoz.
Ezen bajt nem annyira gyógyítani kell, mert nehezen lehet; hanem elveteltetni azaz kifejlését kell s lehet is megelőzni.
Jelei: A betegség multával a beteg elerőtelenedettnek érzi magát, a pihenést a test kivánja, s minthogy valamit tenni képtelen, az alvásban keresi időtöltését. Ezen alvásból fejlik ki a föntebb érintett állapot.
500Tehát a cholera után a beteg alvását kell szabályozni. Mihelyt észrevétetik, hogy a lábbadozó időn túl szeret aludni, ébren tartassék, ülve maradjon, napközben többször az ágyból kiszállíttassék és két ember között, hogy el ne essék, sétálni legyen kénytelen. Ha még olly piros volt is az ágyban arcza, ha kiszállt hamar halavány lesz, a mi a vérerek gyöngeségére mutat. Nem tanácsos a fejre hidegborogatásokat tenni, mert elébb lesz azon foganatjok, hogy a cholera ismét elő áll, mint az, mellyet várunk.
IX. Ugy nevezett praeservativumokkal nem szolgálhatunk, ezek a charlataneria köréhez tartozók.
Legjobb praeservativum az, hogy az ember szokott életmódján, mellynél különben is egészséges maradt, ne változtasson, azaz sem ételében, sem italában szokatlanokat ne keressen, mert az egészség a változtatást megérzi. Már azért sem, mivel illy alkalomkor a családi erkölcsbe csúsznak be olly hibák, mellyek talán egy cholera esettel is mérkőzhetnek p. o. egy kis köményviz, rozsoli utóbb pálinka italon, végre a családi boldogság földulásán végződik.
X. Azoknak, kik azon hiszemben vannak, hogy a cholera ragadós, azt adjuk tudtokra, hogy társasági viszonyainknál fogva az elkülönzés kicsinyben lehetetlen; de azzal is vigasztaljuk, hogy a ragadás betegségek természete szerint, föltétlen ragály nem létezik. Átaljában azt kell megjegyezni, hogy akármillyen ragálynak is kiteheti magát az ember, csak arra ügyeljen, hogy utána őrízkedjék a megbetegedéstől azért, mert illyenkor p. o. a meghűlésből nem csúz vagy nátha, hanem az uralgó betegség fejlik ki.
Utóljára emlékeztetjük polgártársainkat a cholera előjeleire, millyen p. o. az ajkak kéksége, a gyomorémelygés, hasmenés, ha ezeknek izzadással elejét veszik, feleiknek a legjobb praeservativumot nyújtották.
Végre megkérjük a lelkész, tanító, jegyző és gazdatiszt urakat, ha többen volnának egy helyütt, egyetértve egymással, legyenek szivesek a tudtokra esett cholera gyógyúltak és halottak számát följegyezni, s jegyzékeiket vagy a közeli tiszti orvosnak, vagy a kereskedelmi s iparministerium egészségi osztályának czimezve Pestre beküldeni, hogy legalább a betegség idei statistikáját birhassuk. Közli Póly a József.
– Örvendetes hír. Az országos honvédelmi bizottmányhoz báró Jeszenák János Nyitra megyei főispán és kormánybiztos, Galgóczról f. hó 6-án kelt következő örvendetes tudósítást küldött: hogy Simonich serege megveretett, és négy ágyúja elfoglaltatott seregünk által.
– Az országos honvédelmi bizottmányhoz Katona őrnagy s nagybányai tábori parancsnok Nagybányáról a tábori főszállásból nov. 3-áról 1848. következő tudósítást küldött: A kövár vidékén felzendült oláhság, tegnap délben a katalinfalusi hid elfoglalására mozdúlatokat tett, de minden siker nélkül; délután 4 óra tájban a Kővár vidéki legelső helységet, mellynek lakosai tisztán magyarok, megrohanták. Ezen rohanás, melly pusztításokkal volt vegyes, meggátoltatott, minek áldozatai az oláh részről 68 halott, s tudomásra 100-an felül való sebesültek lettek, ezenfelül 17 fogolylyá tétetett, 40 darab marha s 10 darab ló elfoglaltatott, részünkről egy halott sincs, egy huszár és 2 ló megsebesült. A megszaladt ellenség üzésekor a lövések következtében, Szakállos kővári oláh falu utósó háza meggyúlt, a szél a tüzet tovább terjesztette; a szaladó ellenség a távolabb házakat maga felgyujtotta. A főmegtámadás nov. 5-én és 6-án fog történni, addig a seregek különböző állomásaikra huzódnak.
– A honvédsereghez kineveztetnek: századosokúl. A honvéd 2-dik zászlóaljhoz: Vranovics József, a 9-dikhez Turánszky István, a 10-dikhez Győrffy Imre, Thurzó Miklós, a 32-dikhez Dobay József, Cseh Sándor, Fruiner Antal, Gyarmaty Sándor, Kakucsi Zsigmond. Az útászkarhoz áttétetik századosi ranggal: Fekete Sándor. Főparancsnoki segédtisztül áttétetik: Mártonffy Zsigmond. Főhadnagyokúl a honvéd 5-dik zászlóaljhoz: Lehoczky János; a 8-dikhoz Ujfalusy Imre; a 9-dikhez Vay Géza; a 10-dikhez Kallos Albert, Guthy Ferencz; a 11-dikhez Szigethy Miklós, Szentpétery Imre, Zeyk Ferencz; a 29-dikhez Farkas Ferencz; a 32-dikhez Fornszék János, Kiss János, Börczy Gyula, Gál Ignácz, Erős János, Dobay Károly: a 36-dikhoz Seyman József; a honvéd tábori karhoz: Reindl Lipót; a honvéd útászkarhoz: Beke Gyula. Hadnagyokúl a honvéd 8-dik zászlóaljhoz: Német János, Kornis Károly, Kovács Ignácz; a 9-dikhez Dolánszky Alajos; a 10-ikhez Lovász Gábor, Braum Vilmos, Hauser Ferencz, Bóthy Sándor; a 11-dikhez Boer Miklós, Hauchard Ede, Timár Gábor, Desi István, Ferenczi Ferencz; a 12-dikhez Vas Zsigmond, Csató József, Kovács Antal, Bartha Elek, Szabó Béla; a 32-ikhez Szentpétery Ferencz, Imees Domokos, Bányai Ferencz, Versényi István, Réner Béla, Láday István, Fornszék Adolf, Gyárfás János. Számfelettieknek századosúl a honvéd 11-dik zászlóaljhoz: Antos Ferencz. Hadnagyokúl a honvéd sereghez: Szerelmey Miklós, Kenessey Béla. Alorvosokúl a honvéd 6-dik zászlóaljhoz: dr. Hoffmann Vilmos helyébe Berzay Károly. A honvéd 37-dik zászlóaljához: dr. Grünvald helyébe Komáromba Rutay János. A honvéd tüzérséghez kineveztetnek századosokúl: Klock N., Joksman Károly, Sztralioniczky Basil. Főhadnagyokúl: Blaskó Antal, Dávidek István, Turcsáni György, Gruber Fülöp. Hadnagyokúl: Német Antal, Hittig Péter.
– A budapesti részvényekre alakult lovagda-társulat f. é. nov. 12-kén (vasárnap) reggel 1/2 9 órakor a tigris vendéglői teremben közgyülést tartand, mellyre minden részvényes, vagy az lenni akaró, ezennel illően meghivatik. Pest, nov. 6. 1848. G. Ráday Gedeon, elnök.
