NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A kimaradt londoni horlapok megérkeztek, hosszú szárazság után özönviz. Windischgrätz felnyitá előttünk az olly soká zárva tartott ujságég kapuit, csak hogy ítt is elmondhatjuk: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Annyi a lap, hogy a váczi utczát becsületesen elbarricadirozhatnók vele, s Argus-szemekkel kellene birni szegény fejünknek, hogy csak a szakmányunkba eső angol lapokat végig olvashassuk; a régibbeket hát félretéve, csak az ujabbakat futhatjuk át, ezeket is csak nagyjából. Annyiban mégis megnyugtathatjuk olvasóinkat, hogy a kínos contumatia ideje alatt kevés nevezetes történt a kalmári önzés és politicai lelkiismeretlenség megkövesűlt szigetén. A királyi család útazott, a ministerek falusi lakjaikban nyugodják ki kormányzási fáradalmaikat, a parliamenti tagok elhanyagolt kereskedelmi, gyári ügyeik után néznek, a nép nem akar revoltálni, mig a krumpliból ki nem fogy; szóval: legkisebb okunk sincs az eddig elmaradt lapok hiányaért panaszkodnunk. A legujabb, azaz: oct. 30-kaig terjedő londoni lapokból imezeket böngésztük ki hamarjában; a hosszabb és egyenesen ügyeinket érdeklő czikkek ezután következendenek.
István volt nádort october 30-kára várták, a Post szerint, Londonban. Az ezer főből álló franczia nemzetőrcsapat, melly, a Post szerint, a megszökött s most több tagjaiban súlyosan beteg királyi család meglátogatására, a Daily News szerint pedig egyszerűen a szomszéd nemzetteli fraternizálás végeit jött át a csatornán, oct. 27-kén visszaindúlt hazájába. Lord Clarendon, irlandi helytartó, Londonban mulat, az irlandi zendülés idején tanúsított erélyessége jutalmáúl a térdszalagot átveendő; érkezte óta azonban több cabineti tanácskozmányban, melly Irland sorsa fölött folyt, részt vett. A kormány hajlandó a continensi autocraták példáját követni, s az irlandi nép szabadsághajlamának sikeres és végképeni elfojtására az eddig elhanyagolt irlandi catholicus papságot fölhasználni eszközűl, s e hitfelekezet lelkészeit is az inveteratus anglicanus nép bigottságának daczára – az állomány pénztárából fizetni. Ez az állomány kiadásait mintegy 900 ezer font sterlinggel fogná évenként szaporítani. A clonmeli commissio bevégezte munkálatait s O’Brienne s többi társaira halálitéletet mondott, mindegyiköket azonban a kormány kegyelmébe ajánlván.
– A kimaradt angol ujságokban olly régiségekkel találkozunk, mellyek akármellyik museum diszére válhatnának.
A Jellachich s Windischgrätz-féle hadjárás bő anyagot nyujtott, a minden politicai érdektől megfosztott angol journalisticának. A conservativ lapok ezen két bérencz működéseit az anarchiától fenyegetett királyi tekintély megerősítésére irányzottnak mondják, mig a liberalisok undorral fordúlnak el tőlök.
Ime, közöljük kivonatban a Daily News bécsi levelezője sorait:
A magyarok és bécsiek egyesülése jobb sorsot igér mindkét népnek. Kiváncsiak vagyunk, valljon ezen hőse az Agramer Zeitungnak a holnapi ütközet alkalmával nem fog-e megint elszökni? Jellachich egy pervenu s obscnrant, ki előléptetését egyedűl zsoldosi szemtelenségének, s a nem legjobb hírben álló (whose reputation is none of thebest) Sophia herczegnőnek köszönheti.
E levélíró helyesli a magyar kormány erélyes eljárását, melly szerint az ismeretes madarak hazaárulóknak tekintetnek.
Néhány lap közli Bastidenek, az olasz ministeriumhoz intézett levelét, mellyben a fegyveres közbenjárást erősen igéri; bizony ideje már az igéretet beváltottnak látni.
