TÁBORI ELMÉLKEDÉSEK.
TÁBORI ELMÉLKEDÉSEK.
Egy hadastyántól.
Holcse, Teleki Ádám s végre maga a fővezér Moga, elhagyták seregünket, egy tábornagyot sem bírunk többé az osztrák iskolából, s így átestünk az első stadiumon, mellynek külső jelei az itt ott lobogó fekete-sárga zászlók valának, s belső jelleme: a habozó Fabius cunctator-féle tactica.
A dolgok úgy jöttek, a mint jöhettek; idő kell mindenre, s ez volt nemzeti seregünkre nézve az átmeneti időszak, organisáltuk seregünket, nem koczkáztattunk semmit s most ott áll, meg nem törve, sőt diadalmasan, nemzeti lobogók alatt, vezetve ifjú, a forradalomból keletkezett vezérektől, kész harczolni a hazáért életre halálra.
Jól volt az, hogy eddig seregünket nem koczkáztattuk; ne vádoljátok Mogát! Nem koczkáztathattuk, mert nem volt más; ámbár, megvallom, az a Fabius cunctatorféle taktica épen nem forradalmi sereghez illő; de mindennek meg van a maga ideje. Szaporodjék csak száz ötven vagy kétszáz ezerre (do honvéd ám s nem népfelkelés!) s majd más notát fúvnak!
Forradalmi sereg és védő háború! ez épen ollyan, mint az ököl a szemre. Forradalmi seregnek jelleme izgatottság, lelkesedés, ezzel támadni kell s döntő rohanás határozza el a csatát. Jaj de táblabiráink sopánkodnak” a régi tapasztalt vezérek elhagyták a sereget, s az újaknak nincs tapasztalásuk; oda vagyunk!”
Nagy baj az, hogy a martiusi napok óta a politicából kiriasztott táblabirák most a hadvezérlésbe avatkoznak. Megnyugtatásokúl mondok egy pár szót. Az elmélet tesz valamit a háborúban, de gyakorlás és tapasztalás nélkűl nem sokat. A háború a vezérnek igazi iskolája. Erre nézve elkerűlhetlen szükség volt, hogy eleinte a régi tábornokok vezéreljék seregünket. Idő, alkalom kellett, hogy tisztjeink gyakorlatot s tapasztalást nyerhessenek kiképezésükre. A ki vezérségre született, az hamar fejlődik. Cooknak egy utazás a canalisban elegendő volt, hogy magát tengerésznek kimívelje. Igy lesz ez ifjú, forradalomból keletkezett vezéreinkkel is. A franczia respublica sem ment sokra a régi tábornagyokkal. Dumouriez Valmynál csak ágyúztatott, Desaix, Kleber, Hoche, Bonaparte már másképen fogták a dolgot, pedig bizony nem volt ősz hajuk. Azért drága táblabiró urak, soha se féljenek olly nagyon azoktól az osztrák generaloktól. Egynél segéd voltam több évig s ismerem őket tökéletesen. Lássák uraim, harmincz éves béke volt, elöregedtek, s megtanúlhatták-e a háborút az őrtéren s a Hofkriegsrath zsibbasztó befolyása alatt? Azonban meg kell vallani, némellyike közőlök már a franczia háborúban is szolgált s felsőbb fokon. Ezeknek, megvallom, lehet, sőt van hadtapasztalásuk. Jaj de, uraim, ezek már egészen elvénültek, s illy korban az ember nemcsak nem vezér többé, hanem nem is katona, vén asszony, petrificált Mammut. Radeczky, mikor itt Budán mint osztályos vezér szolgált, olly talpraesett katona volt, hogy olly sereggel, mint az olaszországi volt, mikor kezére bizatott, négy hét alatt véget vetett volna a háborúnak; de most gyermek, ki elfelejti mit egy óra előtt mondott s kinek helyét Schönhals és Hess pótolják ki. Mig az austriai seregben a tiszt az úgynevezett RangsLista szamárhágcsóján vezérségre felkerekedik, addig elpenészűl mint Kray, Alwinczy, Wurmser, Melas, s az olly elkórhadt mammutokat azután a forradalom fiatal vezérei kergetik, ut historia docet. Mogát én tiszteltem; de tehetett-e többet, mint a mennyit tett? A régi iskolából keletkezett, elöregedett tisztjeink egész gondolkodás- és érzésmódja más, mint forradalmi vitézeinké. Példáúl: a régi conservativ pártból alakittassék most rögtön egy magyar ministerium vagy épen honvédelmi bizottmány. Hiszitek-e hogy annak nótája össze fog hangzani a nemzet nótájával, vagy macskazene lesz belőle? Megfordítván a dolgot: a régi iskolából keletkezett tábornagyuk elhagyták seregünket, s most ez fiatal, a forradalom által képezett vezérek alatt áll. Ezek ollyanok, mint az ellenzékből képezett ministerium vagy honvédelmi bizottmány. Egy gondolat, egy érzelem mindenütt, felűl és alúl, vezér és sereg azonos. Hiszitek-e, hogy egy így alakított s igazi szabadsági szellemtől áthatott sereg olly összehangzó nótát fúhat, mellynek hallatára az absolutismus elpenészedett mammutjainak már félsingnyi czopfjai ég felé merevednek?
„De azok a gyakorlott s jól fegyelmezett osztrák sorezredek!” mondjátok. Derék katonák biz azok, elég sokáig forgolódtam köztök, hogy ismerjem, csak hogy átkozottan népszerűtlen ügy mellett kénytelenek fegyvert ragadni s olly kevés rokonszenvet mutatnak iránta, hogy szinte poltronokká válnak. Halottátok-e hogy csatáztak a horvátok Pákozdnál s az osztrákok Schwehatnál? Ha nem, elmondhatom: nyomorúltan. A zászlóaljak már az ágyútűzre hátráltak, vonaltűzről úgyszólván semmi szó s szuronyra csak Manswőrth bevételénél került a dolog. Eddig sem a horvátok, sem az osztrákok vitézeink egy támadását sem birták kiállani. Ugy van az forradalmi korszakban a legjobb katonákkal is, ha özönvízelőtti gondolkodású vezérek őket a szabadság elnyomására erőtetik, magokra örökös szégyent s gyalázatot halmozva a világhistóriájában. És itt magamban nevetnem kell, hogy táblabiráink azt, a mi valóságos ujonczkodás, új csatázási modornak tartják. Tudniillik hallván, hogy az ágyúk döntik el ütközeteinket, azt hiszik, hogy ezentúl nem is kell vagy csak igen csekély gyalogság és lovasság. Spectabiles, hisz ez a franczia forradalomnál is eleinte így volt. Dumouriez s Braunschweig Valmynál csak ágyúztak; de később jobban beletanúltak. Napoleon katonái már nem tágultak az ágyúzásra; ott lincatűz, szurony és lovasság rohanására volt szükség, hogy mozdúljanak. De egy napoleoni csatában azután két részről elesett negyvenezer ember, és nem két száz vagy épen négy. Tehát ne terjeszszünk hamis eszméket; az ugynevezett uj csatázási modor, mint mondám, nem más, hanem kontárkodás, melly egy részről harminczéves békebeni elhanyagolásból, más részről pedig elleneink közkatonaságának részvétlenségéből ered. Forradalmi seregnek, forradalmi vezérek alatt, az absolutismus penészes zsoldosai ellen egészen más tacticát kell követni. Támadni kell s nem bánom ágyúzhattok, a mennyit tetszik, de vonalakból sokat ne puffogassatok, mert úgy sem találtok semmit, erre honvédeink nincsenek begyakorolva. Azért inkább merészen előre az ágyúkkal; kartácstűz s utána mindjárt szuronnyal döntő rohanás. Ez a szabadság vitézeinek igazi harczmodora, mi mellett fegyvertársaim fülébe súghatom, hogy, ha ezt amúgy magyarosan gyakorolják, az ellenség elfut, minekelőtte hozzá érnének. A csaták története az újabb háborúkban igen igen kevés példákat mutat fel, hogy gyalogság sík mezőn szuronynyal valósággal összecsapott volna; a kevesebb harczvágygyal bíró fél rendesen elébb elfut.
Egy tárgyról akartam még per extensum disserálni; de egy véletlen esemény okoskodásomat szükségtelenné teszi. Bem lengyel tábornagy Bécsből Pozsonyba menekűlt s megijedtem, hogy seregünkbe alkalmaztatik. Uraim, legyen annyi belátásunk s nemzeti érzelmünk elhinni, hogy nemzeti háborút s függetlenségünket eldöntő csatákat csak honfi sereg honfi vezérek alatt végezhet győzedelemmel. Idegen befolyás s vezérlet itt képtelenség; mert ez nem mechanicai feladat, mint a lánczhidépítés. Itt nem elegendő a fej, itt a szivnek, a kedélynek, a hazafiúi indúlatnak együtt kell munkálnia, hogy fény s dicsőség legyen eredménye. Igy vívta ki függetlenségét saját erővel Halvetia, igy szabadságát Francziaország. Idegenre nálunk sincs szükség, a szabadsági harcz, a jeles hadvezérek bölcsője, s ezek nálunk sem maradhatnak el. Csak erőt gyüjtsünk, bízzunk a magyarok istenében s a szabadság európai haladásában, nemzeti seregünk önmagával öszhangzásba hozva, ha táblabíráktól nem zavartatik, a reactio özönvizelőtti mammutjai ellen olly tacticát fejtend ki, hogy az osztrák birodalom szu-ette gépezetnek minden kapcsolékai szakadozni fognak.
