Verbászról.
Verbászról.
– Verbászról írják a Közlönynek, hogy nov. 10-kén Horváth Antal főispán és Aulich a Sándor-gyalogok ezredese levelezés folytán kitűzött határidőben és helyen Bigga kapitány, szenttamási parancsnokkal értekeztek némelly tárgyak fölött. Részünkről 24 huszár volt a kiséretnél, Biggával sok határőr jött, kik félkörben valának fölállítva. Bigga müvelt, udvarias magaviseletet tanúsított, az értrekezés eredménye még nem tudatik. Szent-Tamás a karlóczai bizottmány rendelkezése alatt áll.
Sz. Tamáson fogva tartott embereink naponkint bocsáttatnak ki, s viszont a kivánt szerb foglyok visszaeresztetnek. A kiszabadúlt foglyok előadása szerint, Bigga nem látszik ellenséges indúlattal viseltetni a magyarok iránt, még kevésbé a szervianok főnöke; a rendetlenkedő ráczokat keményen veretik. A „der Serbe” czímű lapot szabad embereiknek olvasni, de magyar lapot nem. Szeretik benn hallani azoktól, kik Verbászról szabadon bocsáttatnak, hogy a ráczokon semmi kegyetlenségek nem követtetnek el; s bámulatra ragadta őket a magyaroknak a horvát foglyok iránti nagylelkűsége. Persze a népek boldogságát szájukon hordozó „fenségek” sokkal jobban szeretnék, ha öldösnék, pusztítanák egymást a „kedves népek”, – nekik birkák. Hanem majd megértik még egymást a népek. Közel vagyunk azon időszakhoz, hol ezrek nem öldöstetik magokat egy-két drágalátos személy kedveért.
