Bogsánbánya, nov. 15-kén 1848.
Bogsánbánya, nov. 15-kén 1848.
Ma dicső napot éltünk, hazánknak Krassómegyét talán megtartottuk 320 főből álló csapattal, u. m. az oraviczai mozgó századdal, a lugosi mozgó csapattal, és az erdélyi honvédek egy részével; 4 század Appel generalis és Gerlics alezredes személyes vezénylete alatt álló végvidéki katonaság, 4 ágyú és 2-x3x000-nyi néptömeg ellen. – Egész nap folytonosan vívtunk, mígnem estefelé a torlaszokoni kirohanás által az ellenséget végkép megszalasztottuk.
Veszteségünk számát még nem tudom. Hallottaink között van Bónis János erdélyi honvéd hadnagy is.
Appel generalis háromszor hítt föl bennünket föladásra, és pedig harmadszor úgy, hogy, ha meg nem adjuk magunkat, a várost hamúvá égeti, minket pedig egytől egyig legyilkoltat. Két első felhívására nem válaszoltunk, csak a harmadikra azt, hogy készek vagyunk magunkat utósó csepp vérünkig védeni.
A ki ösmeri Bogsán fekvését, nem fogja hinni, hogy olly kis erő egész nap tarthatta magát. Három részről egyszerre támadtattunk meg, és csak Asboth őrnagy eszélyessége, és már több izben tanusított ügyessége által lettünk e nap hőseivé, szerencsénkre 4 ágyúnk és derék tüzéreink is voltak, kik mindjárt eleinte két ellenséges ágyút leszereltek.
Egész csapatunk hősiesen küzdött. A lugosi nemzetőrség, melly az Oláh-Bogsán felől épült torlasznál állott, nem jött a tűzbe; közőlök 17 egyén, mint csatár, jól viselé magát.
Kapitány Fehér, főhadnagy Szívos, és Somlay különösen kitüntették magukat. Az erdélyi honvédek hősiesen harczoltak.
