FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Páris. Dec. 5-kén némelly leszállításai voltak szőnyegen az 1848-ki költségvetésnek. A ministeriumnak szilárd elhatározott akaratja, hogy a hivatalnokok fizezetésébe minél nagyobb gazdálkodás hozassék be, s ez által a közigazgatási rovatok megkisebbűljenek. Igy az igazságügyminister álladalmi titkárának fizetése 15,000-ről 12,000 francra szállíttatott le, az osztályfőnököké pedig 12,000-ről 10,000-re.
E szigorú gazdálkodási rendszer ki fog terjesztetni az állodalom kincstárából ellátott alapítmányi fizetésekre is. Igy a becsületrend főnökének nyugdíja 25,000 frankról 18,000-re szállíttatott le, a rend titkárának 5000-nyi szálláspénze pedig eltöröltetett.
– A „Democratie Pacifique” szerkesztősége aláirást nyitott, Blum Robert családjának felsegélésére; a rovat e czimet viseli: Souscription européonne.
– Bonaparte Péter a napokban meglátogatván Berangert, kéré, engedné meg, rokonát Napoleon Lajost neki bemutatni, mit az ősz republicanus költő megtagadott, mondván, „ha képviselői állásomat le nem tettem volna, szivesen látnám az ön rokonát, mint collegámat; de igy nem tehetem, mert kénytelen volnék szemében is kinyilatkoztatni, hogy az általa sürgetett elnökség valódi calamitás volna hazámra.”
– A hires George Sand (Madame Dudevant) következő levelet intézett a Peuple szerkesztőjéhez. „Napoleon Lajos egyik, 1844-ben hozzá irt levelemet hirem s tudtom nélkűl mintegy czégérűl a nyilvánosságnak adván át, kötelességemnek tartom, a közönséget ez iránt fölvilágositani. A volt kormány alatt több őszinte republicanus, és köztök magam is, némi rokonszenvvel, hogy ne mondjam, barátsággal, viseltettek a hámi fogoly iránt. Én személyesen soha nem láttam és érintkezésünk csupán levelezés által történt. Cselekvőleg soha sem vettem részt a politicában; ez nememhez nem illik, s alig szükség mondanom, hogy senki számára nem conspiráltam még a monarchia alatt sem. Ez időszakban Napoleon saját hibáinak áldozataként bűnhődött, ő ezt maga belátá, de mind e mellett nagy mértékben bírta a democraták hajlamát, mert democratának s a nép szenvedését szivében hordozónak mutatkozott. Én bennem már akkor élt sejtelme azon fényes helyzetnek, mellyet a jövő fentartott számára, s annálfogva szükségesnek látám őt a nép jogairól, s kivált arról, miszerint a monarchiát tetszése szerint eltörölheti, felvilágosítani. Ez képezi főtartalmát hozzá intézett számos leveleimnek, mellyeknek tökéletes és csonkítatlan kiadására ezennel fölszólítom. Legyen elég ennyi a multról; a fontosabb jelent illetőleg véleményem ez: ha a köztársaság nem kiáltatik ki, s az események több trónkövetelőt erőszakoltak volna ránk: akkor tartózkodás nélkül Napoleonnak mint a kevésbé veszedelmesnek adnám szavazatomat, de a respublica alatt Napoleon úr, ki előitéletei s meggyőződésénél fogva, ellensége a köztársasági kormányformának, nem léphet föl pirulás nélkűl, mint elnöki jelölt. Legyen őszinte és lépjen föl mint trónkövetelő s Francziaország nyilvánitni fogja, mennyiben van szándéka a Bonaparte-család számára a monarchiát helyreállítani; de a köztársasági formákat a köztársaság megbuktatására használni akarni? – örök gyalázat.”
– Olly körökben, mellyeknek állásuknál fogva hiteles tudomásuk lehet a dologról, azon csaknem hihetetlen hír terjedt el a prágai „Národni nowini” szerint, hogy Kyselew orosz követ a czártól azon parancsot kapta, hogy jelentse ki a franczia kormánynak, miszerint Oroszország a franczia köztársaságot az elnökválasztás után kész elösmerni, ha elnökűl akárki más, csak Bonaparte nem, fog megválasztatni. De ha ez választatik meg, Oroszország az 1815-ki szövetség tekintetéből kénytelen lesz a franczia köztársaság elismerését legalább elhalasztani.
