NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Berlin. dec. 10. Alkalom adódván elő, amúgy mellékesen tudtára adta Wrangel a városnak, hogy az ostromállapot jövő évi januar végeig fog tartani. Mi czélja van ezzel a kormánynak a különben is csendes Berlin irányában, nyiltan áll előttünk. A clubbokat és a democrata párt választó egyleteit akarja azon hatástól megfosztani, mellyet ezek gyülések s falragaszokkal gyakorolnak a népre. Mert mig Wrangel vasvesszeje nyomasztólag nehezedik a szaladság minden legcsekélyebb muzdulatán, addig a Preussen- és Patrioten-egyletek reactionarius hálózatukat bántatlanúl vetik ki. Ezen eljárásával a kormány újabb tanúságát adta gyávaságának s politicai gyengeségének. Nem valósúl-e tehát napról napra inkább azon állításunk, hogy az alkotmány igéretei nem egyebek, mint papir-hazudságok.
Azon hírt, mellyet legközelébb közlénk, s igen sokak által kétségbe vonatott, miszerint a porosz királyt a német császári koronával terveztetik megkinálni, jelenleg biztos adatból azon megjegyzéssel ismételjük, hogy ama terv fölötti alkudozások még folytonosan tartanuk s a központi hatalom különbféle követeinek föladatával tökéletesen összehangzik.
A jövő német központi hatalom s a porosz koronának ezen hatalom képviselőhezi személyes viszonya folytonos tanácskozási tárgyúl szolgál a német udvaroknál. Ezzel összefüggésben lenni mondják Károly bajor herczegnek ittlétét. Annyi bizonyos, hogy Bajorország positiv óvást tett az ellen, hogy a német császári korona a Hohenzollern ház birtokába juttassék. Más részt igen tisztelt forrás után állíthatjuk, hogy a herczeg ittlétének semmi egyéb czélja nem volt, mint a porosz udvart arra birni, miszerint egyezzen belé, hogy János herczegnek a birodalmi kormányzóságról legközelébb történendő bizonyos leköszönésekor, e helyet ő foglalhassa el. Ezt a porosz udvar kereken megtagadta, sőt azon tervet tűzte ki, hogy azon esetben, ha a bajor oppositiót a porosz-német császárság végett nem mellőzheti el, Károly porosz herczeget kiáltassa ki birodalmi kormányzónak.
A katonaság és a polgárok közötti feszültség mindinkább aggasztó szint kezd ölteni. Itt ott már a surlódások és koczódások valóságos verekedésekbe mentek át. S mind ennek oka, a szerencsétlen ostromállapot, melly a katonaságot fölfuvalkodottá, a polgárokat elkeseredetté teszi.
– Frankfurt, december 9-kén. Azon szállongó hir, miszerint a ministerium legközelebb egy új crisisnek néz elébe, mindinkább kezd valósulni. Okát ennek leginkább az eddig kisebb töredékeknek összeolvadásában kell és lehet föltalálni. – Schmerling a ministeriumból ki fog lépni. A belügyi tárczát Gagern, a gyülés elnöke, fogja átvenni, s mint jobban beavatottak tudni akarják, a ministeri elnökséget is.
Wiesner követnek abbeli interpellatiójára: valljon szándékozik-e a ministerium a Magyarország és Austria közt létező polgárháború ügyében közbenjárólag föllépni, hivatkozván egyszersmind azon rokonszenvre, mellyet a gyülés a magyarok iránt tanusított, s mellynek következtében kötelezve érezi a gyülést ezen nagylelkű nemzetért föllépni, – Schmerling minister következőleg válaszolt: „uraim! a ház és az egész német nemzet tagadhatatlan rokonszenvvel viseltetik a magyar nép iránt, és a ministerium osztozik e rokonszenvben. Ebből azonban, úgy hiszem, koránsem következtethetjük, hogy a mostani magyar kormány iránt is valami igen élénk rokonszenvet érezünk. (Elhiszszük édes Schmerling úr, el! Ön az absolutismust tüzzel vassal megörökítni kivánó dynastiák alázatos bérencze levén, a szabadságért az alsolutismus irányában küzdő kormányunkkal egyet nem érthet. Ki az austriai camarillával van, az velünk nem lehet. Azonban győződjék meg, drága Schmerling úr, hogy, midőn kormányunk Frankfurtba követet küldött, távolról sem volt szándéka, önnek és elvrokoninak sympathiaját megnyerni; o nem! Akkoriban nemcsak mi, de egész Európa sokkal többet, és egészen mást vártunk és ohajtottunk Frankfurttól, és pedig a németség érdekében, Hej, hej, mégis csak okos ember az a Miklós czár, előre megjósolta, hogy semmi sem lesz azons szép szándékból, melly szerint: leend egy nagy és egyesűlt Németbirodalom. Miután továbbá sem ettől, még kevésbbé pedig az austriai birodalomtól a ministerium közbenjárása ki nem kéretett, nem érezhetjük magunkat hivatva e lépés megtételére. A mi pedig a német érdekek védelmét illeti (valljon minő német érdekek azok itt Magyarországban? ki hazánk határai között a magyaron kívűl bármi más érdeket kutat, az lépjen Windischgrätz mellé, és mi állunk elébe.) Sajnáljuk, hogy a távolság 656miatt sem részesíthetjük segölyünkhen. Reményljük azonban, hogy az austriai sereg operatiói minden kárt, melly a magyar hadsereg becsapásaiból következhetnék, el fog hárítani. (Schön, lieber Herr von Schmerling!) – Wessendonk a porosz ügyekre vonatkozólag indítványozá, hogy a nemzeti gyülés jelentse semmisnek a porosz korona által történt föloszlatását a porosz országgyülésnek, és az octroyált alkotmányt. A többség természetesen nem találta sürgetősnek, s általtétetett – tán örök időkre – a bizottmányhoz.
