FRANCZHON.
FRANCZHON.
Páris, Télelő 26. A’ keleti ügyet illetőleg Guizot azt kivánja, készíttetnék egy szerződés uj levélkelet alatt, habár Franczhonra nézve nem leend is abban semmi engedmény. Kivánatának teljesitését ugy adá elő, mint neki és tiszttársainak tenedő szolgálatot, melly őket képesekké fogná tenni minden pártoskodás megelőzésére. Még egy pont foglalatoskodtatja a’ franczia cabinetet: a’ spanyol-portugáli vita; Guizot megakadályozni kivánná ennek cselekvésre jöhetését. Ohajtaná ez alkalommal visszanyerni Franczhonnak spanyolorságbani befolyását; de tudja azt is, hogy épen azért, mivel Franczhon elveszté spanyolhonbani minden befolyását Angolhon megakadályozni igyekezhetnék. Türelmetlenül várják Olozaga spanyol követ megérkeztét, hona ismert politicai véleménye után nem számolnak rá, hogy ő Guizot nézetei iránt rokonérzettel legyen.
A’ követkamara Télelő 26-kán tartott ülésében folytatá a’ gyermekek gyári munkája feletti vitatásokat; eredményök az, hogy a’ törvényjavaslat 2-dik czikkéből ezek fogadtattak el: a’ 8 éven alóli gyermekeket nem szabad gyárolhoz használni; 8–12 éves gyermekek naponta csak 8 órai munkára – mi azonban szünórák által megszakitandó – fordittathatnak; 12–16 évesek naponta csak 12 órai és szinte szünórák által félbeszakitandó munkákra alkalmaztathatnak; a’ nappali munka szakadatlan tartása a’ munkaórák felosztása szerint reggeli 5 és esti 9 óra közt lehet. Az esti 9 és reggeli 5 óra közti munka éji munkának tekintetik. Tilalmas a’ 13 éven alóli gyermekeket bármi éji munkákra alkalmazni; ha valamelly intézetben az ipari neme megkivánná a’ 13 éven felüli gyermekek éji munkáját, akkor 2 órai éji munka 3 órai nappali munka gyanánt fog számittatni; 16 éven alóli gyermekek a’ törvény által elismert ünnepeken nem alkalmaztathatnak munkára. Ez utóbbi pont ellen Luneau azt jegyezé meg: hogy ez a’ chartával megütközik, a’ mennyiben a’ vallás szabad gyakorlatát korlátozná. Portalis károsnak tartó e’ pontot a’ gyárok zsidó birtokosaira nézve, mert munkásaiknak hetenkint két ünnepet kellene engedniök. E’ nézet ellen nyilatkozott Fould, egyetlen zsidó tagja a’ követkamrának , ő a’ törvényjavaslatra szavazott, mert igazságtalan volna 33 ezer zsidó miatt 33 millió keresztényt megszorítani. A’ czikk majdnem egyhanguan elfogadtatott, valamint az is, hogy egy gyermeket sem lehet 12 éven alól munkához bocsátani addig, mig annak szüléi vagy gyámjai be nem bizonyitják, hogy a’ gyermek a’ helybeli nyilvános vagy magán-oskolák valamellyikébe jár. A’ 12 évet haladott gyermekek fölmentvék az iskolába járástól, ha a’ község birájának, bizonyitványával kimutathatják, hogy elemi tanitást nyertek.
Télelő 26-kán jelent meg Lamennais apárt az esküttszék előtt számos baráti ’s politicai párthivei kiséretében. A’ terem tömve volt ügyvédek, irók ’s követekkel annyira, hogy csak igen szük tér maradt az alsóbb osztályunknak. Neve ’s kora után kérdeztetvén, válaszolt a’ vádlott: „Lamennais Róbert, pap, hatvaöt éves.” Vádokul következő pontok állittattak: 1) a’ király kormánya iránti gyülőlet és megvetés gerjesuztése; 2) a’ törvényeket illető tisztelet megsértése; 3) a’ társaság külön osztályai közti viszálkodás felingerlése; 4) ollynemü dolgok védelmezésre, miket a’ törvénykönyv vétekül vagy tévedésül bélyegez. Lamennais ur, mielőtt elitéltetett, következő beszédet tartott: „A’ gondolat mozgalmai olly korban, minő a’ mostani, – nyugtalan buvárkodás, tudatlanság ’s kétkedés korában, sokféle utakra vezetik a’ lelkeket. Ebből tanítások zavaros tömege támad, mellyek gyakran ellenkeznek egymással, mi átmenetel ’s ujitás szakában mindenkoron történni szokott. Midőn a’ társaság egy örökké lehunyt mult ’s egy uj jovő felett lebeg, mi még semmi szilárd alakot nem nyert: sehol sem találtatik közös hit. A’ jövendő kifejlésére szükséges munka felett azonban, mit a’ nélkül is semmi hatalom nem akadályozhat, nem kell ollyszükkeblünek lenni. Bizzuk az emberi szellemre; biztosabb ’s hathatósban minden más itélőszéknél, fogja ő elválasztani a’ valót a’ hamistól, mi önmagától bukni fog, ha az emberek szemei előtt fontossá nem tesszük az által, hogy az üldözés palástot borit reá. A’ jelen kor-szülte gondolatok ’s vélemények tömegében vannak ollyanok, miket elismerek ’s vallok, mások, mikben részt nem veszek. Fel fogják önök fogni, miképen kötelességem készt azokat egymástól elkülönözni annyi inkább, minthogy mindenki csak ollyakat tulajdonit nekem, minőket ajkaimra tenni kedve van. Más körülmények közt egyedül irataimat hagytam volna felelni; ez ünnepélyes alkalommal azonban, gondolom, határzottabb ’s egyenesebben szükség magamat kifejeznem, nehogy mondhassa idővel valaki mintha csalatkoznék gondolatim ’s vágyaim felett. Ttársaságunkban számos és mély gyökerű roszak léteznek. Ez általányosan állitott tény, ’s általányosan foglalkoznak a’ lelkek bizonyos gyógyszer feltalálásával. A’ nagy zendület, minek első jelét Franczhon 1789-ben adá a’ világnak, még koránsem hozá valamennyi gyümölcseit: még csak alig kezdik felfogni, hogy főgyümölcsének a’ tömegek sorsa javulásának kell lenni, ’s bizonyosan leend is. Hogy ama’ szükséges javitást létre hozó eszközök felett meghasonlás uralkodik, ez semmi csodálkozást ne támaszszon. Mikép nem létez feladat, mellynek feloldását az emberiség jóléte ’s a’ jövő nyugalma inkább kivánunk, úgy szinte általányos elismerés szerint bonyolitottabb ’s nehezebb sem adatik. Nem szándékom a’ különféle rendszerek vizsgálásába bocsátkozni, a’ miket egy olly kérdés szült, melly szünet nélkül ismét felmerülend, mig tökélesen kivivatik. Én részemről gondolom, minazon rendszereknek még a’ leghamisabbaknak is van egyenlő joguk vizsgálat alá jutni, mihelyt őszinte szivvel hozatnak szőnyegre. Mig csupán jogszéki ellenvetéseket hozunk fel ellenök, folyvást ismételve szinre kerülendnek. E’ gondolat, miben mindig a’ legjobb, ’s dölyfös ujitási vágyrai hajlamról legkevesbbé sem gyanus lelkek osztoztak, minden idő ’s helyek tapasztalatai által igazolva van. Egyébiránt személyes érdekemben feszik, (mivel mindenik felelősséggel tartozik honának tanitásairól) e’ gyülekezetben, hol szavam több viszhangra találand, határzottan kinyilatkoztatni, miszerint, ha egész lélekkel felhivom a’ szenvedő osztályok által ohajtott javításokat, egyszersmind legbensőbb, hoszu megfontoláson alapult meggyőződésem mondja, hogy ez annyira kivánt, olly elkerülhetetlen szükséges javitásai a’ társasági állapotnak, csak azon eszközök által elérethetők, mellyek általán mentek minden kényhatalomtól, minden fejetlenségi zavartól ’s valódi rendetlenségtől. A’ jövendő, mellyre törekszünk, ne hajtsa meg, ne forgassa föl a’ már megtörténteket, hanem fejtse ki inkább a’ jónak csiráit, mellyek a’ jelen keblében zárvák. A’ családi kapocs és birtoktulajdon, legfelsőbbleg rokonulva az erkölcsi hittel; ezek szemeim előtt első alapjai minden társaságnak. Ez, uraim; mit itt nyilván mondani akarnék, minden más kevéssé aggaszt engemet. Én magam jelentőség nélkül vagyok, hogysem itt énszemélyemet érdeklőről szóljak. Itéljenek önök lélekosmeretek szerint.” – Három órai tanácskozás után Lamennais 2000 frankra és egy évi fogságra itéltetett.
Páris, Télelő 27. E’ hó 25-dike estéjén a’ nagy hatalmasságok követei Apponyi gróf ausztriai követnél összegyültek, a’ királynak ujévi köszöntésül általa modandó beszéd felett tanácskozandók. Jelen körülmények közt az illy beszéd nincs minden fontosság nélkül. Guizot ur nagyon gondoskodik arról, hogy a’ követség a’ király kormányának bölcseségéről tenne abban némi dicsérő említést.
Páris, Télelő 28 Olozaga spanyol uj követ Párisba megérkezett.
A’ Courrier francais szerint Nesselrodenak Phahlenhez küldött sürgönye Guizottal közöltetett; ez igen jóakaró hangon van irva Franczhonra nézve; de a’ mi még nagyobb ügyelmet érdemel, az: miszerint több 10 événél, mióta az orosz és franczia kormányok a’ kibékülésnek illy nyilvános előzményeit egymással nem közlötték. Guizot ezt mint sükert tekinti, ’s büszke rá. E’ megelőzés által eltéríttetnek azon keserüségek, mikkel őt Palmerston lord növekedő követelései meglátogatják. E’ hirlap felszólitja Guizotot, hogy az orsz diplomatia illy szineskedő külsejének ne igen higyen, mert ez már ügyesebb ministereket is megcsalt.
A’ franczia lapok egyezőleg irják le a’ mogadori hatóság által egyik franczia ügyviselőn elkövetett sérelmet; a’ marseillei Sémaphore már azon választis közli, mellet Muley Abderrahman a’ szultánhoz irt följelentésre nyert. E’ szerint a’ szultán országából minden franczia alattvaló és védenczet kiüzetni parancsol. 21Azon biztonságban, melly Páris elősitésének tervét megvizsgálja, jelenleg nagyobb egyés utalkodi; mert Thiers és baráti készek minden mellékpontokban engedni, csak hogy a’ merősítés elvét megtarthassák: Thiers ez elvnek a’ kamrák általi megerősítendését ugy tekinti, mint hágcsót, melly őt a’ kormánynál ismét a’ legjobb lábra állithatja.
