HIRHARANG FRANCZHONBÓL.
HIRHARANG FRANCZHONBÓL.
(Követkamrai ötletek.) Berryer minapi beszéde fölött igy nyilatkozék a’ centrumnak egy szeretetreméltó tagja: „Minő ragálya az ékesszólásnak!” A’ jó ember már igen sokat ült vesztegintézetben, ’s minden elragadhatáson felül emelkedett. – Lamartine diadalmasan jegyezte meg a’ kamrában, hogy a’ többi hatalom nem tartá szükségesnek katonai fegyverzéshez nyulni Franczhon fenyegető állása ellen. Mintha bizony a’ Franczhonban jelenleg uralkodó rendszer ellen nem lenne elegendő fegyver a’ hegyes csizma. – Guizot azt mondá, hogy a’ sajtó vezérli a’ kamrát. A’ sajtó nem fogadhat el illy bókolatot! –
(Fővárosi ötletek.) Mióta az előbbi ’s mostani ministerek nem épen legszelidebb igazságokat mondanak egymásnak a’ szónok széken, a’ legyezők ára igen felrugott. – Mondják, hogy Guizot ministeriuma a’ katonai codex „ellenséghez szökésrőli” czikkét módosítni akarja, kikről bebizonyul, hogy az ellenséghez „jó tanácsot adni” mentek át: nem lövetnek agyon, hanem szelidebb büntetéssel sujtatnak: ministerekké teszik őket. – Beyruthban, hir szerint, mirigyhalál ütött ki. Szegény Beíruth! nem elég, hogy már a’ török hatalmak ott voltak?! – A’ különbség Thiers és Guizot közt a’ keleti kérdésre nézve az: hogy Thiers jól viselé magát a’ dolog után, Guizot pedig sem előtte, sem utána. – Napoleon szivét épen találták. Ugyan volt neki valaha szíve? – Mehemed Ali 5 tartományt elvesztett. Ennyit nyerhetni a’ mostani Franczhon pártfogásától. Igen csábitó kinézések! bár csak Oroszhon keresné egykor pártfogását! – Mehemed Ali beteg. Talán Guizot küldött neki udvari orvost. – Dupin engedelmet kért a’ rendőrségtől, hogy fegyverrel járhasson. Miért nem hordozza válaszfeliratát kezében?
Franczhon jelen rendszere ugy bánt Mehemed alival, mint Butteaux cadet egy franczia vaudevilleben kalapjával, mellyről azt énekli: „leteszem a’ földre, önnét csak le nem esik”. – Locook orvostánár, Victoria királyné szülése után 25,000 ftot (1000 fontot) kapott. A’ mi cour citoyenneünk is megbabázik, de sohasem illy sommával. – Victoria királyné orvosi és seborvosi oklevelet kapott, ’s megigérte, hogy minden azzal járó kötelességeket hiven teljesit.
Télelő 31-kén 1 óra 7 és fél perczkor fogadá a’ király a’ párisi papságot, érsekétől vezettetve. Az érsek köszöntött, a’ király köszönt. – 8 óra 11 ’s egynegyed perczkor estve fogadá, családjától környezve, a’ diplomatakar hölgyeit. A’ férfi küldöttségeknél a’ legöregebb – Apponyi gróf – szokott beszélni, minthogy pedig a’ hölgyek közől egyik sem akar legöregebb lenni, igen hihető, hogy mindnyájan egyszerre beszéltek.
A’ pairkamra nagy küldöttsége következő tagokból áll: de la Riboissiére, Aubert, Dandigne, de la Blanchaye, d’ Astorg, Tarbé de Vauxclairs, de Sainte Hermine, Odier, Siméon, de Ham, de Massa ’stb. A’ pairkamra vitatkozásiban alig olvasta valaha valaki, hogy ezen urak egyike szólott vagy csak olvasott volna is. Bizonysága, hogy a’ köszöntés nem épen philosophia! – A’ király Télhó 1-őjén 4 óra 6 perczkor fogadá el a’ diplomatakart. Gróf Apponyi tartá a’ beszédet, mint a’ diplomatakar legöregebbje. A’ király felelt. – Mit ’s hogyan? meg van irva a’ tavali, tavalelőtti ’s még azelőtti hirlapokban – mind egy húron pendül. Évenkint egy ujdon kis unokához kivánnak szerecsét, évenkint szép bókolattal tisztelik meg a’ gondviselést, hogy az ősz király fejére irányzott uj merényletet kenyérré ’s vizzé, ’s utóbb greve-téri látványnyá tevé.
Molé fölvétetett a’ franczia académiába; Dupin, a’ válaszfelirat nagyhirű szerzője, beszéddel üdvözlé. Molé, a’ boldogult párisi érsek Quélon életirását olvasta, melly alatt Royer Colland és Chateaubriand hir szerint elaludtak. – A’ párisi farsang már mult évi Télelő 30-kán kezdődött. Mennyire tánczolhatnának ezen párisiak!
