Bars.
Bars.
Télelő 14, 15 ’s több napjain tartaték Aranyos-Maróton első-alispáni elnöklet alatt megyénk évnegyedi közgyülése, melly részint a’ kemény hideg, részint fontos tárgy előfordulására nem is gondolás miatt nem vala olly népes, mint egyébiránt illy alkalommal szokott. Szőnyegre kerülvén itt is – ’s nem Pest megye igért értesitő levele következtében, melly ekkorra még meg nem érkezett – az országosan érdekes vegyes házassági ügy, hogy a’ kedélyeket izgató papi eljárásnak határ vettessék, inditvány téteték: miszerint a’ történendő esetekben esküt és áldást megtagadó lelkész az 1647: 14 t. cz. értelme szerint annyiszor mennyiszer 600 forintban marasztaltassék. (Megjegyzésre méltó, hogy itt csak áldásmegtagadás nem elég, de a’ pap általi esketés is megtagadtatik, ’s az illy házasság a’ szó teljes értelmében csupán passiv assistentiával vitetik véghez.) Ehhez inditvány most ugyan 32 szó többséggel elesett, ’s uj felirás nem tétetett, megelégedvén a’ nagyobb rész a’ mult gyülési fölirattal, mellyben e’ sérelem orvoslása eléggé sürgettetik: fentarták mindazáltal a’ rendek továbbra e’ tárgy körüli nézeteiket ’s intézkedéseiket. Ugy látszik ezekből, tán e’ tárgy még itt nem fejté ki annyira hatását, mint sok más megyékben; de ha a’ vitáknak hallói vagyunk, ha meggondoljuk, mikép első nap reggeli 10 órától esti 7 óráig szakadatlanul e’ fölött tartott a’ vitatkozás: lehetetlen meg nem vallani, hogy e’ tárgy valamint másutt, ugy itt is nagy fontosságu. A’ hazaszerte ismert ’s más jeles szónokokon kivül a’ r. cath. papság közül méltánylást nyert f.t. Becker kanonok ur, nagy mérséklettségeért; különösen feltünő volt nagy sallói ref. lelkész Nagy János ur, szerény, de lelkes szónoklató nyilatkozataért, melly bár azon inditványt okozá, mi szerint a’ r. cathol. lelkészeknek ez ügyben mint magokéban szavok nem lehetne, mégis a’ jelenvolt nagy számu r. cath. papság tetszését is megnyerve, közügyelmet gerjesztett, ’s méltánylást aratott. – Másnap az ujonczok kiállitása választmányra bizatott, melly az alispán által kijelendő határnapon munkálatit megkezdendi. E tárgyban a’ törvény szellemét követve, ebben állapodtak meg a’ rendek: kiknek két fia van, de az egyik kiskoru, a’ nagyobbik mint egy fiu tekintetik; ha valakinek több fia van, közülük csak egy huz sorsot; szabad mindenkinek maga helyett katonát fogadni, még a’ községeknek is, valamint ezeknek, a’ kebelbeli katonákat hazajöttökkor jutalmazni, csakhogy a’ pénz önkintes ’s nem követelés általi adakozásokból gyüjtendő.
