Győr.
Győr.
Télhó 9. Megyénknek f. h. 4-kén kezdett ’s a’ következett napokon folytatott közgyülésében két nevezetes tárgy fordult elő, mellyeket önnel közölni sietek. 1) Győr városa tanácsa tavali Télelő 11-ről 2967-ik szám alatt e’ ns. megyének abbéli felszólitására, hogy a’ mennyire a’ katonatartási költségeket nemesekre kivetette, ’s még be nem hajtotta; azoknak behajtásával felhagyjon, – a’ mennyire pedig már némellyektől bevette volna, a’ jelentőnek pótolja, oda nyilatkozik: hogy a’ város kebelében lakozó nemesenek polgári lakházaira (a’ mennyire katonát személy szerint tartani nem akarnának) valamint eddig, ugy ennekutána is kivetni, és a’ kivetett mennyiséget valamint multra, ugy jövendőben is behajtani fogják. Minekutána a’ ns. város által felhivott k. intézvényben, a’ városi nemesség által birt önlakházairól emlités nem tapasztaltatik, ’s igy az ezekre, mellyekről egyedül szó vagyon, nyilván ki sem terjeszkedik, ellenben pedig nem csak az eddigi szokás, de az ujabb törvények világos tartalma is a’ jobbágy, ’s igy annálinkább a’ városi telkeken tulajdon lakházakat biró nemeseket minden katonatartási tehertől felmentenék, minek egyenesen az a’ következése, hogy annak megváltásával sem tartoznak: ezekre nézve a’ város, tiszti vád fenyitéke alatt, a’ tavali 1874-dik számu végzés értelmében teljesitendők teljesitésére ujonnan fel fog szólittatni. 2) Ns. Vas vármegye közönsége tavali őszutó 3-káról 1872-dik szám alatt tudositván a’ ns. megyét a’ vallási sérelmek iránt, nevezetesen a’ vegyes házasságok tárgyában hozott rendszabályokról, e’ ns. megyét hason hatásu lépések ’s intézkedésekre szólitja fel, A’ KK. és RR. figyelemre vevén ns. Vas vgyének velök közlött aggodalmát, részökről is Ő Felségét alázatos felirás által megkérni határozák; hogy addig is, mig ezen tárgy törvény utján eldöntetik, minden viszálkodások ’s ezekből támadható nagyobb összeütközések megelőzésére, az ország rendei által már kijelentett ’s fel is terjesztett elvek szellemében intézkedni, ’s ekkint lelki nyugalmukban háboritott alattvalóit megnyugtatni kegyelmesen méltóztassék.
Ennyit előlegesen megyei nyilvános éltünkből; most egy futó pillanatot városunk magányos viszonyaira! Győr vármegye a’ kisebb ’s magyarabb megyékhez, városa pedig a’ nagyobb ’s németebb városokhoz számitandó. Nem azt akarom ez által értetni, hogy jobbadán németek vagyunk, csak azt: hogy a’ város legnagyobb részét német eredetü polgárság tevén, a’ nemzetiség szinét is csak itt ott némelly szalagokon láthatjuk. Egy nemzeti nyelv, ’s magyar városban csak magyar szinház, még itt sokaktól képtelenségek, legalább korunk napi renden lévő tulságai közé számittatnak. ’S igy köztünk a’ szellem nem magyar. Boldog Isten! pedig végtére is, ha komolyan felszólittatnánk, magunkat egy nemzetnek pedig magyar nemzetnek kellene vallanunk, ha semmik lenni nem akarnánk. ’S még az is járul a’ dologhoz, mi teljes méltánylattal legyen emlitve: hogy polgáraink igen kevés kivétellel tudnak is magyarul, sőt mi ismét csak dicséretökre szolgál, gyermekeiket többnyire magyarul nevelik. – A’ teljes megmagyarosodástól hát már nem volnánk épen olly messze, ’s csak ekkor lehetne aztán e’ magas eszme: „nemzetiség” egész szentségében általunk felfogható, csak ekkor nyilnának meg igazán a’ keblek nemzeti ügyeknek is, ’s ápoltatnék meleg részvéttel minden, mi az imádott hon közjavát érdekli. ’S avvagy nem erősbülne e e’ viszonyban az alkotmányos trón, ’s nem biztosban daczolhatna e bármelly viszályok közt akárminemű külveszélyekkel? – De elég erről. Hiszen lassankint már mi is kezdjük ezt átlátni, ’s a’ jelen nemzedéknél nem annyira akarat hiányzik, mint a’ százados szokás hatalma parancsol, melly alól utódaink felmentetvén, jövőnk minden esetre szép reményekkel biztat e’ részben is. Hogy csakugyan mozgunk már, világos példaja ennek a’ kebelünkben alakult nemzeti szinészetet pártoló részvényes egyesület, mellyről már e’ lapok is szólottak.
Hogy a’ szellemi élet köztünk is mindinkább lábra kap, ’s egyéb hiu gyönyörök felett többtöbb méltánylatot nyer, bizonysága ennek a’ városunkban két év előtt alapitott olvasó társaság, melly ez idén annyival gyarapodott, hogy válogatott könyvtára mellett olvasószobát is nyita, hol a’ magyar hirlapok ’s folyóiratokon kivül az augsburgi közönséges ujság ’s több tudományos folyóiratok német nyelven is naponkint szorgalommal olvastatnak. E’ társaság termeiből mindennemü játék kizárva, czélja csupán tudományos müvelődés és társalgás. – Ha meggondoljuk, hogy honunkban főleg az értelmesség lehető legnagyobb kifejtése jelenkorunk nagyszerü feladata; tulzás nélkül ’s okkal remélhetjük, hogy e’ kisded intézettel városunk ’s megyénk egy fényesb jövőjének van megvetve alapja, melly még sok dolgot honunk üdvére ’s társalgási köreink nemesbitésére szülend ujjá. Az Isten tartsa fen köztünk tovább is a’ baráti egyességet, hogy hasznos intézetünk soha meg ne bukjék!
